Kedves Martin!
Örülök, hogy a blogomra tévedtél.. Nem tudom, te hogyan viszonyulsz az érzelem témaköréhez... nálam ez az egyik legfontosabb dolog a Világon -mindent megtölteni tartalommal, élettel...érzésekkel. Akkor most kérlek, képzeld el ezt az általad kinevetett szituációt a te szemszögödből. Vázolom.
Van egy lány. Hívjuk Áginak. Ágival összejöttök, egy párt alkottok. Jó vele, mert kedves, udvarias, tud még főzni is, és nincsenek kínos csöndek, ha együtt vagytok. DE! És itt jön az a rész, amitől mégsem teljes az egész. Mert nincs az a tenyérizzadós reakció, sem pillangók a gyomorban, amitől ez az egész a Szerelem szintjére emelkedne. Mintha mindig lenne köztetek valami... Nem rossz, deee.... szóval ott van az a bizonyos "de".
Mond, te tényleg megalkudnál egy ilyen helyzettel? Nem azt mondom, persze, szép és jó, ha valakivel összepasszoltok, de ez nem minden. Sőt. Ha átlagos életet akarsz, válaszd az ilyet. Aztán egy kis idő múlva megismerkedsz egy lánnyal. Sziporkázó. Varázslatos. Elbűvölő. Minden egyes percedet legszívesebben vele töltenéd. Ha a közelében vagy, a fellegekben érzed magad, s úgy érzed, bármire képes vagy.
Na, melyiküket választanád, mond?
Te választhatod a "langyos állóvíz" kategóriát. Én nem fogom. Azért kösz a kommentet.
Ha szereted…
3 hete
1 csiripelés:
Kedves Felfedező.
Megtisztelve érzem magam, hogy külön bejegyzést szenteltél nekem... bár egy részem totál feleslegesnek érzi, no mindegy.
Pillangók a gyomorban? Tenyérizzadás? Ugyan már kis lány! Ettől lenne a szerelem szerelem? Nevetséges. 4 éve vagyok kapcsolatban. Nem alkudtam meg. Nincs köztem meg "Ági" közt az a bizonyos "de", amiről te itt mesélsz, de a pillangóid se költöztek le a gyomromba. Rózsaszín felhők, áradó boldogság, jaj herceg fehér lovon. Hellóóóóóó! Ébresztő kis lány! Fordítsuk meg a dolgot. Jön egy srác, minden meg van, amit vázoltál, és nincs az a "de" csak a pillangók. Mellette a világ is szebb. Az aluljáróban hagyott xar kupac is illatos ha vele vagy... majd jön az ébredés. Van neki más valaki is... hopp a pillangók elszállnak, a felhő kilibben alólad és te pofára esel a talajra. Miért? Mert vártad a pillangóidat! Akkor mi lesz? Felteszem a kérdés, akkor hogyan tovább? Önsajnálat? Sírógörcsök esténként? Majd képtelen leszel túljutni rajta? Mi lesz aztán? Álomvilágban élni, kergetni a herceget fehér lovon, mert pillangókat akarunk a gyomrunkba, meg izzadó tenyeret... Kérdem én, ha ne adj isten bekövetkezne az, amit írtam... feltenném a kérdést... megérte a pillangókat keresni? Nem lett volna jobb egy srác, akinél nincs pillangó, nincs tenyérizzadás, nincs "de", csak szeretet, ami sokkalta mélyebb, mint azt valaha is gondoltad volna?
Én nem szoktam megalkudni. Ha köztem meg a párom között ott lett volna az a bizonyos "de". Nem két hónapig; 2 napig se vesztegettem volna az időmet arra, hogy vele párkapcsolatban éljek. Ha ezt megtettem volna, az egyenlő a megalkuvás kísérletével. Én vagy szeretek valakit olyannak amilyen, elfogadom olyannak amilyen, vagy ha ez nem jön össze és ott az általad emlegetett "de"; akkor maradok a jó baráti szinten és kész.
Megjegyzés küldése