Restart

Megújult blogfelülettel indul a mai nap. Ami nyugodtabb, mint a tegnapi. Tegnap este beszéltem apupuval, és nála kitört az egész napra benntartott kishajók hada. Megkönnyebbültem tőle. Azért persze érthetően nagyon zavart álmaim voltak, s már a telefon első ébresztésére felkeltem az ágyból. Gondos anyaként elsőként feltettem főni Chilike reggelijét, aztán lementünk sétálni.
Tudjátok...amióta történt az a bizonyos dolog, Paprikafej sokkal jobban kötődik hozzám. Furcsa egybeesés. Azóta valahogy olyan..más. Mintha megérezte volna, milyen kevésen múlik...vagy..nem tudom.

Ma már jobb volt az étvágya is. Tegnap este szokásától eltérően, alig akarta elkezdeni az evést, pedig finomat kapott. Ma reggel csirkefarhát-tésztával-tojással megtöltött, púpozott táljából pedig ugyan nagyobb hévvel, mint tegnap, de megint csak fél hévvel evett.
Ráadásul eddig úgy kellett könyörögni neki, külön hívni, hogy velem aludjon, az ágy melletti helyén, ne a kanapén, a köztes téren, tegnap pedig ő maga jött oda, s feküdt le úgy, hogy előtte rátette az ágyra a fejét, és szomorúan rámnézett.

Hihetetlen, hogy láthatóan megérintették őt is a történtek. Tegnap hazaérve döbbentem rá igazán, mennyire sokat jelent ő nekem. Kiabálások ide-oda, amikor arra értem haza, hogy szét van szedve az egész szobám, nélküle már nem tudnék meglenni. Köszönöm, hogy vagy nekem, Paprikafej!

Ha minden igaz, ma Rockef'-fel visszük kirándulni, mert ma még viszonylag jó idő lesz ehhez, míg holnapra már megint borult időt mondanak.