Bizzzzzzz

Amúgy már most jelentkeznek nálam a bicikli elvonás tünetei. Ma ugyanis a hidegre való tekintettel még a poncsóhoz is túl hűvös volt, nemhogy ahhoz, hogy szembeszegüljek a széllel, Főnix hátán.
Már minden bajom van, arról nem is beszélve, hogy a farizmaim itt ernyed(ez)nek az irodai széken...

Marcic mától fogva az eunuchok sorsára jutott. Szegénykém, nagyon kába volt, mikor hazahozták Dinnyéék, de ilyenkor ez normális. Azt mondta az orvos, hogy vitamin-hiánya is van.. Volt valami megindító, ahogy magáról alig tudva feküdt a radiátoron. Még a szeme is alig reagált a mozgásokra.

Jövő hétvégén remegni fog a gyomrom. Pontosabban 14-én. Dé 23 lesz. Te jó ég. 19 évesek voltunk, mikor 8 év után újra találkoztunk. TE ATYA ÉG! 4 éve??!! Furcsa, hogy ennyire szalad az idő -bármennyire is elcsépelt közhely ez a mondat..

Összességében; várom már az újbóli jóidőt, mert már igazán tavaszt szeretnék! A reggeli sétánál rengeteg hóvirággal találkoztunk! Olyan szépek! Legalább mosolygós volt az ébredés, amúgyis Chil egyfolytában ugra-bugrált, és hozta a botot, hogy dobáljam neki :)
Anyuék szerint jobban szeretem Robokuttyot, mint amennyire az "normális". Nem igazán értem, mire gondolnak, mindenesetre el nem tudom képzelni, hogy másképpen is hozzá lehet állni Paprikafejhez, mint ahogyan én teszem :P
Igaz...észrevettem, hogy nem múlik el poszt anélkül, hogy szóba ne kerülne :)

Azt nem is tudom, említettem-e, hogy kaptam egy film-linket; Hachiko -egy kutya története. Richard Gere a főszerepben! Tavalyi film, és én még csak nem is hallottam róla eddig! Amúgy igaz történet! Japánban szobrot is emeltek ennek a kutyának, a hűség mintaképének. Elkezdtem nézni, de Pötty érkezése miatt a felénél -pont a legérdekesebb, sorsfordító résznél- abba kellett hagynom. S mivel a neten keresztül nézhető, még csak bentről sem tudtam befejezni. De már alig várom, hogy kiderüljön, mi fog kisülni ebből. Sanszos, hogy bőgni fogok :)

Amúgy a történet egy talált kiskutyusról szól :) Eszembe jutott közben, hogy annyira kíváncsi lennék, Chili előtörténetére is! Képzeljétek -ezt feltétlen el kell mondanom-, valószínűleg mélyen rögzülhetett benne, amikor valaki otthagyta, mert nem csak abban nyilvánul meg a már-már beteges ragaszkodása, hogy olyannyira gyűlöl egyedül maradni a lakásban, hogy amihez csak hozzáfér, szanaszét cincálja. Hanem abban is, hogy amikor lent leültetem, és távolodom tőle (behívási gyakorlat részeként, avagy a "hozzám" vezényszó alkalmazása), maximum 5 métert visel el közöttünk. Utána futva jön hozzám. Ha -az 5 méteres távon belül, távolodás közben- pl egy vastag fatörzstől egy pillanatra nem látja, hol vagyok, ugyanez. Lélekszakadva rohan hozzám..

Nahm, már csak 2 órát kell kibírnom!!