Újabb

Megnéztem az Álmodozások kora c. filmet. Tudjátok, elég durva. Mármint a sok sok mögöttes gondolat, amit közvetít. Tudtak valamit akkoriban a filmkészítők, rendezők, vágók és operatőrök. Nem úgy, mint a mai magyar filmesek többsége. A megjelenítések, kivitelezések egészen művésziek. Nem az a szájbarágós fajta, hanem amikor neked kell kibogoznod az értelmet. És ez...ez az igazi film.

A végén volt egy rész, amikor a főszereplő srác fekszik az ágyában, és a gondolatait halljuk. A következőkön morfondírozik, amik nagyon megfogtak:

"Miért kell fájdalom ahhoz, hogy felnőtté váljunk?
S mikor válik a fájdalom egyszerű tapasztalattá? ... Mert nem akkor
váltunk felnőtté, mikor rájöttünk, gyermekkori eszményeink hazugságok
között éltek ... Az ember sok furcsa dolgot tapasztal. Aztán rájön, hogy a
furcsa dolgok teljesen természetesek..."