rém

Tegnap megint rémálmaim voltak. Kettő is egymás után, de csak az időben későbbire emlékszem. Este volt, és hárman lányok kimentünk a tengerpartra. Lefeküdtünk a homokba, s a karunkon támaszkodva beszélgettünk. Vagyis inkább ők ketten, én meg egészen kívülállónak éreztem magam közöttük. A szél nagyon erősen fújt, s a víz is egyre jobban hullámzott, majd egyszercsak valami láthatatlan erő (talán a szél) berántott a habok közé, s csak az egyik lány segítségével tudtam kijönni.

Eddigre már erősen kétségbe estem, és indítványoztam, hogy indulhatnánk... nyugtalan lettem. De ők csak beszélgettek tovább.

Aztán hirtelen kutya szűkölést hallottam a közelből, s elindultam futva, hogy megkeressem szegény bajbajutott vahúrt. Egy sor kertes ház húzódott egymás mellett, s az egyik pajtájának az ajtaja nyitva volt. A bejáratnál egy magas, kopasz férfi állt, s közelebb lépve megláttam, hogy bent egy férfi ostorral bánt egy pici (kistestű) kutyát. Hihetetlen dühvel kiáltottam, hogy "NE BÁNTSA AZT A KUTYÁT!!!" -és még halványan felsejlett bennem, hogy akár felém is csaphat az ostorával, de olyannyira feltolult bennem a méreg, hogy nekirontottam a férfinak, és megmentettem a kutyust.

Itt ébredtem fel. Még erősen ziláltam, s csak lassan sikerült megértenem, hogy csupán álmodtam. A velem és mellettem szuszogó két szőrmók -Marci és Chil'- egyenletes lélegzése nyugtatott meg. Még elrebegtem gyorsan egy imát, hogy innentől az álmom már nyugodt legyen, a következő, amire emlékszem pedig, hogy csörög az ébresztő.