Álmomban megint repültem. Jó volt. Imádtam. Volt egy bunkerem is -ez a része most sejlett fel bennem-, egy lakásom. Mint minden szuperhősnek ugyebár :PEgy legmagasabb emeleten lévő lakás. Az én kis zugom. Fizettem is lakbért, de mégis egy nap új lakók jöttek, és nekem mennem kellett. Nem értettem. Még annyit motyogtam, hogy de a bútoraim elszállítását nem tudom most azonnal megoldani, a cuccaimat még csak csak összepakolom sebtiben, de a bútorok...
Erre lefitymálóan nézett rám az ürge, akihez a szavaimat intéztem:
-Azok a TE bútoraid? Azt hittem, a tulajé.
-Nem. Azok hozzám tartoznak. És nem fogom itt hagyni magának!
De nem is ezt a részt akartam leírni, hanem azt a felszabadultságot, ami akkor tört rám, amikor a felhők fölött cikáztam. Egy nagy ugrással kezdődött az egész. Elrugaszkodtam a talajtól, és a felhők fölé kerültem. Megálltam a levegőben, és lebegtem. Volt ott egy szőke göndör hajú lány, akinek megtanítottam, hogyan kell mindezt. És egy darabig együtt repültünk. És minden olyan halvány kék -halvány sárga - halvány rózsaszín volt.
1 csiripelés:
Az emeletes ház te vagy, ahol laksz, az a szellemi szinted, de van egy akciód, ami ki akar lakoltatni, az az
nem örül a rálátásodnak, ő akarja átvenni az irányítási helyet, és az eszközeidet is...
A bunker védelem, és bezártság is...
Ebben az összefüggésben nehéz megmondani, nem szükséges e, a tudatos cselekvés megjelenése... Ne feledd álomban mindenki Te vagy...
A repülést szintén csak annyira fejtem, amennyire tudom, te döntöd el mely verzió igaz:
1, A tudattalan arra figyelmeztet, irreális elvárásaid vannak, és repülésélménnyel kárpótol.
2, Képes vagy eloldani a téged megkötő fizikai erőket, viszonyokat, azok vonzását, ezért azok fölé emelkedsz.
A kék a szellem színe, ahogy a levegő is szellemi tér, a sárga a nap színe, az aranyé...
A szőke lány lendületet jelent az életben...
Megjegyzés küldése