szappan

Agyhalál. Többszörös.
Rockef'-fel csaptunk egy görbe estét tegnap, aminek következtében két azaz kettő üveg bor is megüresedett. Lecsót is főztünk, igaz, épp csak két és fél adagnyit, és még az alkoholizálás előtt. Többször eszembe jutott, miközben ott ültünk a konyhában, hogy mennyire imádom a barátaimat, és hogy milyen szerencsés vagyok, hogy vagytok nekem. Igen, tudom, ez most így nyálas lett. Ezvan.

Ahogy növünk, idősödünk és haladunk a korral tényleg egyre differenciáltabbak lesznek a napi harcok, amiket meg kell vívnunk. Az ellenfelek kezdetben még csak apró pókhálók voltak, egy-egy szösz vagy egy apró tócsa, amit át kellett lépnünk. Azóta a pókhálók hatalmas, ragacsos kúszónövénnyé változtak, a szöszök gömbvillámokká, s a tócsák is tengerré nőtték ki magukat. A feladatokhoz persze mi magunk is hozzánőttünk, de még így is rémisztően hatnak olykor. Megoldjuk. Meg kell oldanunk. A túlélésért.
S persze "miért is esünk a mélybe? Hogy megtanuljunk kimászni belőle".

És közben eljött az ebédszünet ideje is. A mai nap egészen lassan halad. Nem tudom, ezt a másnaposságra fogjam-e vagy arra, hogy kezdem úgy érezni magam itt, mint valami gépesített munkaerő. Pfhájj.

U.i.: Gratulálok, mostani kampányunk reklámszövege: "Kezdje a tanévet R. kölcsönnel". Hát ezek nem normálisak. Ez aztán tényleg kecsegtető..
U.i.2: Az egyik ügyfélnél a háttérben az egyik kedvenc számom szólt imogen heap-től. A múltkor Coldplay ment egy másiknál. Imádom az ilyet :)