Idézet

Illúzió az, hogy az ifjúság boldog, az öregek illúziója. A fiatalság tudatában
van nyomorúságának, s mivel csupa olyan ideállal tömték tele a fejét, amely
ellenkezik az élet valóságával, valahányszor szembetalálja magát az élettel,
megsérül, sebeket kap. Azt hiszi, összeesküvés áldozata lett, mert olvasmányait
szükségképpen idősebbek válogatják meg, eszményi szempontok szerint, és ezek az
idősebbek, akik már a feledés rózsaszínű fátylán át nézik a múltat, még
beszélgetéseikben is valószerűtlen életre készítik elő. Minden fiatalembernek
magától kell rájönnie, hogy mindaz, amit olvasott és hallott, csupa hazugság,
hazugság, hazugság; és valahányszor erre rájön, úgy érzi, mintha újabb szeget
vernének testébe az élet keresztfáján. Az a különös, hogy mindenki, aki már
átment ezen a keserű kiábránduláson, egy benne rejlő, de nálánál hatalmasabb erő
ösztökélésére önkéntelenül maga is hozzátesz valamit.

Ezt úgy szeretném, ha értené, ha olvasná, ha tudná és érezné...de csak itt közölhetem. Mára épp elég volt a meggondolatlan, eredmény nélküli cselekedetekből:

"Sietsz. Késel. Félsz. Azért is belevágsz,belém vágsz. A mozdulat
közepénmegbénulsz, már annyira bánod. Meg-teszed és nem: maga magávaltörlöd a
tényt. Mindez még csakrossz sem.Aztán megintkésel majd.Majd elsietsz." /Fodor Ákos/