Ha lehet ilyet mondani, most én kerültem hasonló állapotba, mint Ophelia. Azt hiszem, ez a filmzene hozta ki belőlem. Ma how i met nézés közben rádöbbentem, hogy -noha eddig sem éreztem magam elkötelezve-, szingli lettem. Úgy látszik, most jutott el a tudatomig.
Azt hiszem, záros határidőn belül fel kell keresnem Chillel a magányhelyek egyikét. Gondolkodnom kell pár dologgal kapcsolatban.
Ez a Hatchiko film azt a kérdéskört kezdte el bennem cincálni, vajon megéri-e a Remény. Mármint Hatchi is minden nap kiment az állomásra, hogy várja a gazdáját, aki meghalt. Így soha többé nem jött el, de a kutya mégis minden nap ott volt, és várta őt. Rendíthetetlenül.
Megéri várni? Megéri az utolsó erődig is hajszolni a lehetetlent?
Tudjátok mit? Igen. Mert legalább tiszta emberként halsz meg -úgy, hogy őszintén hittél valamiben. Mondhatják mások, hogy "és? Volt értelme?" -mert igen, volt! Hogy tudtál ember maradni, és bízni, bizakodni.
Azt hiszem, hogy ezek olyan dolgok, ami nélkül nem maradsz hű önmagadhoz. Hisz ha a saját álmai
dat utasítod el, magadat tagadod meg..Szomorkásra sikerült a mai reggel. No sebaj, erős nő vagyok :) S egy nap -tudom jól- eljön az a Valaki, aki a legelbűvölőbb, -édesebb, -tündéribb és legszebb lánynak tart majd, akire egész életében várt. Reméljük, én ugyanezeket gondolom majd az adott fiúról :)
Új nap, új reményekkel. Itt az ideje egy nagytakarításnak.
5 csiripelés:
"Az ember a remény rabja". Nem tudsz nem reménykedni. És ne is próbáld ki :))
Ezek a Remények visznek tovább és tovább,adnak kitartást az Álmokhoz,és a célegyenesben jön a Nagybetűs,kompromisszumok nélküli BOLDOGSÁG! :)
Hajrá,hajrá! :)
már nem emlékszel, mert lehettél vagy 4 éves, de láttuk nagyon régen ezt a Hatchi filmet, és bizony 2 napig sírtunk..még apu is sírt, azt hiszem :)
TÉéééényleg?
bizony. nagyon sokat gondoltam arra a filmre már, és amennyire régen volt olyan kristály tisztán emlékszem egy csomó jelenetre...ez egy felújított, újrarendezett, vagy az a régi vajon?
Megjegyzés küldése