Varjak

Ismét egy szarul induló nap, ismét egy kishajókkal záruló előző. Egyre inkább azt érzem, hogy egy jófej, de szigorú anyuka vagyok... ezt most nem fejteném ki.

Chilike betörött körme mostanra le is törött, és elég ... furán ijesztő, ahogy ott virít az élő hús..bláááhhh. Az antibiotikumos injekciónak hála (gondolom) viszont már nem fájlalja, úgyhogy már csak gyógyulnia kell.

Ma Placebo-t preferálja a lejátszóm, és Amy MacDonald-ot. Utóbbi nő egyébként nem is rossz, sőt, kezdek egészen belezúgni a hangjába. No mindegy.

Tegnap elkezdtük nézni a Perzsia hercegét Lovag szorgalmazására, de szerintem semmi különös. Sőt. Az az egy kaptafára felhúzott vagyis séma-film. Tipikus hollywoodi kosztümös akciós, izmos (és izzadt) pasikkal és egy szép nővel, aki persze majd a főhös férfié lesz, aki hű de erős, meg regulázatlan Aladdin-figura, aki tud háztetőről háztetőre ugrálni. Hűhaaa. Na mindegy, úgyis csak max háromnegyed órát láttunk belőle, mert nem töltött tovább az oldal, ahol néztük. Namindegy. (it don't mean a thing if you ain't got that swing).

A napokban megint rápörögtem az If i were a boy c. számra, és olyan... hát...igaz. Valahogy átoknak érzem néha, hogy a nők olyannyira mélyen élnek meg bizonyos dolgokat (jószerint mindent), s hogy ezeknek a jelentősége a másik nemnél igazság szerint eltörpül. Azt hiszem, ilyenkor szokott eljönni a pál-fordulat ideje...