Kába

Veletek is volt már olyan, hogy hirtelen, valaminek a hatására ocsúdtatok a gondolataitok kavargó világából a valóságba? Ilyenkor mindig az jut először eszembe, hogy vajon hangosan is kimondtam-e, amibe olyannyira beleástam magam.

Fáj a hasam, mert túl gyorsan eszem -de mielőbb be akartam fejezni a gyomrom tömését, csak hogy végre elhallgasson a folyamatos korgása, s tovább folytathassam a Vigaszág c. könyvet.

A legtöbbször élvezem, hogy az a lány vagyok, aki egyedül alszik a kétszemélyes ágyban, egyik kezét lelógatva a földön alvó kutyushoz, aki első reakcióként mindig a hátára fordul, így jelezve, hogy simogassam a hasát, amíg ő álomba nem szenderül... de tegnap... tegnap olyan furcsán üresen tátongott mellettem egy egész rét nagyságú hely...egy kész autópálya...tenisz-térfél.. Sebaj, a helyzet épp változni látszik.

Tegnap más tanulságot is levontam. Paprikafej egyre jobban szeret, és ez olyan jóleső érzéssel tölt el, hogy szavakba sem tudom önteni. Mivel nyugtalanul alszom mostanában (is), előbb ébredtem fel az ablak alatt (3. emelet) elhaladó két srác hangjára. Beszélgettek. Chili is felriadt rájuk, és azonnal figyelmeztető ugatásba kezdett (tudjátok, amikor azt mondja vúúúhuhuúúú -bár ez így most elég idiótának tűnik leírva). S már 5 perce elcsendesült minden, de ő még mindig vigyázzban ült mellettem, s a fülei egészen dobermannosak voltak.
Aztán a két hátsó lábát a padlón hagyva, egész súlyával a lábamra feküdt, és úgy bámulta az ablakot, mintha arra számítana, hogy valaki azonnal beront rajta.
Imádom! A legkisebb fülrezzenésétől is el tudok olvadni. Van, hogy csak úgy nézem, és mosolyogni kezdek. Ha ő nem lenne... Ilyenkor mindig eszembe jut a "Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának" Amélie-idézet. Pedig ez egy szerelmes mondat.

Amúgy már csak 1 óra és végzek. Utána hazasuhanok Főnixszel, séta Robokuttyal, zuhany, aztán Szaki lakásavatója. Csak az alkohol közelében ne engedjenek túlságosan hosszú ideig tartózkodni :)