Tarka

Nos, egy világos, napos, illatos, madárcsicsergős tavaszi napra ébredtünk. Jó reggelt mindenkinek! No persze ez mindazoknak szól, akik mostanában nyitották ki a szemüket. Én 8 óta fenn.
Napról napra egyre több virág nyílik a kertben -a sárga (már nem t'om a nevét) virágok mellett ma megjelentek a kikericsek és ma már egy tulipánt is kiszúrtam. Jajh, ez olyan örömteli!)

Szóval ha ma láttok egy lihegő, lobogó-hajú, piros bicikli után futó nyelvet, na az az enyém lesz :) ÉLJENEK a bringások! Éljen az egészséges élet!

Furákat álmodtam! Hegyet másztam, menekültem, de versenyből, és megcsináltam! Büszke voltam, mások is rám, meg egymásra mind!
Anyu és apu együtt voltak, elmentünk egy üzlet mellett, ahol akváriumba való mindenféle világító díszt mutogattak. Anyu kíváncsi volt rá, erre apám rászólt, hogy "gyere már, igyekezzünk, ezek csak bóvli sz*rok". Én meg csúnyám néztem apura, és mondtam anyunak, hogy nézzük meg őket, ha kíváncsi rájuk.

Aztán egy nagyon magas hegyre kellett úgy felmászni, hogy a hegy oldalából egymás mellett sok-sok felfelé tartó, szűk "barlang" vezetett fölfelé. Még létra sem volt, úgy kellett köbö falat mászva feljutni a hegycsúcsra, majd felérve szólni a szüleidnek, hogy megmentetted őket, s együtt lecsúszni ugyanott, ahol felmásztál értük.
Hát én nem mertem, és így nem is tudtam. Elindultam, többször is megpróbáltam, de olyan klausztrofóbia tört rám, hogy nem indultam el. Úgyhogy felkiabáltam anyuéknak, hogy ugorjanak. Kötélen másztak le végül.

Szóval az álmom rádöbbentett, hogy mennyire rossz, ha ilyen szűk helyen kell felfelé másznod, mert mondjuk pl beszorulsz. Akkor hiába van ott a nadrágzsebedben a mobilod, ha egyszer annyira szűk a hely, hogy még segítséget sem tudsz hívni. Wááá, ez a legújabb fóbiám.