Tegnap, mikor Robokuttyal sétáltunk este, az egyik társasházból zongorahang szűrődött ki. Ritkán fordul elő velem, hogy valakit zenélni hallok (így arctalanul), de a mi környékünkön egészen sok zenész él. A múltkor hegedülni hallottam valakit -a szomszédos utca egyik társasházi ablakából szálltak kifelé a hangjegyek. De a zongorának mégjobban megörültem. Szinte láttam magam előtt a férfit, aki játszik, és mulattatja vele a többieket (a kiszűrődő hangokból és a jazz-es akkordokból egy ilyesfajta jelenetet képzeltem el).

Kétszer is megálltam hallgatózni a kapualjban, s legszívesebben bekéredzkedtem volna, ha lehet, hogy órákon át csak bámulhassam, ahogy a billentyűkön gördülnek az ujjai... *sóhaj*