I cried for you on the kitchen floor

Már megint egy szép tavaszi nap, s ismét nagy sebességgel suhantunk át Főnixszel a városon. Enyhén lapos a hátsó. De még így is beértem 34 perc alatt. Mostanában ez az átlag időm.

Lassan tényleg megjelennek a pillangók -apró madarakat legalábbis már egyre többet látni.


Chili ma furin viselkedett -rég volt már, hogy nem akart elengedni otthonról, de most megint hisztizett egy icit. Ilyenkor mindig megijedek, mert eszembe jut az a jelenet a Hatchiko -s filmből, amikor a kutya megérzi, hogy aznap baj fog történni. Na de nem mozizgatunk! Azaz nem teremtünk ilyen valóságot, mert akkor megtörténik.


Ma szenvedni fogok Jóbarátok nélkül. Muszáj valahonnan szereznem, mert különben "This time sink or swim. Take a deep breath no more time left. This is what I thought I wanted why am I afraid"
Furcsa dolog az Élet. Mármint nem akarok most ilyen klisékkel élni, de...mi lesz ezek után? Mi történik majd? Költözzek el? Mit csináljak, mit? Tettlegességi kényszerem van, csupán nem tudom, mit kezdjek ezzel. Hová inspiráljam magam? Merre?
Bele kéne vágni valami egészen újba. Éppenséggel ugyanis olyan monoton sínbe kattantam.

'Cause you know I'm no good