Tejföl

Olykor hihetetlennek tűnik, hogyan tudta az ember ekkora erővel felruházni a pénzt, ami voltaképpen egy papír darab (vagy egy fémből készült "gomb"). A világ szinte e körül forog, mert ugye ha nincs, lehetsz akármekkora hippi, punk vagy szabad gondolkodású művészlélek, a lényeg egy; hogy egyfolytában azon gondolkodsz, miből vegyél zsemlét, a zsemlére vajkrémet, a vajkrémre felvágottat, a felvágottra sajtot, arra paprikát, no és jaj de jó lenne bele egy kis mustár is. No meg hát kávé, cukor, tej. Alap dolgok. Mégis van olyan, aki azon töri a fejét gondterhelten, vajon kenyeret vegyen-e avagy tejet azon a kis pénzen, ami a pénztárcájában lapul. Vagy a zsebében, ha még erszénye sincs.

Mindez akkor jutott eszembe, mikor néztem, hogyan fordul be egy rendőrautó a sarkon. Olyan tiszteletparancsolóan hatott, pedig ha belegondolunk, csupán egy fehér Opel gurult ott, 'Rendőrség' felirattal. Mégis, a mögöttes tartalom...ugye.
Amúgy, ha belegondolunk, mindennel így van ez, még emberekkel is. Ha úgy nézzük, az a szembejövő is csupán egy srác, laza nadrágban, márkás cipőben, borzos hajjal. De a te szemszögedből viszont Ő az a fiú, akinek láttán lelassul az idő, a szívverésed meg fel, olyannyira, hogy a nyakadban hordott medál ritmusosan el-elemelkedik a bőrödtől. Hogy ő az a különleges, aki olyan, mint a nokedli pörkölttel-hez a tejföl -elengedhetetlen élet-esszencia. (Ezek a hasonlatok lassan a védjegyeimmé válnak)