Igencsak jól jön, ha az ember lányának van egy saját, külön bejáratú manója, aki gondos kezű, ügyes és az utóbbi időben egyre inkább figyelmesebb.
Igen, Lovagról van szó. Tegnap ugye Phoenix defektet kapott, így BKV-ra kellett szállnom, és a föld alatt utaznom. Mi vagyok én, vakond?
Szóval tegnap Lovag elémjött a Móriczra, és hozott nekem belső gumit az első kerékre, és kérésemre gumicukrot is -1 kilónyit (!) . Utóbbit titkolta, és csak otthon derült ki, mikor nagy meglepetésemre az asztalon ott hevert egy hatalmas kupac, zacskóba csomagolt édes gyönyör. Mmmm..

Azt hiszem, én hadakozom magamban az ellen, hogy kötődjek hozzá -legalábbis ezt bizonyítja a folyamatos rádöbbenésem az elszólásai közepette. Talán csak én morgok túlságosan mindenért, mert talán a bennem élő Föld késztet arra, hogy folytonos mozgásban (és változásban legyek)...ilyen megvilágításban azért már érthetőbb a 3 hónap. Olyan érzés, mintha egy kerítéssel lezárt terület szélére értem volna... na ezt a képet sürgősen ki kell űznöm a fejemből.

Alapvetően mindenkit Déhez hasonlítok, miközben azt persze elfelejtem, hogy vele mi volt, s hogy korántsem voltunk szentek egymás mellett. Hagyjuk. Az esélyemet arra, hogy normális kapcsolatban éljek,nem kéne elbaltáznom. Lovag rendes srác. Nah. Nagylevegő --- kifúj.