Oldal

Ráférne a szobámra egy alaposabb kitakarítás, de egyelőre erre annyi időm nincs, hogy kényelmesen megtegyem. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én elkezdek takarítani, rendet rakni, akkor hirtelen eszembe jut, hogy 'ótejóég, ezeket itt rendbe kell tenni', s míg fordulok, hogy egy kör felesleget kidobjak, szembetalálkozom egy másik rendszerezendő kupaccal, és azt folytatom, majd esetleg közben visszatérek a kiindulási területhez. A végeredmény ugyanaz, de hát abszolút nem szisztematikus az egész :) Na nem mintha ez olyannyira zavarna vagy tudomisén, csak gondoltam megosztom veletek -az igazság az, hogy egyáltalán nincs kedvem elkezdeni készülődni, és kínomban inkább írok :)

Kár, hogy nem kérnek fel, hogy mindezt hivatásosan is műveljem. :P

Amúgy az nlcafén olvastam a mostani tragédiáról, tudjátok, az Alsóörsön történt lövöldözésről, amiben meghalt a velünk egyidős Németh Ádám is. Igen, tudom én, hogy ez szomorú, mert tényleg az, és értelmetlen a halála, és belegondolni is szörnyű az egészbe. De az, ahogyan ezt a média kezeli, az egészen egyszerűen gusztustalan. Az ottani cikkben is már rögtön mészárlásnak van tituálva az egész, és a családi reakció tényleges tragédiáját dramatizálják el. Igen, való igaz, hogy az emberek éhesek az effajta bulvár szenzációkra -mert sajnálatos módon egy haláleset már annak minősül. Valami ilyesmire épül a katasztrófa turizmus is -mások szenvedése mindig nagy érdeklődést vált ki.

Én sajnálom azt a fiút, és a családját is. Mert -mégegyszer hangsúlyozom- szörnyű lehet ilyesmit átélni, pláne szülőként. Vagy ha mondjuk a barátnőjeként éltem volna át, hogy a szerelmem épp egy órája búcsúzott mondjuk el tőlem, és aztán egyszer csak jön egy telefon... De ne ilyen csomagolásban adja már át a média!