zene, hat alma

Nem tudom, miért, de hihetetlenül vonzódom a klasszikus zenéhez (ami bizonyos operákat is magában foglal számomra). Berlioz-t, Gerschwin-t, Bach-ot, Vivaldi-t, Mozart-ot, Brahms-t (sötöbö) hallgatok tegnap este óta, és az egyik kedvencem a "pizza gyúrós" Donna E Mobile Verdi-tól. Erre a zenére annyi mindent lehet vizualizálni, hogy még. Pl itt van egyszer az a jelenet, hogy: a helyszín egy olasz pizzéria konyhája. A kamera először a vendégteret mutatja, majd a pincér bejárón át (egy éppen a tányérokkal kifelé jövő pincér mellett besurranva) a kamera belép a konyhába. Sürgés-forgás, rotyogó fazekak, a fém polcokról csokrokban lelógó bazsalikomok és tészták, gőzölgő tányérok. És ahogy dobálják a hatalmas pizza tésztát. :P
De több verzióm is van :)

Ma reggel szoknyában gurultam be a munkahelyre, és igaz, hogy olyan a szabása, hogy ülve nem igen (??!! most akkor igen vagy nem?) tudok tekerni, de állva megy. Az útközben hallgatott számoktól meg olyan jókedvvel libegtem be ide, hogy mindenki mosolygott. Az egyik munkatársam (Böbe) szerint ilyenkor olyan, mintha fehér fény venne körül, és amerre haladok, ott hagyom a világosságot mások arcán is. Hát...azért ennyire nem hiszem, hogy nagy hatással lennék az emberekre, bár az tény, hogy a jókedv ragályos (Halleluja -ez szólalt meg épp ebben a minutumban). Naaaj, zongora koncertre szeretnék menni!!

Pár napja az jár egyfolytában az eszemben, hogy milyen régen voltam lovagolni, és hogy mennyire hiányzik. Nagyon szívesen mennék megint, és olyan jó lenne, ha gyakrabban is lehetne. Rendszert kéne belőle csinálni, csak éppenséggel egy icit drága ahhoz, no meg legfőképpen időigényes minden alkalommal 75-75 percet oda-vissza utazni, plusz a lovaglás másfél óra. De ott legalább van szép táj, avagy terep, ahová ki is lehet menni .

U.i.: Beethoven Piano Concerto No5 és Mozart Symphony No25. Mmmm...fincsi.