-Minden barátnőmnek van valami stiklije.
-Igen? Miért, nekem mi az?
-Hát az állatszereteted.
...sóhaj... lassan elérjük az "ajjaj" szintet. Csodálkozom, hogy nem értette meg, mit éreztem pár napja AKKOR? Mert ma megint ellőtte a "nekem az állatok tárgyak" mondatát. Ezek a mondatok -ezúttal is látta rajtam, bár nem az igazi mélységét- bántanak. A szó szoros értelmében érzek ilyenkor valami szúró fájdalmat itt belül. Mintha ilyenkor mindig leomlana egy rész a neki emelt szoborból. Pedig már egészen kötődöm hozzá.
Megyek, kiszellőztetem a fejem Chillel. Az idő szép ugyanis. Süt a nap.
Sírni volna kedvem. Soha nem fogja megérteni, átérezni az igazi mélységét annak, aki vagyok. Hát ezért van ez az egész. Mert nem tud behatolni oda, ahol az igazi érzések kezdődnek. Hát ezért nem tudok szerelmes lenni, csak erősen kötődő. Igaz, azt erősen. De az más, mintha szenvedéllyel szeretném. Nemde?
Ha szereted…
3 hete
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése