Vihar

Akkora égszakadás-földindulás van, és olyan hatalmas mennydörgésekkel, hogy még a kutya is megijedt. Kb 2 perccel előtte ébredtem fel, amikor még semmi előjele nem volt, hogy ilyen idő lesz, aztán egyszer csak dörgés...még egy....egyre közelebbről, és aztán nekiveselkedett (hogymi? ezt a szót meg ki a fene szülte világra?). Még szerencse, hogy nem 9-re kell ma dolgozni mennem, hanem d.u. 1-re. A 9 órás kezdés esetén csúnyán eláztam volna.

Ja, és még mindig félek a mennydörgéstől. Őszintén attól félek, hogy egyszer rám szakad az ég :) Pedig magával az esővel semmi bajom, sőt mi több.

Olvasom egy srác blogját (mindegy), aki még mindig nem nőtt ki abból, hogy szerinte milyen menő, hogy egyik csajt a másik után...meg hogy a hírnév, stb. Igaz, ez roppant menő egy darabig, csak azt felejtik el ezek a hapik, hogy ez az életvitel nem torpan meg egyik pillanatról a másikra. Vagyis. Ha netán olyasmi történne, hogy egy lány őket hálózza be olyannyira, hogy kapcsolatra hajtanák miattuk a fejüket, a vérük így is tovább fogja hajtani őket.

Meg persze, ez az életvitel megy jó darabig...de mi lesz később? Amikorra a "jó csajok" már mind házasok lesznek. Jön még kutyára dér, én azt mondom, és nem azért, mert irigyelnék bármit is. Annyira fura, hogy egy ilyen élethelyzet ki tud elégíteni valakit. Ja, igaz is, visszajutottunk korunk társadalmi betegségéhez, vagyis hogy a legtöbb ember manapság képtelen felelősséget vállalni. És több oldalról forgatva is igaz az állítás.