Tejföl

Olykor hihetetlennek tűnik, hogyan tudta az ember ekkora erővel felruházni a pénzt, ami voltaképpen egy papír darab (vagy egy fémből készült "gomb"). A világ szinte e körül forog, mert ugye ha nincs, lehetsz akármekkora hippi, punk vagy szabad gondolkodású művészlélek, a lényeg egy; hogy egyfolytában azon gondolkodsz, miből vegyél zsemlét, a zsemlére vajkrémet, a vajkrémre felvágottat, a felvágottra sajtot, arra paprikát, no és jaj de jó lenne bele egy kis mustár is. No meg hát kávé, cukor, tej. Alap dolgok. Mégis van olyan, aki azon töri a fejét gondterhelten, vajon kenyeret vegyen-e avagy tejet azon a kis pénzen, ami a pénztárcájában lapul. Vagy a zsebében, ha még erszénye sincs.

Mindez akkor jutott eszembe, mikor néztem, hogyan fordul be egy rendőrautó a sarkon. Olyan tiszteletparancsolóan hatott, pedig ha belegondolunk, csupán egy fehér Opel gurult ott, 'Rendőrség' felirattal. Mégis, a mögöttes tartalom...ugye.
Amúgy, ha belegondolunk, mindennel így van ez, még emberekkel is. Ha úgy nézzük, az a szembejövő is csupán egy srác, laza nadrágban, márkás cipőben, borzos hajjal. De a te szemszögedből viszont Ő az a fiú, akinek láttán lelassul az idő, a szívverésed meg fel, olyannyira, hogy a nyakadban hordott medál ritmusosan el-elemelkedik a bőrödtől. Hogy ő az a különleges, aki olyan, mint a nokedli pörkölttel-hez a tejföl -elengedhetetlen élet-esszencia. (Ezek a hasonlatok lassan a védjegyeimmé válnak)

Vágy

Mi az, amihez körmötök szakadtáig ragaszkodtok? Ami így meghatározza az életeteket, amiért éltek-haltok? Mi az a valami, ami nélkül nem éreznétek, hogy éltek egyáltalán? Amiben hisztek, míg világ a világ..

Sokat gondolkodtam. A hegedű, a zene nélkül...semmi lennék. Ahogy a vonószőr a húrokhoz ér, a világ hirtelen elcsendesül. Nem vagyok zseni, s nem kaptam semmilyen díjat ezért. De azt tudom, ha nem lenne az önkifejezés ezen formája, szürkébb lenne a valóság. Van, aki fest. Van, aki fülbevalókat gyárt, más fotóz, ki-ki táncol, vagy hegyet mászik. Az én hajóm a zene, s amíg élek, az is marad. Mostanában megint egyre erősödik bennem a vágy, hogy megtanuljak zongorázni. Szinte fáj, hogy nem tudok. Nosza, rajta -mondjátok. De nincs min gyakorolni....még.

Sokszor szeretnénk, hogy bárcsak úgy történne minden, ahogyan azt elképzeltük. Azonban a világ másképpen működik, és azt hiszem, ez a lecke kell, hogy megtanuljuk igazán értékelni, amit hosszú vágyakozás (és küzdelem) árán kapunk meg végül.

Miért mondják az emberek, hogy "nem fog sikerülni"? Miért, hogy "meg se próbáld" vagy hogy "megpróbálhatod, de eleve kudarcra ítélt"? Talán már régebben írtam erről. De mi történik, ha valaki kedvét épp az szegi, hogy lebeszéli róla a külvilág, holott lehet, hogy pusztán a kezdeti bíztatás kellett volna ahhoz, hogy a határvonal a "lehet", a "mi lenne, ha" és a "belevágtam" között eltűnjön? Persze azt mondják, ha valamit nagyon szeretnél, kiállsz mellette. De ha épp csak ez a pici hiányozna ahhoz, hogy örökké ahhoz a valamihez ragaszkodj? Tudom, akkor hívd a Provident-et.

zene, hat alma

Nem tudom, miért, de hihetetlenül vonzódom a klasszikus zenéhez (ami bizonyos operákat is magában foglal számomra). Berlioz-t, Gerschwin-t, Bach-ot, Vivaldi-t, Mozart-ot, Brahms-t (sötöbö) hallgatok tegnap este óta, és az egyik kedvencem a "pizza gyúrós" Donna E Mobile Verdi-tól. Erre a zenére annyi mindent lehet vizualizálni, hogy még. Pl itt van egyszer az a jelenet, hogy: a helyszín egy olasz pizzéria konyhája. A kamera először a vendégteret mutatja, majd a pincér bejárón át (egy éppen a tányérokkal kifelé jövő pincér mellett besurranva) a kamera belép a konyhába. Sürgés-forgás, rotyogó fazekak, a fém polcokról csokrokban lelógó bazsalikomok és tészták, gőzölgő tányérok. És ahogy dobálják a hatalmas pizza tésztát. :P
De több verzióm is van :)

Ma reggel szoknyában gurultam be a munkahelyre, és igaz, hogy olyan a szabása, hogy ülve nem igen (??!! most akkor igen vagy nem?) tudok tekerni, de állva megy. Az útközben hallgatott számoktól meg olyan jókedvvel libegtem be ide, hogy mindenki mosolygott. Az egyik munkatársam (Böbe) szerint ilyenkor olyan, mintha fehér fény venne körül, és amerre haladok, ott hagyom a világosságot mások arcán is. Hát...azért ennyire nem hiszem, hogy nagy hatással lennék az emberekre, bár az tény, hogy a jókedv ragályos (Halleluja -ez szólalt meg épp ebben a minutumban). Naaaj, zongora koncertre szeretnék menni!!

Pár napja az jár egyfolytában az eszemben, hogy milyen régen voltam lovagolni, és hogy mennyire hiányzik. Nagyon szívesen mennék megint, és olyan jó lenne, ha gyakrabban is lehetne. Rendszert kéne belőle csinálni, csak éppenséggel egy icit drága ahhoz, no meg legfőképpen időigényes minden alkalommal 75-75 percet oda-vissza utazni, plusz a lovaglás másfél óra. De ott legalább van szép táj, avagy terep, ahová ki is lehet menni .

U.i.: Beethoven Piano Concerto No5 és Mozart Symphony No25. Mmmm...fincsi.

Ezt a számot már kiskoromban is nagyon szerettem. Véletlenül bukkantam rá, miközben Lovaggal szemezgettünk egy mester zeneszámok válogatásból.

rém

Tegnap megint rémálmaim voltak. Kettő is egymás után, de csak az időben későbbire emlékszem. Este volt, és hárman lányok kimentünk a tengerpartra. Lefeküdtünk a homokba, s a karunkon támaszkodva beszélgettünk. Vagyis inkább ők ketten, én meg egészen kívülállónak éreztem magam közöttük. A szél nagyon erősen fújt, s a víz is egyre jobban hullámzott, majd egyszercsak valami láthatatlan erő (talán a szél) berántott a habok közé, s csak az egyik lány segítségével tudtam kijönni.

Eddigre már erősen kétségbe estem, és indítványoztam, hogy indulhatnánk... nyugtalan lettem. De ők csak beszélgettek tovább.

Aztán hirtelen kutya szűkölést hallottam a közelből, s elindultam futva, hogy megkeressem szegény bajbajutott vahúrt. Egy sor kertes ház húzódott egymás mellett, s az egyik pajtájának az ajtaja nyitva volt. A bejáratnál egy magas, kopasz férfi állt, s közelebb lépve megláttam, hogy bent egy férfi ostorral bánt egy pici (kistestű) kutyát. Hihetetlen dühvel kiáltottam, hogy "NE BÁNTSA AZT A KUTYÁT!!!" -és még halványan felsejlett bennem, hogy akár felém is csaphat az ostorával, de olyannyira feltolult bennem a méreg, hogy nekirontottam a férfinak, és megmentettem a kutyust.

Itt ébredtem fel. Még erősen ziláltam, s csak lassan sikerült megértenem, hogy csupán álmodtam. A velem és mellettem szuszogó két szőrmók -Marci és Chil'- egyenletes lélegzése nyugtatott meg. Még elrebegtem gyorsan egy imát, hogy innentől az álmom már nyugodt legyen, a következő, amire emlékszem pedig, hogy csörög az ébresztő.

Igencsak jól jön, ha az ember lányának van egy saját, külön bejáratú manója, aki gondos kezű, ügyes és az utóbbi időben egyre inkább figyelmesebb.
Igen, Lovagról van szó. Tegnap ugye Phoenix defektet kapott, így BKV-ra kellett szállnom, és a föld alatt utaznom. Mi vagyok én, vakond?
Szóval tegnap Lovag elémjött a Móriczra, és hozott nekem belső gumit az első kerékre, és kérésemre gumicukrot is -1 kilónyit (!) . Utóbbit titkolta, és csak otthon derült ki, mikor nagy meglepetésemre az asztalon ott hevert egy hatalmas kupac, zacskóba csomagolt édes gyönyör. Mmmm..

Azt hiszem, én hadakozom magamban az ellen, hogy kötődjek hozzá -legalábbis ezt bizonyítja a folyamatos rádöbbenésem az elszólásai közepette. Talán csak én morgok túlságosan mindenért, mert talán a bennem élő Föld késztet arra, hogy folytonos mozgásban (és változásban legyek)...ilyen megvilágításban azért már érthetőbb a 3 hónap. Olyan érzés, mintha egy kerítéssel lezárt terület szélére értem volna... na ezt a képet sürgősen ki kell űznöm a fejemből.

Alapvetően mindenkit Déhez hasonlítok, miközben azt persze elfelejtem, hogy vele mi volt, s hogy korántsem voltunk szentek egymás mellett. Hagyjuk. Az esélyemet arra, hogy normális kapcsolatban éljek,nem kéne elbaltáznom. Lovag rendes srác. Nah. Nagylevegő --- kifúj.

Most ugrott be úgy 5 perce, hogy azt álmodtam, hogy a Gellért-hegy igazából vulkán, és ki fog törni 1 hónapon belül. Eléggé megijedtem,mert hová mehetne ennyi ember? És te jó ég, ki fog törni! Most mi lesz? És mi lesz a lakásunkkal, ha elönti a láva? És hogy viszem el a sok bútort és cuccot?
Még az is rémlik, hogy a nővérem fejcsóválva mondogatta, hogy ki az a hülye, aki működő vulkán köré épít egy várost, mikor lehet rá számítani, hogy ki fog törni. Én meg csak csóváltam a fejem, mert hogy már nem édes mindegy, ha már itt a baj.

Lehet amúgy az az oka, hogy nem kellett volna még 8kor megennem egy szendvicset..

Gellért-hegy és M-sz

És amikor leérek a földszintre, furán "tettyen" a gumi a folyosó kőpadlóján. "Mi a..." -igen, az első kerék totál lapos. Defekt. Ez a hétfő reggel is jól indul, hurrá!
Pedig épp kezdtem örülni, hogy marad pénzem, és akár vehetek majd magamnak pár ruhát sulikezdésre (na meg füzeteket, stb).

Paprikafej totál kikészült a tegnaptól, így furán csend volt egész nap a lakásban, miután hazaértünk. Csendben odagömbölyödött a lábamhoz, és kiterülve aludt ott, mintha fejbeverték volna. Jót tett, hogy egész nap (11-17ig) friss levegőn voltunk és játszhatott a zöldben Csipesz kuttyal (és velünk). Ilyenkor mindig olyan hálás a kis drága, és sokkal jobban viselkedik, mint általánosságban. Ma reggel például leesett az állam meglepettségemben, mikor már a kapuban állva (hogy mehessünk fel a sétából) megindult a másik kapualj felé, ahol egy kuttyot vezettek pórázon, én pedig rászóltam, hogy jöjjön vissza. Útközben torpant meg, és "jövök anyuuu" nézéssel visszaloholt hozzám. :) Kell a sok sok sok közös program.

The Fall

Többedszerre is imádom a Zuhanás c. filmet. A kivitelezés, a színészi alakítás, a montázs technika, a zene, a látvány, és mindemellett még a történet is....zseniális.

Tegnap huszadikáztunk a nagy csapattal, és őszintén szólva örülök, hogy ennyien összejöttünk "pokrócolni". Igaz, hogy az odajutás némileg problémás volt, és maguk az útforgalmat irányító rendőrök informáltak félre, úgyhogy jó nagy távot tettem meg feleslegen. Nem beszélve a rengeteg emberről, akik között nem győztem szlalomozni. Phájj.

A tüzijáték maga amúgy nem volt nagy szám, na meg az árvízkárosultak miatt csak 20 perces volt idén. De nem is ez volt a lényeg. Hanem hogy együtt ünnepeltünk.
Veszettül fáradt vagyok viszont, kikészít ez az 5kor kelés, pláne, hogy olyan éjfél körül kerültem ágyba. Egész nap itt szédelgek, és még a kávé sem segít. Googly googly go away!

virrasztás lesz

Wow. Teljesen rákattantam erre a Thrice nevű együttesre. Letöltöttem két albumukat is, és eddig még az összes számuk tetszett, pedig ez nagyon ritka.

Erről itt azt hinnéd: "Jaj, de furán kezdődik", és mi lesz belőle..wáá

*Pészméker*

Ha tegnap agyhalál volt, akkor ma mega agyhalál. 5kor kelés -normálisak ezek? És azok az emberek, akik reggel 7-kor hívják a bankjukat, mert nem tudnak magukkal mit kezdeni ezen a korai órán? ...Még mindig sajnálom az ilyeneket, de ebbe az érzésbe inkább szánalom vegyül, semmint részvét.

A szemközti pék srác megint lefutotta a kedvenc "egy közös kávé?" körét, és ezúttal egészen megsajnáltam, olyan szomorú kiskutya fejet vágott, mikor "nem lehet, most sietnem kell vissza" válasszal éltem (mint mindahányszor).
A vég elkezdődött, vagyis nemet mondtam arra, hogy ma, ha csak egy rövid időre is, de találkozzunk Lovaggal (hülyéskedni, csak úgy együtt lógni). Őszintén szólva nem volt kedvem ahhoz, hogy épp csak hogy üdvözöljük egymást, már szinte egyből búcsúzzunk is. Lassan közeledik a dátum szerinti 3 hónapos határ...

Wáhh, kikészít ez a sok retardált telefonáló!

U.i.: már megint a Time after time -ra és Coldplay-re depizek. És válasz e-mail még mindig sehol.

szappan

Agyhalál. Többszörös.
Rockef'-fel csaptunk egy görbe estét tegnap, aminek következtében két azaz kettő üveg bor is megüresedett. Lecsót is főztünk, igaz, épp csak két és fél adagnyit, és még az alkoholizálás előtt. Többször eszembe jutott, miközben ott ültünk a konyhában, hogy mennyire imádom a barátaimat, és hogy milyen szerencsés vagyok, hogy vagytok nekem. Igen, tudom, ez most így nyálas lett. Ezvan.

Ahogy növünk, idősödünk és haladunk a korral tényleg egyre differenciáltabbak lesznek a napi harcok, amiket meg kell vívnunk. Az ellenfelek kezdetben még csak apró pókhálók voltak, egy-egy szösz vagy egy apró tócsa, amit át kellett lépnünk. Azóta a pókhálók hatalmas, ragacsos kúszónövénnyé változtak, a szöszök gömbvillámokká, s a tócsák is tengerré nőtték ki magukat. A feladatokhoz persze mi magunk is hozzánőttünk, de még így is rémisztően hatnak olykor. Megoldjuk. Meg kell oldanunk. A túlélésért.
S persze "miért is esünk a mélybe? Hogy megtanuljunk kimászni belőle".

És közben eljött az ebédszünet ideje is. A mai nap egészen lassan halad. Nem tudom, ezt a másnaposságra fogjam-e vagy arra, hogy kezdem úgy érezni magam itt, mint valami gépesített munkaerő. Pfhájj.

U.i.: Gratulálok, mostani kampányunk reklámszövege: "Kezdje a tanévet R. kölcsönnel". Hát ezek nem normálisak. Ez aztán tényleg kecsegtető..
U.i.2: Az egyik ügyfélnél a háttérben az egyik kedvenc számom szólt imogen heap-től. A múltkor Coldplay ment egy másiknál. Imádom az ilyet :)

Mmm nyami (nagyításért katt a képre) :P

Őőő hát ha pisztolyt szorítanának a fejemhez, akkor a fenti Lee Pace-t választanám :)

Már régebben is láttam, de tegnap újból elém került egy videó (ezúttal fész-en), amiben egy humorista a női és a férfi agyat, illetve gondolkodást hasonlítja össze. Amúgy tényleg jó, szakadsz rajta, és... hát igazából tényleg van benne valami.

Ma reggel a zuhany alatt az jutott eszembe, hogy a nők agya tényleg olyan, mint egy nagyfeszültségű üzem. Minden összeköttetésben áll MINDENNEL (azt hiszem, erre vezethető vissza a folytonos kombinálásunk is). Vigyázz, nehogy megpiszkálj benne valamit, mert túltöltődik, és megvan rá az esély, hogy felrobban. Szóval... csak óvatosan!

A kérdés viszont felmerül -a férfi agy tényleg rendszerint "üres járatba" vágja magát? Avagy tényleg van "nothing box"?

Na mindegy... amúgy tudjátok, mi a fura? Hogy még nem nagyon volt olyan "srácom", aki rendszeresen olvasott volna. Egyedül a bukott herceg, de ő is csak afféle "hétköznapi" irodalmat. Ha értitek, mire gondolok.

Egyre jobban kezdem érteni, hogy sok víznek le kell még folynia ahhoz a folyókon, hogy megtaláljam. ŐT. Tudjátok. Azt, aki szerenádot ad az ablakom alatt (vagy/és a másik két "nagy ő" jelet produkálja :P Na nem mintha ezen múlna persze)

U.i.: Amúgy meg, ma végképp leesett: Mi a fenének aggódom én még mindig hülyeségeken?? Miért görcsölök azon, hogy valami működjön? Majd működik magától. Ha meg nem -akkor így jártam, menni kell tovább. Nem? De hogy mindig ezen kattogjak...hát az egész egyszerűen energia pocsékolás! Relax, take it eeeaaaasy!

pippp

Elképesztő, hogy egyesek micsoda alpárisággal tudnak beszélni. Mert egy dolog, ha egyszer-kétszer, pláne indokolt esetben kicsúszik az ember száján egy-egy b+ kifejezezés vagy olyan szó, amit kisípolnának a médiában, de az, hogy valaki kötőszóként használja, mint valami mondat-éket, hát az egészen szánalmas. Most mondhatnám, hogy pláne, ha egy lány csinálja, de szerintem ez sráctól is egészen sötétség-szintű.

Na mindegy, persze már megint azért írok, mert az utolsó fél órában már nem nagyon tudok mit kezdeni magammal, az ujjaim pedig igénylik a billentyűzeten zongorázást (ha már nincs más). Eeőőh... Giulio megint rámírt msn-en, időről-időre jóban leszünk, aztán mikor már odáig jutunk, hogy kb napi, de max kétnapi rendszerességgel beszélünk, egyszer csak valamin összekapunk, és legalább 1-2 hónapig megint szünet. Phíííj, dilisek ezek az olaszok! :)

Azt hiszem, éhes vagyok, ami önmagában egy elég jó hírnek számít a tegnapi rosszullétem után. Még hánytam is itt benn. Épp annyira volt erőm, hogy hazavonszoljam magam, de kb úgy nézhettem ki, mint egy vízihulla, mert mindenki erősen bámult. Az is lehet, hogy simán terhesnek néztek, mert végig a hasamat fogtam -mit csináljak, hát görcsölt, na. Az biztos, hogy soha többet nem veszek be ilyen zöld fogyi tablettát, se semmilyet, akkor se, ha teljesen természetes alapanyagokból van. Énhülye.

Antik

Találtam pár számot néhány elkallódottnak hitt cd-n, amik most egészen frissítően hatnak. Néha a régi dolgok jóleső érzéssel térnek vissza. Persze ez nyilván nem vonatkozik mindenre, ezért is használtam a 'néha' számhatározót (?? hű de rég volt az a nyelvtan óra :P)

Most megint úgy érzem, hogy várok valamire -de mire? És miért menekülök folyton az álmaimban? Mit nem akarok bevallani saját magamnak? Valaki mondja már meg, mert én nem értem. Mivel van ez összefüggésben? Mert nekem fogalmam sincs.

U.i.: Amúgy én nem akarok vészjósló lenni, de szerintetek nem fura, ami mostanában történik a Földön? Olaj botrány -->Vulkánkitörés, tűzvészek (avagy Moszkva tűz alatt), esőzések (avagy a pakisztáni árvíz a legnagyobb katasztrófa, amit az országban valaha láttak, s az esőzéseknek még mindig nincs vége -20 millió pakisztáni élete és megélhetése van veszélyben). Na és a mostani szupercellás viharokat még nem is említettem. 2012? Szerintetek?

Zavaros

Furákat álmodtam. Egészen zűrzavaros volt, és három síkon zajlottak az események. Három egymástól elkülönülő fejezetként. Az első színtéren egy harcmezőn találtam magam. Sötét volt, fák között. Három lovas csapat harcolt egymás ellen; a barnák, a feketék -és a harmadikat nem tudom. A barnák kapitánya megállt mellettem. Gyönyörű, sötétbarna lova volt, s lovasának is barnás bőre. Megpróbáltam lebeszélni arról, hogy vér folyjon. Hogy a béke sokkal jobb...de elvágtázott a szónoklatom után, s a három csapat együttesen eltűnt harci kiáltások közepette. Furcsa, hogy a lovak is visszatérő szimbólumai az álmaimnak.

A második álomtér szintén fekete volt, a sötétség birodalma, és én is gonosz voltam. Fekete táncosruhába öltözött balerina voltam, s egy hatalmas kastély egyik folyosóján lépdeltem (megjegyzem lábujjhegyen, pont úgy, ahogy a balerinák szokták, olyan cipőm is volt, s roppantul élveztem, hogy vékony vagyok, meg hogy megy az ilyesmi). A falon barokk (vagy rokokó) keretes tükrök voltak, s az egész helynek antik érzete volt. Egy kísérő vezetett egy ajtóig, ami már félig nyitva volt, s nekem csak be kellett lépnem rajta. Ő kívül maradt.
Benn két férfi állt egymás mellett, s tőlük távolabb egy harmadik (már megint a hármas szám), mindahányan feketét viseltek, s a hajuk is fekete volt. Az egyiküket felettébb helyesnek találtam.

A harmadik, és egyben leghosszabb ciklusban ismét menekültem. Furcsa, hogy ez szinte minden álmom jellemzője...csak tudnám, igazából mi elől menekülök.
Az első jelenet, hogy sétálok fütyörészve az utcán, kezemben két szatyor. A nap süt. Elhaladok egy néger férfi mellett, aki szintén mosolyog, talán kalapja is volt. Lefordultam egy mellékútra, s ott egy szürke pólós, öszülő férfi jött velem szemben, bólintott is, köszönésképp. Valami nem tetszett rajta, s ahogy ránézett a mellettem előbb elhaladó fekete férfire, tudtam, hogy bántani akarja. Felkiáltottam, hogy figyelmeztessem, amivel azt értem el, hogy a szürke pólós engem vett üldözőbe. Bekerített -akármerre indultam az úton, ő is arra jött. Gyorsan elővettem a mobilom, hogy felhívjam anyut (ugyanis mindez a házsorunknál történt). Hallottam, ahogy válaszolt, illetve kérdezte, merre vagyok, hol pontosan... de valami nem stimmelt. S ahogy az őszülő férfira néztem, láttam, hogy a kezében egy diktafon szerű lejátszó van, s hogy ő játszotta le anyu hangját a telefonba. Elvesztem.
Ekkor hirtelen váltott a színtér, és én lettem anyu (noha maradtam a saját bőrömben). Egy szűk lépcsőházban találtam magam, fekete magas sarkúban (!!). Rohantam lefelé, hogy megmentsem magam, de csak nem fogytak el lefelé a lépcsők. Volt még velem valaki (egy volt osztálytársam; Noémi -ő is visszatérő szereplője az álmaimnak...csak tudnám, miért). Végre egy szinten befordultunk egy átjáróba, ahol rengetegen voltak. El kellett érnünk a metrót. Noémi elől, ő el is érte, engem azonban feltartóztatott a rengeteg leszálló, s lekéstem. Még láttam, ahogy Noémi aggódó pillantással konstatálja, hogy lemaradtam (s közben a metró hajóvá változott, a sínek pedig vízzé).
Míg vártam a következőt (a peronból dokk lett), leejtettem a vállamon lévő piros hátizsákom (igazából is ilyenem van), s a mellettem ülő nőnek is ugyanolyanja volt. Kinyitottuk, hogy meggyőződjünk róla, valóban az enyém-e, s egy pár fehér kertészkesztyű volt. Az enyémek..

Az álmaimnak végül feloldása is volt -az előbbi jelenet befejezéseképp egy raktárhelyiségben találtam magam (mintha ott kötöttem volna ki a hajóval), s rohantam ki a levegőre. Ott volt anyu és apu is, én pedig a karjukba rohantam..

Elég nyugtalanul aludtam egyébként, egyszer (féléjfél körül) felébredtem egy sms-re, aztán egy fél órára rá a viharra, majd hajnali 2 körül arra, hogy Chili ugat, ugyanis mikor Dina hazajött, nyitva hagyta a konyhaajtót, és Marcinak így sikerült kilopnia a mosogatóban felengedő csirkefarhátat, és a zacskóval zörgött, hogy kibogozza belőle.

Arra gondoltam, hogy a három színtér három megfelelőm; az első és a második a Női (lovas harcosok + balerina), a harmadik pedig az anyai és a társ (kapcsolati partner)... de azért nem ártana egy részletesebb magyarázat..

U.i.: egyébként a harmadik blokkban egy túlfűtött jelenetsor is volt, egyértelmű jelzésképp, hogy nőnek a bagolyfiókáim...

Run

But I will run until my feet no longer run no more
And I will kiss until my lips no longer feel no more
And I will laugh until my heart it aches
And I will love until my heart it breaks
And I will love until there’s nothing more to live for

Here we are again, circles never end
How do I find the perfect fit
There's enough for everyone
But I'm still waiting in line

Vasárnap

Ma mindenki sietett valahová. Igen, nem bringával jöttem, az egész eget befedő esőfelhők miatt, és fura volt, hogy mindenki úgy bámul rám, mintha legalábbis szöcske szárnyaim lennének vagy tudomisén. Ilyenkor mindig elfog a vágy, hogy megkérdezzem, vajh' mégis miért vizslat ennyire az illető...de valahogy sosem teszem meg igazából.
Szóval ma sok ember futva ment a dolgára. Az egész világ egy nagy, nyüzsgő hangyaboj.

Oh, egyébként tegnap megérkezett Indi, a gyönyörűséges és hatalmas hűtő. Egyelőre a hűtőtérben mindössze öt dolog található, így elég silány a repertoár. Ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy megtöltsem, s minden polcán legyen étel.

U.i.: Ma reggel bevettem egyet Dina zöld pirulái közül -kíváncsian várom a hatását. Elvileg egész nap nem leszek éhes. Majd kiderül.

Dér

Időről időre eszembe jut Sheba. Tudjátok, a cica, akivel felnőttünk. 14 évig volt családtag, 14 hosszú, megpróbáltató évig. Nem, nem miatta volt megpróbáltató, sőt mi több. Ő inkább könnyített a gyerekkorunkon, még ha olykor szájat húzva is takarítottam ki a macskawc-t. Az utolsó két-három évben emlékszem, egészen közeli lett a kapcsolatunk -addigra én is felnőttem az ő lelkéhez. Hiányzik.
És a minap, a 13. kerületből hazafelé tekerve, egy macskaeledel óriásplakátja mellett gurultam el...nagy betűkkel hirdette a márkát: Sheba.

Soha nem találkoztam még egy olyan büszke, öntudatos, okos nőstény macskával, mint amilyen ő volt. Soha. Persze nem is fogok. Egyszeri és megismételhetetlen univerzum volt ő, s talán épp hercegnőnek született újjá egy egzotikus kultúrába. Ki tudja.

K.V.

Engedjétek meg, hogy köszönetet mondjak a mai nap hősének; Mr. Kávénak.
A monda szerint a kávét a Schedot nevű kolostor szerzetesei fedezték fel. Megfigyelték, hogy a kecskék milyen különösen elevenen viselkednek, és rájöttek, hogy az állatok előtte kávécserjét fogyasztottak. Etiópia a kávé őshazája, ahol a kávé vadon terem.

Schedo kolostor szerzeteseinek rebegek hálát minden egyes lenyelt korty után, s fohászaimat is hozzájuk intézem, miközben arra várok, hogy az automata kis nyílásából a csini piros autós bögrébe csorogjon át az éltető nedű. Jihííj!!
Talán ennek köszönhető, hogy már túlhaladtam a felén a ledolgozandó műszaknak, avagy már "csak" 4 óra van hátra, de ha 6 óra így eltelt, nos, remélni tudom csak, hogy a hátralévő is hasonló gyorsasággal fog elröppenni.

Robokuty-kérdéskör megoldva; Timi keresztanyu suhan hozzá munka után, hogy levigye. Chili!! Telapatikusan üzenem, hogy ezúttal kisebb vehemenciával ugrálj, kérlek, sőt, ha lehet, kerüld el az örömkifejezés eme durva formáját! Ámen!

U.i.: Az mp4 lejátszó mai favoritja: A Muppet show általam imádott egyik száma: Mahna mahna. Ma vicces hangulatban van a lejátszóm ezek szerint :)
U.i.2: Nicsak, mit találtam a régi blogon:

"Meg kell bocsátani. Mindig. Mindenkinek, megszámlálhatatlanul sokszor. Mert nincs olyan közöttünk, aki maga se volna bűnös, és így másokat büntethetne. Vagy megjavíthatna. De azért valami nagyon fáj akkor is, ha már megbocsátottuk azt..."

Jamie Cullum hatására megjelent előttem egy ideális jelenet.
Reggeli az ágyban. Kávéval/kakaóval és croissant-tal ébreszt, a tálcán egy pici piros virág is ott mosolyog. Letörök egy darabot a péksütiből, és a szájába adom. Ő a hajamhoz nyúl, a fülem mögé simítja, és azt mondja, milyen gyönyörű vagyok még reggel is (nyilván miután lenyelte a falatot :D). Mosolygok rajta, hogy biztos a konyhában felejtette a szemüvegét..
Na jó, nem folytatom.. Egy regényben kellene inkább élnem, de legalábbis egy romantikus filmben. Ott bizonyára nagyobb eséllyel történne meg velem ilyesmi.

Na igen...nehéz átszoknia az aszfalttal borított útra annak, aki a kalandos erdei ösvényekhez szokott...

U.i.: A másik, napnak értelmet adó: Ludovico Einaudi

hajnal

Ez a reggel 4kor kelés rendesen odatett most. Délután 4ig itt benn: ó mily csodás teazsúr.

Tegnap Chilike egészen elbűvölő volt, levittem a labdáját, és legalább fél órát csak játszottunk. Szegénykém ennek fényében nem nagyon érthette, vajh' ma reggel, mikor lent voltunk, miért nem futkároztam vele, pedig ő hívott rendületlenül, égnek meredő hátsó fertállyal, csóváló farkincával, buksijával a mancsai mellett a fűben, és alulról felnézve rám azokkal a mindig csintalan kutyaszemeivel.

Tegnap ténylegesen megvettük a hűtőt. Indesit. Anyu szerint a Bosch-ra esküszik mindenki, de a Saturnban nem láttam olyat. Vagy nem volt olyan árban, mint amilyenben szerettem volna. Mindegy, a lényeg, hogy Indi szombaton érkezik, és már alig várom. Arra gondoltam, hogy a könnyebb hozzáférhetőség végett egy icit átrendezem a konyhát -vagyis megcserélem a polcot a hűtőnek kijelölt hellyel. Ha szükséges, kiviszem a benti elosztót. Nagy ügy.

A délutáni kesergő gondolataim miatt estére egy icit megint undok lettem Lovaggal, pedig türelmesebbnek kéne lennem...na mindegy.

Ma csillaghullás-les!! És elvileg Lovag is jön. Na erre befizetek :)

U.i.: A mai nap túléléséért felelős: Jamie Cullum (igaz, az egyik számán - I think I Love - majdnem elbőgtem magam befelé jövet).

Moan

Letöltöttem Trentemoller egyik albumát. Vannak rajta olyan 'nem én' számok, de ez itt...valami megfogott benne, pedig hát elektronikus.

U.i.: Szegény kutyuuus :)

Tegnap, mikor Robokuttyal sétáltunk este, az egyik társasházból zongorahang szűrődött ki. Ritkán fordul elő velem, hogy valakit zenélni hallok (így arctalanul), de a mi környékünkön egészen sok zenész él. A múltkor hegedülni hallottam valakit -a szomszédos utca egyik társasházi ablakából szálltak kifelé a hangjegyek. De a zongorának mégjobban megörültem. Szinte láttam magam előtt a férfit, aki játszik, és mulattatja vele a többieket (a kiszűrődő hangokból és a jazz-es akkordokból egy ilyesfajta jelenetet képzeltem el).

Kétszer is megálltam hallgatózni a kapualjban, s legszívesebben bekéredzkedtem volna, ha lehet, hogy órákon át csak bámulhassam, ahogy a billentyűkön gördülnek az ujjai... *sóhaj*

Google

Tegnap elmentünk Lovaggal hűtőt nézni, és bele is szerettem egy ezüst-szürke Indesitbe, ahogy kell. Belül kékes színűek a tartók és az alsó dobozok, alul pedig nagy hűtőládája van. Csodálatosss! Meg jó drága. Anyu felajánlotta nagyfokú segítségét, így elég nagy terhet vett le a lábamról -ezt nagyon köszönöm neki. Juhú! Úgy várom már, hogy megérkezzen! Ha minden igaz, szombatra fogják hozni. Egyébként mekkora csürhe banda!! A szállításért 3000 HUF-ot fizetünk, és mégis reggel 10től este 6ig otthon ülhetek, hogy várjam őket, vagy 7500 HUF-ért (!!) én adhatok meg egy két és fél órás intervallumot, hogy mikor hozzák. HÁÁhh!!! Ezek nem normálisak!

Tegnap vettem egy dvd-lejátszót is (mert égető volt és jó árban is), úgyhogy már telepítettem is a KRESZ programokat. Juhúúú!! Persze itt meg kell említenem, hogy Lovag segítsége nélkül ez sosem történhetett volna meg, mert egyrészt halvány lila mókusgőzöm sem volt arról, mi a különbség a krikszkraksz és a plittyplutty dvd írók között (jelentés: valami számomra hasonló értelemmel bíró hátsó kimenetes dvd-író fajták közül választhattam, és hát persze szintén fingom nincs melyik mit jelent). Ja és hát gondolhatjátok, hogy a beszereléséhez sem én ragadtam csavarhúzót :P

Holnap még ki kell bírnom egy 10 órás melót, utána száguldás haza és pihenhetek végre. Legközelebb vasárnap leszek, aztán hétfőn megint egy 10 órás beosztás. BRRRrrrr....

OOH!! És a JELekről annyit, hogy a Google mai képe.... Óz a csodák csodájás, sárga kövekkel kirakott út Smaragd Városhoz :D Hitetlenek, itt a fényes bizonyíték, hogy Sors igenis létezik ;)

"Azt mondd meg, kedves naplóm, olyan csak a regényekben van, hogy két idegen ember ül a buszon, egymással szemben, az összefordított üléseknél, a családi kupéban, és ahogy fogy az út, nézik egymást, kóstolgatják a másikat a szemükkel, és mire elérnek a Kolosy térig, mondjuk, már egészen nagyon kívánják egymást. Aztán szó nélkül leszállnak, és ez a legfontosabb, a némaság, egy mukkot nem szólnak, csak értik egymást, mennek föl valamelyikükhöz, és érzik, hogy kár lenne elrontani a beszéddel, mert a beszéd a valóság része, és a másik fáradt, unalmas és kétségbeejtő, de ha hallgat, akkor még van remény. Hogy nem az. "

Szerintetek? Mert szerintem igen, ilyen csak a regényekben van (na meg a kivételek bizonyára, de hát azokból meg oly' kevés).

Háború

...ez "fantasztikus"...nagy tapsot a Földön élő embereknek, végre megint játszhatnak katonásosdit. Atombomba...gratulálok..
http://index.hu/kulfold/2010/08/11/iran_es_izrael_is_haborura_keszul/

Varjak

Ismét egy szarul induló nap, ismét egy kishajókkal záruló előző. Egyre inkább azt érzem, hogy egy jófej, de szigorú anyuka vagyok... ezt most nem fejteném ki.

Chilike betörött körme mostanra le is törött, és elég ... furán ijesztő, ahogy ott virít az élő hús..bláááhhh. Az antibiotikumos injekciónak hála (gondolom) viszont már nem fájlalja, úgyhogy már csak gyógyulnia kell.

Ma Placebo-t preferálja a lejátszóm, és Amy MacDonald-ot. Utóbbi nő egyébként nem is rossz, sőt, kezdek egészen belezúgni a hangjába. No mindegy.

Tegnap elkezdtük nézni a Perzsia hercegét Lovag szorgalmazására, de szerintem semmi különös. Sőt. Az az egy kaptafára felhúzott vagyis séma-film. Tipikus hollywoodi kosztümös akciós, izmos (és izzadt) pasikkal és egy szép nővel, aki persze majd a főhös férfié lesz, aki hű de erős, meg regulázatlan Aladdin-figura, aki tud háztetőről háztetőre ugrálni. Hűhaaa. Na mindegy, úgyis csak max háromnegyed órát láttunk belőle, mert nem töltött tovább az oldal, ahol néztük. Namindegy. (it don't mean a thing if you ain't got that swing).

A napokban megint rápörögtem az If i were a boy c. számra, és olyan... hát...igaz. Valahogy átoknak érzem néha, hogy a nők olyannyira mélyen élnek meg bizonyos dolgokat (jószerint mindent), s hogy ezeknek a jelentősége a másik nemnél igazság szerint eltörpül. Azt hiszem, ilyenkor szokott eljönni a pál-fordulat ideje...

Soksok

Megnéztük a Vándorló Palota c. filmet. Már régebben is hallottam róla, és arról, hogy igazán érdemes belemerülni. Egyébként tényleg! Ha minden igaz, japán alkotásról van szó, mesefilm, tehát rajzolt az egész. A jellegzetes japán fantázia jegyeit hordozza magában, a szokásos gyönyörű háttérzenével (ált. zongora). Egyáltalán nincs benne vér, a történetvezetés is érthető, vicces, és tényleg érdekfeszítő. No és persze központban a mágikus világ. Tudom mindenkinek ajánlani, aki szereti az elrugaszkodott témájú mesefilmeket.

Tegnap befizettem a KRESZ-t, avagy elindultam a jogsiszerzés sárga kövekkel ( ;) ) kirakott útján :P Igaz, hogy akkor tudom csak telepíteni a kapott gyakorló dvd-anyagot, ha lenne egy működő dvd-olvasóm, ugyanis az előző bekrepált. Igaz, 2500 HUF-ért nem tudom miféle csodát vártam tőle, két hónapot így is kibírt. No mindegy. Egyelőre egy kéne kölcsönbe, egyetlen telepítés erejéig.

Anyu ma néz hűtőt, hogy végre ne hűtőtáskában kelljen a kaját tárolnunk, ugyanis elég drága dolog, hogy max egy napig bírja a tej benne -mert hát ugye nem arra hivatott egy ilyen jégakus dobozka, hogy napokig tároljunk benne valamit. Naigen. Már nagyon várom, hogy csinos, hagyományos konyhánk legyen, ezzel ismét egy lépéssel közelebb jutnánk az igazi otthon-érzéshez, noha ezzel most sincsenek persze gondok. Hihetetlennek tűnik, hogy ilyen jellegű napi problémákkal kell szembesülnöm, s néha magam is rácsodálkozom, hogy mennyi mindent tudok már elintézni, pedig annak idején a legtöbb dologban anyu szoknyája mögé bújtam. Persze most is elkél a segítsége (lásd hűtő), de azért az, hogy jogsit, a kutya ivartalanítását, sétarepülést, anno Bécsi út leszervezését, internet és kábel TV beköttetése hozzánk, stb stb stb simán el tudom intézni, azért egész jó dolog. No persze nem azt mondom, hogy hű de nagy ász vagyok, de ahhoz képest, hogy jó pár évvel ezelőtt egy szimpla pizzarendelést is másnak passzoltam át... ez egész szép fejlődés :P

P.S.: Apropó... van egy kifejezés, ami a használatával pont ellentétes jelentéssel bír...szerintem mármint. Buta (lúzer) emberekre szokták mondani, hogy "Taigetosz szökevény" -ami abból az alapvető spártai szokásból ered, miszerint az életképtelen (fogyatékossággal születő) emberi egyedeket elvitték a Taigetosz-hegyre, és ott nem megölték a gyerkőcöt, hanem „adtak neki egy esélyt”. Mivel ugyanis ezt a helyet mindenki ismerte, így azok a szülők, akiknek nem volt (vagy nem lehetett) gyermeke, kijártak ide, és elvihették a kitett csecsemőt. Ez így oké. De ha az említett delikvens szökevény, avagy megszökött onnan, és úgy élte túl... nos hát akkor mégsem lehet olyan együgyü lúzer, ha dacolva az éhséggel, szomjúsággal, vadállatokkal, sikerült túlélnie... vagy nem? :)) Igen, én meg a tipikus kérdésköreim :P

U.i: Na most mindenki közösen és erősen koncentráljon, hogy Chilike menzesz-ideje bőven ELKERÜLJE 2010. szeptemben másodikát, avagy minden körülmény adott legyen, hogy akadálymentesen megtörténhessen az ivartalanítása. (Köszi!)

Képzelet

Nos...az álmaim egyre konkrétabbak, noha a menekülős rész itt is végigkísért. Tudnám mi elől menekülök.

Volt egy nagyon furcsa jelenet. A menekülés végső állomása egy négyszög alakú medence volt. Térdig érő víz állt benne, s a közepén egy -szintén négyzet alakú- terület, ami a vízből enyhén kiemelkedett. A Szerelem kútjának hívták ezt a szokatlan építményt (álomban már csak tudni az ilyesmit), és a legenda szerint csak azok léphetnek be a kis négyzetbe, akik igaz szívűek. Ha valaki nem valós érzelmekkel lép a vízbe, azzal a folyékony közeg savként viselkedik.

A kezemben egy fehér cetli volt, amire az Ő neve volt írva. Valahogy mikor beugrottam a medencébe, hirtelen mélyebb lett, és a cetli fehéren izzani kezdett a víz alatt. Kiléptem a négyzet felületre. Velem szemben egy fal állt, benne a postaládákon lévő téglalaphoz hasonló réssel. Ha bedobom a cetlit, örök életre együtt maradunk VELE. Na de ki az az Ő?

Az utamon addig egy kísérő vezetett, akinek nem láttam az arcát. Ő segített menekülni, s mutatta az utat -egészen idáig. És akkor mellém lépett. Dé volt az.

-Na, bedobod? Csak ezt kell még megtenned, s onnantól semmilyen akadály nem áll elénk -mondta. A karján két dátumot jelző tetoválás. Mindkettő velünk kapcsolatos. Az üldözőink mind a medence szélénél álltak, s figyeltek.

S én akkor és ott kétségbe estem. De hisz én nem akarom, hogy Dé neve legyen a cetlin. Én nem őt akarom. Mi ez? Nekem Lovag kell! S az arcának mása meg is jelent az álombeli képzeletemben, s az ő nevét akartam bedobni a résbe...

Itt ébredtem fel (na igen, mindig a legizgibb résznél...már csak így van ez az álmoknál).

Vajon mit jelenthet?

Volt még -a menekülős résznél- egy olyan helyszín, ahol egy metrószerelvény mellett futottunk, a sínek szintjén. Rengeteg szén borította a sín melletti helyet, s mi azokon bukdácsoltunk, hogy így megkerülve a szerelvényt, feljuthassunk rá..

Az egész álom viszont valamiféle küldetéstudatot hordozott magában. Tudtam, hogy a "célállomás", ahová tartunk, valami fontos helyszín lesz, s hogy nekem oda kell mennem. S még bizonyos szempontból élveztem is az útközbeni izgalmakat, kalandot..

U.i.: Milyen szuper bringás képek:

http://www.abc.net.au/news/photos/#num=11&id=2972852

""

Én nem tudom, más hogyan bírja, hogy napokon keresztül bulizik, és mellette alig alszik. Igazán nem értem, mert én egyetlen ilyen alkalomtól is totál ki vagyok purcanva...
Annak, ha az ember lánya ritkán fogyaszt alkoholt, megvan a maga jó oldala -hogy pl amikor aztán mégis, akkor elegendő egy minimális mennyiség is ahhoz, hogy feloldódjanak azok a bizonyos határok, csak úgy, mint ahogyan a Plusz tabletta is feloldódik a pohár vízben.

Mindig meglepődöm, milyen jól tudom érezni magam a két lökött (Ádám és Eszti) társaságában. Az este ezúttal is rengeteg nevetésre adott okot (és alkalmat). Igaz, Szűcs Krisztiánékra ezúttal sem voltam kíváncsi, de talán az éter ezen fajtájú közvetítése megőrzi a régi álom-hangokat. Egy szóval...csak újabb és újabb csalódás lenne élőben végighallgatni őket megint. Az emlékezetemben az akusztikus koncerten átéltek szerint raktároztam el őket. Így szép, így jó (Bár nem tudom, miért épp egy Kowalsky idézettel konstatáltam mindezt :P).

A tegnap délutánomról még annyit, hogy a hülyeségeimnek is van néha haszna -már legalábbis amit a reakciókból való leszűrhetőséget illeti. Talán mégsem áll tőlem Lovag olyan távol, mint hiszem sokszor. Annak a lehetősége, hogy mégsem csak amolyan "nincs jobb" alternatívaként vagyok neki, ilyenkor ismét felsejlik és -dereng, no és persze ideiglenes megnyugvással tölt el. No igen...ilyen következtetéseket vonok le a dolgokból. Most mit néztek így? Nem könnyű kis önbizalommal létezni. És egészségesnek sem mondhatnám, de hát Óz-ról nem tudom, merre lakik; a sárga köves utak meg mind véget érnek anélkül, hogy elvezetnének Smaragd városba.. hátkössz.

mp4

Minden nap van egy kedvenc száma az mp4-emnek. Tegnap Muse-tól a Bliss, ma meg Natasha Bedingfield-től az Unwritten. :)

Álom

Eeez de fura. Álmomban egy helyen jártam, ahol még korábban sosem, és egyik pillanatról a másikra havas lett minden, és jégeső zúdította el a területet. Most olvasom az indexen, hogy Dél-Dakotában hatalmas vihar tombolt, és 20 centi átmérújű (!!) jégdarabokat találtak utána a helyszínen.
http://index.hu/tudomany/2010/08/06/az_evtized_vihara_csapott_le_del-dakotara/

Úúúú ezek a képek hozzáá!! DE gyönyörű: http://galeria.index.hu/tudomany/2010/08/06/szupercella_deldakotaban/?currpic=1612757

Az utóbbi időben valami változás van az álmaimban. Érzem. Valami megint történni fog.

Oldal

Ráférne a szobámra egy alaposabb kitakarítás, de egyelőre erre annyi időm nincs, hogy kényelmesen megtegyem. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én elkezdek takarítani, rendet rakni, akkor hirtelen eszembe jut, hogy 'ótejóég, ezeket itt rendbe kell tenni', s míg fordulok, hogy egy kör felesleget kidobjak, szembetalálkozom egy másik rendszerezendő kupaccal, és azt folytatom, majd esetleg közben visszatérek a kiindulási területhez. A végeredmény ugyanaz, de hát abszolút nem szisztematikus az egész :) Na nem mintha ez olyannyira zavarna vagy tudomisén, csak gondoltam megosztom veletek -az igazság az, hogy egyáltalán nincs kedvem elkezdeni készülődni, és kínomban inkább írok :)

Kár, hogy nem kérnek fel, hogy mindezt hivatásosan is műveljem. :P

Amúgy az nlcafén olvastam a mostani tragédiáról, tudjátok, az Alsóörsön történt lövöldözésről, amiben meghalt a velünk egyidős Németh Ádám is. Igen, tudom én, hogy ez szomorú, mert tényleg az, és értelmetlen a halála, és belegondolni is szörnyű az egészbe. De az, ahogyan ezt a média kezeli, az egészen egyszerűen gusztustalan. Az ottani cikkben is már rögtön mészárlásnak van tituálva az egész, és a családi reakció tényleges tragédiáját dramatizálják el. Igen, való igaz, hogy az emberek éhesek az effajta bulvár szenzációkra -mert sajnálatos módon egy haláleset már annak minősül. Valami ilyesmire épül a katasztrófa turizmus is -mások szenvedése mindig nagy érdeklődést vált ki.

Én sajnálom azt a fiút, és a családját is. Mert -mégegyszer hangsúlyozom- szörnyű lehet ilyesmit átélni, pláne szülőként. Vagy ha mondjuk a barátnőjeként éltem volna át, hogy a szerelmem épp egy órája búcsúzott mondjuk el tőlem, és aztán egyszer csak jön egy telefon... De ne ilyen csomagolásban adja már át a média!

Vihar

Akkora égszakadás-földindulás van, és olyan hatalmas mennydörgésekkel, hogy még a kutya is megijedt. Kb 2 perccel előtte ébredtem fel, amikor még semmi előjele nem volt, hogy ilyen idő lesz, aztán egyszer csak dörgés...még egy....egyre közelebbről, és aztán nekiveselkedett (hogymi? ezt a szót meg ki a fene szülte világra?). Még szerencse, hogy nem 9-re kell ma dolgozni mennem, hanem d.u. 1-re. A 9 órás kezdés esetén csúnyán eláztam volna.

Ja, és még mindig félek a mennydörgéstől. Őszintén attól félek, hogy egyszer rám szakad az ég :) Pedig magával az esővel semmi bajom, sőt mi több.

Olvasom egy srác blogját (mindegy), aki még mindig nem nőtt ki abból, hogy szerinte milyen menő, hogy egyik csajt a másik után...meg hogy a hírnév, stb. Igaz, ez roppant menő egy darabig, csak azt felejtik el ezek a hapik, hogy ez az életvitel nem torpan meg egyik pillanatról a másikra. Vagyis. Ha netán olyasmi történne, hogy egy lány őket hálózza be olyannyira, hogy kapcsolatra hajtanák miattuk a fejüket, a vérük így is tovább fogja hajtani őket.

Meg persze, ez az életvitel megy jó darabig...de mi lesz később? Amikorra a "jó csajok" már mind házasok lesznek. Jön még kutyára dér, én azt mondom, és nem azért, mert irigyelnék bármit is. Annyira fura, hogy egy ilyen élethelyzet ki tud elégíteni valakit. Ja, igaz is, visszajutottunk korunk társadalmi betegségéhez, vagyis hogy a legtöbb ember manapság képtelen felelősséget vállalni. És több oldalról forgatva is igaz az állítás.

Uhh, kipurcanásig húzom az igát. Lassan az összes telefonkagylót/mobilt felemelőt melegebb éghajlatra küldök (hadd pácolódjanak a még ennél is nagyobb hőségben...MUHHhahahhkööhköhh). Namindegy. Rottyon vagyok pöppet, de hát ez most kit izgat, hiszen egyenes úton vagyok az álmaimhoz, és ez nagyobb erővel tölt el, mint bármi más.

Azzal vígasztalom magam mások világ-bebarangolását illetően, hogy könnyű anyuci-apuci pénztárcájából körbeutazni a golyóbist, és mások szárnyaiban megkapaszkodva repülni. Mert hát azt nem saját erőből érték el. Persze az én verejtékemből sem válnak aranyrögök, sem gyöngy darabkák (hű, de jó is volna), de azért ez akkor is kisegít a gödörből, mert hát én mindent egyedül (de legalábbis elég minimális háttérszéllel) oldok meg.
A hűtő kérdés viszont még mindig napirenden. No de mindent csak sorjában!

Rossz érzésem volt ma, mert Nagyival álmodtam, sípcsontközépig érő vízben álltam, egy trópusi szigethez közel, amikor odasétált hozzám, és azt mondta, ő most elmegy. Átöleltük egymást, és a fülébe súgtam, hogy nagyon, nagyon-nagyon vigyázzon magára.
Ma felhívtam Nagyit, de szerencsére semmi gond. Olyan fura volt ez az álomkép.

Aztán történt ma még egy fura dolog. A 'Dead like me' c. sorozatban a kaszások úgy segítettek a "jelölteken", hogy azok a haláluk pillanatában ne érezzenek fájdalmat, hogy hozzáértek, és így elvitték a lelküket (avagy a haláluk pillanatában a lelkük azonnal kilépett a testükből, és az adott kaszás felügyelete alá kerültek). Ma a kedvenc idős bácsimmal sétáltam hazáig egy darabon, beszélgettünk, majd mikor elbúcsúztunk, végigsimítottam a karját, és szép napot kívántam. Nem tudom, miért tettem, mert nem szokásom ennyire közvetlen lenni az emberekkel, akiket jóformán nem is ismerek. És akkor egészen úgy éreztem, mintha úgy érintettem volna meg...mint azok a kaszások az embereket. Jójó, most furán néztek. Nem tudom, mi lehet ez az egész.

Gloria

Ismét itt. Szervezkedtem, intézkedtem, telefonáltam. Az eredmény: 9én hétfőn (igen, tudom, Kispál búcsúkoncert) 11 és dél között megyek az autós suliba. Megveszem az elméleti cd-t, ééés esetleg már az orvosi vizsgálatot is elvégeztetem. Hihhhetetlen, hogy 25ezer az elméleti oktatás (ergo a cd, hiszen én nem fogok az oktatásra bejárni -ezért veszem meg lemezen), az orvosi vizsgálat 6000 (!!!) forint, plusz azért is fizetni kell, hogy egyáltalán vizsgázhassak, méghozzá 4600 forintot. Na és persze igazolvány képet is vinni kell. Baaahhh. 37ezer az első körben. Egy összegben. Még jó, hogy voltak azok a kajajegyek.
Na de!! Ez teljesen felvillanyoz :)

Más: sürgősen ki kéne találnom valami szupi közös programot Robokuttyal, mert ránkférne egy kis "csapatépítő tréning". Ha vendégek vannak nálunk otthon (vagy akárcsak Lovag), egyszerűen nem hagy minket békén, folyton ott nyüzsög, és nekiáll hisztizni, hogy foglalkozzunk vele inkább. Tudom, olyan, mint egy gyerek, meg hát különben is, még csak 1 éves lesz most 15én, tehát bizonyos mértékig érthető a hiperaktivitása. De ez azért már mégiscsak... Na szóval valami jó kis progit kéne... na de mit? Egy jó kis városlátogatás kéne valahová, vonattal. Mmmmondjuk 14én, hiszen úgyis másnap lenne a szülinapja. Nna, ezt még kiötlöm :)

És hirtelen ilyen lett a kedvem:

zongora

Csak hallgassátok csukott szemmel, és hagyjátok, hogy elinduljanak útjukra a kimondatlan szavak. Ne a videót nézzétek, nem az a lényeg, hanem ahogyan játszik.

Tűz

Azért ez itt elég meredek. Nem szívesen lennék most Moszkvában, de ismerek olyat, akinek a szülővárosa, és most bizonyára méginkább kezet tördelve figyeli a városi eseményeket.
http://galeria.index.hu/kulfold/2010/08/04/egy_kiegett_falu_kepei/

Nagyi

A hétvégén meglátogattam Nagyit, a rég nem látott SzuperNagyit. Nincs hosszú csizmája, sem háta mögött lobogó köpenye, de neki nincs rá szüksége, mert ő így is szuperhős.

Nagyi egyedül látja el az összes ház körüli teendőt, igaz, Keresztapu néha segít neki ezt-azt, és anyuék is sokszor utaznak le hozzá. Egy hatalmas kert, rengeteg zöldséggel, gyümölccsel (avagy kapálni- és gyomlálni valóval), és egy baromfiudvar, számtalan tyúkocskával (köztük Pupuska, a kedvezményezett kedvenc tik). Nagyi arcát már számtalan barázda szeli, de ő felemelt állal, büszke nőként teszi, amit tennie kell. A legerősebb nő, akit valaha ismertem.

A kertben kettecskén vágtuk a fokhagyma fejét, azt kell elszórni, hogy új nőjön (az "igazi" fokhagyma a föld alatt rejtőzik), s közben számtalan élményen és gondolaton osztoztunk hangosan. Igazából furcsa, de életemben most éreztem először ilyen közel a Nagyit. Lelkileg. Talán sosem figyeltem rá még annyira, mint most. Nagyon féltem őt.

Amúgy meg Bundás kuttyot sikerült félig beporoznom (mert egyékbént tud gondolatot olvasni, és ha csak közelítettél a bolhairtó dobozhoz, már sipircelt), és simogattam 2-3 hetes, alig kinyílt szemű kiscicceket. Picúr névre hallgat az anyukájuk, és négy kis porontyot etet. Az egyiküket kiszemeltem az új Szindbádnak. Az előzőt, aki 14 évet élhetett, kiskorában én szelidítettem. Emlékszem még rá :) Idős kanmacska korára már egészen fogatlan volt. De ő volt a kedvencem.

Meg persze ettünk jó sok finomat, mert hát a nagyik már csak olyanok, hogy svédasztallal várnak, és félóránként belédtukmálnak valamit. Visszautasításról körülbelül szó sem lehet, mert a reakció szomorú (vagy mérges) szemek; "de hát olyan vékony vagy, kisleányom!" :))
Drága Nagyi! Köszönöm a nálad töltött két napot!

szerda

Egészen hihetetlen, milyen apró dolgoknak tud örülni az ember lánya. Tegnap vettem egy mp4 lejátszót, és túl azon, hogy már eleve az is bonyodalmakba ütközött, hogy olyan színű legyen, amilyet szeretnék (mert hiába piros ám a borítón és van ráírva magára a dobozra is, hogy piros, a csupasz valóságban már egészen rózsaszín), szóval túl mindezen most van egy egészen egyszerű, ámde számomra annál örömtelibb, narancssárga lejátszóm. Sokáig kellett nélkülöznöm a zene ezen hordozható "fajtáját", és szinte el is felejtettem, mennyivel másabb érzés akkordok kíséretében átszelni a várost -mondhatni utamon hangjegyek röpködtek mögöttem. :) szinte látom magam előtt (ez a mondat amúgy hibás...most vagy látod vagy nem...de szinte?).. szóval lobogó hangjegyekkel a hátam mögött cikáztam át a városon. Huhúú.

A nap legjobb híre, hogy eladtam 40ezer kajajegyet, úgyhogy jöhet a jogsi!! Még ma elkezdem intézni. Ez most fontos! Végre szeretném azt érezni, hogy HALAD az élet velem is, nem csak el mellettem.

Ma meg jönnek a csajok. Hiányzott már egy kis triumvirátusi összeförr :)

Fura az ember. Ha mások boldogságát a sajátunkhoz mérjük, általában irigykedünk. Neki jobb, mint nekünk. Ő megteheti, én nem tudok elszakadni. Ésatöbbi. Már megint ezek a fura akkordok. Mind ahányszor felcsendülnek, félrebillen a fej, és szürkés-kéket vizionál az agy.

Ugyanaz a dal újra és újra...talán mindig mélyebbről.

Lassan mindenki odakint van. Ez így nehéz. Mint a drogosnak, aki leszokóban van, és előtte pippantanak rá egy lehúzósra a skacok. Na jó, hagyjuk már.

Vizsgáljuk az egészet egy teljesen másik szögből. Én is voltam kint Cork-ban. 1 hónapot...30 nap. Hogy nem most volt? Valóban, hisz pár éve ennek. De ott voltam, teljes valómmal, s olyan dolgokat láttam/tapasztaltam, amikkel mind több lettem, s nem cserélném el semmi másra. Hinni kéne ismét magamban, s abban, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Na tessék. A ma esti lecke is feladva; mindig tovább tovább tovább. Hát küzdeni, ember, erre vagy hivatott. No és ha van egy kuty az oldaladon? Ezzel csak több vagy, társsal az utadon (még ha le is fut az úttestre időnként...ugye).

No szóval..hogy is szokták mondani? Hasat be, cicit-popót ki!