"Jobb lesz minden -nekem elhiheted" Csakhogy én észreveszem a fejem felett a kérdőjelet, s a szüntelen simítások álomba ringatásával egyre messzebbre kerül a realitás hűvöskék határvonala. Emitt egy farkas fekszik, háttérben fenyvesek és telihold, de ő csak sokat sejtető nyugodtsággal hunyorít a félhomályban. Jé, amott még egy. Egy ősi mondavilág hőseivel aludtam az éjjel, s a szüntelen forgolódás közepette elvesztem egy férfi karjaiban. Mégis...ennél nagyobb biztonságban soha nem éreztem még azt, akit önmagam legmélyebbre rejtett személyeként definiálok.
"De jaj, mi lesz ha...?" -riaszt fel, s fordít a másik oldalamra a kérdés. Hátha más szemszögből jobban látok. De csak újabb kérdőjelek felé terel. Nem, még itt van, átkarolom, érzem. Az illatát is, amit annak idején mind kiszippantottam a pólójából. Az utolsó illatcseppig. Mára újratöltődött, talán meg is lepődött, hogy őrzöm még..
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése