FiFo (First in First out)

Az évfolyam dolgozathoz minél hamarabb hozzá kéne állnunk. Épp ideje lenne tehát a kezembe venni az irányítást, mert ezen félév kezdete óta nem történt semmi érdemleges változás, előre lépés ezzel kapcsolatban. Fix 5 főnek kell lennie a csapatban, mi 6-an vagyunk -ami ugye nem lehet, tehát egy embertől meg kell válnunk. Mindannyian tudjuk, ki legyen az -a nagyon furcsa lány (aki negatív értelemben az -folyton túl közel hajol, miközben veled beszél, túlságosan behatolva így az ember aurájába, ráadásul mindig olyan eltúlzottak az érzelem kifejezései). Semelyikünk nem szeretne vele együtt dolgozni, nem mert gonoszak vagyunk, hanem mert a csapatból egy embernek mennie kell, és vele nem igazán tudnánk jól össze dolgozni.

Az előzőekben, amikor csapatmunka volt szükséges a sulis feladatokhoz, mindig hárman voltunk; Csaba, Kriszti és én. Mi már bevált kooperációban működünk, mindenki tudja és érti a dolgát. Alapvetően valahogy automatikusan mindig én fogtam össze a csapatot, nálam volt az egyeztetés, a feladatok szétosztása, a prezentáció külcsínyének megteremtése, stb stb.
De 5 embert már nem fogok felvinni magamhoz, főképp, hogy nem ismerek két embert közülük ANNYIRA, és egyébként is, nem akarom a komplikációkat, hogy akkor Chili és Marci -van aki nem szereti az állatokat...ááh ilyenek.. Szóval marad a kávézós egyeztetés. Csak az nem ugyanaz.. na, majd kiötlök valamit.

Ma megint hülye voltam, és írtam Pöttynek, amit talán nem kellett volna, de kíváncsi voltam, hogy van. Na nem mintha egyetlen mosolygós fejet is illesztett volna az sms-ébe. Mindegy, grattttulálok magamnak, megint előbb hallgattam a szívemre, mint az eszemre. Noha az is igaz, hogy én mindig ilyen voltam és leszek is. Na de hát...ez van. Csak lenne egyszer végre pozitív végkimenetele, hogy így teszek mindig!
Fel kell vennem a "póker arcot". .. ... .. .*sóhaj* utálom ezt a "jól vagyok" színjátékot.

forog a világ, elfolyik minden, nekem senkim de senkim sincsen (mmint OLYAN)