"Zazás"

Olyan fura ez a mai nap. Egyrészt szokatlan visszazökkenni a bécsi, kötetlen napokból a munkahely kötöttségekkel teli világába. Másrészt meg olyan furcsán üresen cseng a délután.
A Dével történő, délelőtti beszélgetésem lehet az alapja (amiről az előzőekben írtam), de nem mert hiányzik vagy mert meggondoltam magam. Hanem mert egyszerűen egyrészt gonosznak érzem magam, amiért egyáltalán engedtem, hogy újból felvegyük a kapcsolatot. Most olyan, mint egy kisgyerek, aki beleélte magát, hogy megkaphatja a hőn áhított plüss mackót a kirakatból, de mégsem így van. S mindez miért történt? Csak mert nem tudok kőszívű lenni.

Másrészt viszont úgy érzem, hogy teljesen nehéz feladatot adtam a Sorsnak azzal, hogy találjon nekem valakit. Mert nem túl sok olyan srác rohangál, aki egyszerre értem rajongó, lelkes, szeretnivaló, tündéri, meglepetésekkel elő álló, romantikus harmatfalat, de mellette full spontán, jó fából faragott FÉRFI, aki mellett egyrészt biztonságban érzem magam, másrészt elámít azzal a szenvedéllyel, amivel elhalmoz. Na és persze akit -mindamellett, hogy ő is belém van zúgva- én is szerelemmel szeretek, és felnézek rá.
Nah...régi lemez?

Mai hallgassátok:
Malcolm McLaren: About her