Két oldal

Mert nem lehet összehasonlítani a szépségét egy orchideának és egy tulipánnak. Mindkettő szép a maga nemében, egyikük nemesi előkelőségével, finoman leomló szirmaival, kecses szárával ejt ámulatba, míg másikuk íves bájával, egyszerű szépségével. Nem állíthatóak mérlegre.

(U.i.: mellesleg én mindkettőt talajból kinőve vagy cserépben szeretem látni, vágottan egyetlen virágot sem)

"Zazás"

Olyan fura ez a mai nap. Egyrészt szokatlan visszazökkenni a bécsi, kötetlen napokból a munkahely kötöttségekkel teli világába. Másrészt meg olyan furcsán üresen cseng a délután.
A Dével történő, délelőtti beszélgetésem lehet az alapja (amiről az előzőekben írtam), de nem mert hiányzik vagy mert meggondoltam magam. Hanem mert egyszerűen egyrészt gonosznak érzem magam, amiért egyáltalán engedtem, hogy újból felvegyük a kapcsolatot. Most olyan, mint egy kisgyerek, aki beleélte magát, hogy megkaphatja a hőn áhított plüss mackót a kirakatból, de mégsem így van. S mindez miért történt? Csak mert nem tudok kőszívű lenni.

Másrészt viszont úgy érzem, hogy teljesen nehéz feladatot adtam a Sorsnak azzal, hogy találjon nekem valakit. Mert nem túl sok olyan srác rohangál, aki egyszerre értem rajongó, lelkes, szeretnivaló, tündéri, meglepetésekkel elő álló, romantikus harmatfalat, de mellette full spontán, jó fából faragott FÉRFI, aki mellett egyrészt biztonságban érzem magam, másrészt elámít azzal a szenvedéllyel, amivel elhalmoz. Na és persze akit -mindamellett, hogy ő is belém van zúgva- én is szerelemmel szeretek, és felnézek rá.
Nah...régi lemez?

Mai hallgassátok:
Malcolm McLaren: About her

Hétfő

Kezdeném azzal a posztot, hogy lemondtam a szerdai találkát Dével. Kiakadt, hogy ő nem pöttyös labda, amivel játszani lehet, és hogy ő esélyt akart nekem (!!) adni, és én ezt most elb.tam. Aztán valami olyasmit mondott, hogy hihetetlen, hogy van valakije, és így is teret adott ennek.
1. Szerintem ez kamu
2. Ha tévednék, és mégsem, akkor meg nem értem, miért van rám kiakadva.

Amúgy igaza van, már abban, hogy nem pöttyös labda -mert hát szerintem sem az...ahhoz azért nem elég kerek a feje-, de amúgy komolyra fordítva a szót pedig őszintén bocsi, hogy a szülinapjára írtam egy köszöntő sms-t, és ezzé nőtte ki magát ez az egész... nem, most komolyan. Sajnálom. Mert nem akarom én őt bántani. Úgyhogy az sms-eire sem fogok válaszolni többet. Nem akarok több fájdalmat okozni magunknak.

Bécs

Izé...tudjátok, sokan el vannak ájulva a "Császár városától", de nekem annyira nem tűnt hűha de nagy számnak. Főképp, hogy mindent belengett a lócitrom vagy az átható vizelet szag. Még a metrót is.
Persze az első nap első órája a felfedezés örömteli (és "ez egy álom" -szindróma) jegyében telt. Persze egy Starbucks-ban kezdtünk, mert azért áldozni kell az efféle dolgoknak.
Aztán jártunk a palotánál, a városházánál és a Parlementnél, és persze mindenhol meg kellett simogatnom a pacikákokat, és részvétemet kinyilvánítani nekik, amiért -noha nem ilyen életet szerettek volna- egész nap fiákereket kell húzniuk, olykor macskaköves utakon is, amiket pedig úgy, de úgy utálnak. Egyikük-másikuk hálásan tartotta a buksiját és a nyakát, hogy paskoljam. Őszintén sajnáltam őket.

A legjobban Schönbrunn tetszett. Pontosabban a kert. Noha nem pompázott színes virágoktól, s a rózsalugas sem volt tele rózsákkal; nemes (és szomorú) eleganciát árasztottak magukból a boltívek, fordulók, a csikorgó kavicsos talajon nyugvó, előbb hadakozó, majd ölelkező szoborpárok. Imádtam. Még szaladgáló mókusokat is láttunk!

A Tenger háza viszont csalódás volt. A kezdeti lelkesedésem hamar letört, amikor már a "pincét" is megjártuk, és sehol a nagy akváriumban, fölöttünk átúszó cápák és ráják, ahogyan az itthon nálunk megszokott a Tropicariumban. Annyi különbséggel, hogy itt láttunk tengeri teknőst, akit nagyon megsajnáltam, amiért egy -méretéhez képest- elég pici akváriumban kell, hogy leélje az életét. Nem mintha a cápákat / rájákat nem sajnálnám. Hisz eredeti élőhelyükön több száz kilométert is megtesznek egy nap.
Ja!! A trópusi részlegben, ahol szabadon vannak madárkák és apró testű majmok, az egyik kis (maki) fickó ott ült a korláton, és nagyon közel engedte magához az embereket. Olyannyira, hogy meg tudtam simizni a kis selymes mancsát, amire ő visszafogott az ujjamra, amolyan "héj, pajtás, azért figyellek ám!" jelzésképp :) Nem bírtam megállni!
És az is nagyon érdekes volt, ahogy egy hangyaboj életébe bepillantást nyerhettünk. Két hatalmas terrárium üvegfalán át láthatóvá vált az éléskamrájuk, és a számukra berendezett "erdőben" történő életvitelük, és ezen túl átlátszó csövek futották végig az egész Tenger Házát, olykor a korlát mellett, így egészen közelről vált láthatóvá társadalmi szerkezetük és működésük. Ez nagyon érdekes volt, és kárpótolt azért a lehangoló tényért, miszerint nem azt kaptam, mint amire számítottam. De -mint ahogyan ezt bécsi utunk soránk megtanultam- sosem szabad elvárásokat támasztani, mert annak mindig csalódás a vége.

Na de!! A társaság tökéletes volt, a hangulat is (szinte) mindig, úgyhogy nincs okom panaszra, sőt mi több, ez a hétvége felejthetetlen marad! Köszi skacok! :P

I just haven't met you yet

Jajh, hát ez a szám pont jókor érkezett hozzám! Üdvözöllek, jókedv-fakasztó! Átadom nektek is, mindenkinek, akinek aktuális. Mármint aki folyton szomorkodik az Igazi keresése közepette:

Pé mint Persze

Ha egész nap Jóbarátokat nézek a munkahelyen, máris azon kapom magam, hogy jééé, 9 óra, vagyis 1 óra múlva megyek haza.
És amikor Eszti a blogjában egy Ross nevű srácról ír, egyből azonosítom a két "karaktert" -ezt mindenképp le kellett írnom :)

Az egyik jelenetnél, amikor Monica, Rachel és Phoebe csajos estét tartanak; iszogatnak, pletykálnak és kint ülnek az erkélyen, eszembe jutottak a triumvirátusos esték... hiányoznak nagyon. Amikor még úgy egyben volt a csapat. Azok voltak a szép idők. Tudjátok, volt annak valami egészen különleges hangulata...és amúgyis. Zsó lenne Mónika. Szóval nem is tudom, igazából néha, mikor ezek tudatosulnak bennem, elszontyolodom...
Hová tűntek a csajos estek? Vissza akarom kapni őket!

Ma bringázás közben az összes szembejövő (főleg pasi) fura vigyorral bámult rám. Aztán lenéztem, és észrevettem, hogy a felsőm enyhén kivágottabb a kelleténél... erősen szégyelltem magam, aztán rájöttem, hogy voltaképp már úgyis tök mindegy, hisz valószínűleg amúgy sem látom azokat az embereket többet... remélhetőleg.

És most felteszem nektek is a Jóbarátokos kérdést; ti mit tennétek, ha egy napra mindenhatók lennétek?

Tádáá

Szóval a többszöri kavarodás persze mindenütt ott.
"Love is a losing game" -énekli épp a drog- és alkoholbotrányai miatt is híres Amy Winehouse.
Azt hiszem, többszörös tanulságprogram van a számomra a hétre csomagolva, és már alig várom, hogy mindegyiket megkapjam.. de csak mert már tűkön ülök. Hát persze...el ne higyjétek.
Kezdődik az egész egy 80%-os teszttel...hogyaza. Ez még mindig nem 90%. A következő két tesztet 100-asra kell írnom, hogy 90 lehessek a hónapban, és kihozzam magam a sz**ból. Hát..Hajrá, Ré!

Egyszerűen gyönyörű idő van! Annak meg kiváltképp örülök, hogy Paprikafej ma végre tudott nagyot rohangálni, gangelni a többi kuttyal -Artúr kivételével ugyanis mindegyikük lent volt, és a verőfényes napsütésben együtt futkároztak, játszottak. Ez a kis lökött meg kamaszodik. Egyfolytában a Rainy nevű (néhai) kant heccelte, aki ezért állandóan megkergette. Semmi komoly, csak szerelmes a drágám :) Megjegyzem plátói a dolog, mert az említett eb ugye egyrészt már nem igazi értelemben vett "férfi", másrészt meg úgy tűnik, nem tekint szintén potenciális társként Robokuttyra. Aztán persze ki tudja, lehet ma elhintette az érdeklődés csíráját Chil. :)

Szóval dupla fárasztása volt ma Pupáknak, mert ugye reggel is játszottunk, csak akkor még nem volt ott más kuty. Ja, és képzeljétek, ma duettet vonyított a drága a mentőautóval. Az a szokása, hogy Dinnye ágyára helyezi két hátsó lábát, a két mellsőt meg az ablakpárkányra, és így szemléli az utcát. A szirénától valami fura nyugtalanság lesz rajta úrrá, de erről meg már írtam sokszor.

Marcic mókic pedig igazi rosszaság lett a vitaminoktól, és rendszerint nagyon vicces dolgai vannak. Tegnap például nálunk volt Hugi, hárman beszélgetünk a konyhában, amikor Marc egyszercsak belépdel az ajtón, a szájában igencsak büszkén hozva egy zacskót -mint egy kutya :)
Erősen gyanítjuk, hogy szeretett állatkáink tanulnak egymástól. Már csak az a kérdés, hogy Chil' érzi-e magát jobban macskának vagy Marcic magát kutyának. Mindenesetre egyes jegyeket már erősen hordoznak magukon, amiket a másiktól lestek el.

Nem akar valaki felfogadni engem -persze fizetéses- személyi asszisztensének?

Tarka

Nos, egy világos, napos, illatos, madárcsicsergős tavaszi napra ébredtünk. Jó reggelt mindenkinek! No persze ez mindazoknak szól, akik mostanában nyitották ki a szemüket. Én 8 óta fenn.
Napról napra egyre több virág nyílik a kertben -a sárga (már nem t'om a nevét) virágok mellett ma megjelentek a kikericsek és ma már egy tulipánt is kiszúrtam. Jajh, ez olyan örömteli!)

Szóval ha ma láttok egy lihegő, lobogó-hajú, piros bicikli után futó nyelvet, na az az enyém lesz :) ÉLJENEK a bringások! Éljen az egészséges élet!

Furákat álmodtam! Hegyet másztam, menekültem, de versenyből, és megcsináltam! Büszke voltam, mások is rám, meg egymásra mind!
Anyu és apu együtt voltak, elmentünk egy üzlet mellett, ahol akváriumba való mindenféle világító díszt mutogattak. Anyu kíváncsi volt rá, erre apám rászólt, hogy "gyere már, igyekezzünk, ezek csak bóvli sz*rok". Én meg csúnyám néztem apura, és mondtam anyunak, hogy nézzük meg őket, ha kíváncsi rájuk.

Aztán egy nagyon magas hegyre kellett úgy felmászni, hogy a hegy oldalából egymás mellett sok-sok felfelé tartó, szűk "barlang" vezetett fölfelé. Még létra sem volt, úgy kellett köbö falat mászva feljutni a hegycsúcsra, majd felérve szólni a szüleidnek, hogy megmentetted őket, s együtt lecsúszni ugyanott, ahol felmásztál értük.
Hát én nem mertem, és így nem is tudtam. Elindultam, többször is megpróbáltam, de olyan klausztrofóbia tört rám, hogy nem indultam el. Úgyhogy felkiabáltam anyuéknak, hogy ugorjanak. Kötélen másztak le végül.

Szóval az álmom rádöbbentett, hogy mennyire rossz, ha ilyen szűk helyen kell felfelé másznod, mert mondjuk pl beszorulsz. Akkor hiába van ott a nadrágzsebedben a mobilod, ha egyszer annyira szűk a hely, hogy még segítséget sem tudsz hívni. Wááá, ez a legújabb fóbiám.

Narancs

Nos, mit mondhatnék?
Hugi nem rég ment haza, ma egész nap úgymond punnyadtam, és már nagyon szeretném ha történne valami pozitívan izgalmas.
Szeretnék flörtölni, menni az éjszakába, táncolni, romantikázni, pozitívan meglepve lenni, nevetni, csillogni, tündökölni...boldog lenni. Most valahogy úgy vegetálok. Nem arról van szó, hogy nem szeretem a mindennapokat vagy hogy ne tudnék mit kezdeni magammal. Egyszerűen csak egyre jobban érzem az az iránti vágyat, hogy állandó partnerem legyen -viszonzott szerelmi, boldog párkapcsolat, közös otthon...közösen csinosítgatjuk, gyarapítjuk, építjük egymást. Áh...biztos az érett petéim íratják ezt velem.
Persze ez nem így működik, nem ilyen egyszerű.

Mindenesetre egyre nehezebb ez így... Na jó, teremtsünk szebb valóságot magunk köré.
Holnap valami igazán (pozitívan) izgalmas fog történni! Érzem :)

Try to figure out what to do

Vajon az egyházfők is szavaznak?
Na nem mintha olyan nagyon érdekelne a politika.

Képzeljétek, a bagolyhuhogást leszámítva egészen jól alszom éjszakánként. Főképp, ha nem arra ébredek, hogy Marci valamit rosszalkodik -amióta vitaminokat kap, olyan eleven lett, mint soha ezelőtt. Először a monitor tetején kapirgált. Rászóltam, visszaaludtam. Rá 5 percre arra ébredtem (és még láttam az utolsó mozdulatot), hogy ráugrott a klaviatúrára, majd miután megint visszaaludtam, Chilit nem hagyta aludni, és nagy bunyóba kezdtek. Muszáj volt kitelepítenem az előszobába. Mármint Marcic herceg őméltóságát. Rosszaság :)

Megint Jóbarátokkal javítom a kedvet, amit a szürke idő nyom le. Szerencsére, még ha odakint esőre is áll- a madarak akkor is csiripelnek. Ez némiképp vidító.

Kedvem lenne valami őrültséghez ma. Amolyan Jóbarátokos, How i met-es ökörködésre. Csak épp úgy tűnik, jelentkezők hiányában el fog évülni eme óhaj-sóhaj vágyálom.

Igaz is, rendet kéne tenni a szobában.

Esztinek...nem tom ez mennyire segít :P

Önéletrajzok kiküldése -pipa
Reggeli komoly beszélgetések -pipa
Hasi görcsök -pipa (néha gyötrelmes nőnek lenni)

Éééés hamarosan nyakunkba szedjük a várost Chil'-lel! :P

I cried for you on the kitchen floor

Már megint egy szép tavaszi nap, s ismét nagy sebességgel suhantunk át Főnixszel a városon. Enyhén lapos a hátsó. De még így is beértem 34 perc alatt. Mostanában ez az átlag időm.

Lassan tényleg megjelennek a pillangók -apró madarakat legalábbis már egyre többet látni.


Chili ma furin viselkedett -rég volt már, hogy nem akart elengedni otthonról, de most megint hisztizett egy icit. Ilyenkor mindig megijedek, mert eszembe jut az a jelenet a Hatchiko -s filmből, amikor a kutya megérzi, hogy aznap baj fog történni. Na de nem mozizgatunk! Azaz nem teremtünk ilyen valóságot, mert akkor megtörténik.


Ma szenvedni fogok Jóbarátok nélkül. Muszáj valahonnan szereznem, mert különben "This time sink or swim. Take a deep breath no more time left. This is what I thought I wanted why am I afraid"
Furcsa dolog az Élet. Mármint nem akarok most ilyen klisékkel élni, de...mi lesz ezek után? Mi történik majd? Költözzek el? Mit csináljak, mit? Tettlegességi kényszerem van, csupán nem tudom, mit kezdjek ezzel. Hová inspiráljam magam? Merre?
Bele kéne vágni valami egészen újba. Éppenséggel ugyanis olyan monoton sínbe kattantam.

'Cause you know I'm no good

Csak mert nekem...

...a fejem felett van egy saját kérdőjelem...

Elrendezés

Nos, egy évadnyi Jóbarátok után kijelentem, jó kedvem van! :) Nem, most igazán. Igaz, épp most így szólt az egyik velem szemben ülő lány:
Csak ismered a népi babonákat; ki pénteken nevet, vasárnap sír --- :S

Amúgy én Rachel lennék. Ma mindenkit ezzel fárasztottam, de most tényleg. Egy csomó gesztusa olyan, mint nekem. Vagy nekem olyan, mint az övé. No mindegy -mindenesetre a munkatársak is felvidultak a nagy hahota-rohamaimtól, legalábbis ezt mondják :P

Oooh, most megint felébredt bennem a pókerezési vágy! Akarokkkk! Persze nem igazi pénzben (még), ahhoz bele kellene rázódnom megint. Kijöttem ugyanis a gyakorlatból.

Mai fura dolgok: Ma többed ízben fordul elő, hogy a dolgok maguktól megmozdulnak mellettem, és leesnek a helyükről, de legalábbis arrébb gurulnak, noha semmi nem érintkezett velük... ?? ... Nem, nem csak képzelődöm. Amikor először fordult elő ma, hogy a toll csak úgy magától legurult egyik pillanatról a másikra a földre, legyintettem -áh, biztos lejt az asztal (amúgy nem). Aztán mikor két darab megbízásom, stabil helyzetükből szintén öngyilkos ugrást hajtottak végre a sík felületről, már gyanakodni kezdtem, de még mindig legyintettem. Most pedig, odamentem egy kolléga (üres) asztalához, és elkezdtem olvasni az ottfelejtett újságot, amikor az asztalon lévő gépházról legurult a toll. Szóóóval....fura. Pedig nincs telihold. Sőt. Egy nap híján újhold..

Tavasz

Végre végre igazi tavaszi idő van, és lehet bringával átszáguldani a városon!
Mai furcsaságok: az egyetem téren csirkének öltözött fiú, és egyéb jelmezesek -nem tudom, milyen banzáj lehetett, mert gyorsan suhantam el mellettük..
És megint eljött a lomtalanítás ideje, vagyis mindenhol dél-dakotaiak tanyáznak, ami este felé lesz majd igazán nyomasztó. Majd igyekszem még gyorsabban tekerni..

Dinnyével feltettük a szobámba a madaras fali matricát, amit a meskáról rendeltem. Majd otthon feltöltöm a képet is, hogy lássátok, hogy néz ki. Aztán felszögeltük a falra a Mucha-s fémplakátot is, és egy pillangós képet is -bekeretezve- feltettem a falra. Egyre szuperebbül néz ki a szoba :) Úgy örülök! Még kinéztem egy fali matricát a meskáról, amin a madarak is feketék (a ma feltetten pirosak), és mind egy ágon ülnek, illetve a chat noir-os fémplakát, ami után hónapok óta sír a szám. Utóbbi kettőre persze már csak áprilisban lesz keret, de "little by little" ugyebár, ahogy Oasis is énekli :) Ezt állandóan elmondom.
Talán nem is lesz gond, ha reggelre járok majd sokszor áprilisban, legalább szabadak lesznek a délutánjaim, és az ilyen szép időben nagyon hasznos!! Fizuban mondjuk meglátszik, de valamit valamiért.

ÚÚúú már csak egy hét, és megyünk Béééécsbeee! Jipííí! Már hihetetlenül be vagyok zsongva!! Úgy izgulok! :P

Minden boldogságomat megzavarta a lelkem legmélyén örökké mozgó nyugtalanság érzete: hogy én is csak olyan vagyok, mint a mesebeli ember, aki a szivárványt fogta meg, és hogy (...) bármilyen közel is van látszólag, a valóságban mégis örökké elérhetetlen.
/Arthur Conan Doyle/

Idézet

Illúzió az, hogy az ifjúság boldog, az öregek illúziója. A fiatalság tudatában
van nyomorúságának, s mivel csupa olyan ideállal tömték tele a fejét, amely
ellenkezik az élet valóságával, valahányszor szembetalálja magát az élettel,
megsérül, sebeket kap. Azt hiszi, összeesküvés áldozata lett, mert olvasmányait
szükségképpen idősebbek válogatják meg, eszményi szempontok szerint, és ezek az
idősebbek, akik már a feledés rózsaszínű fátylán át nézik a múltat, még
beszélgetéseikben is valószerűtlen életre készítik elő. Minden fiatalembernek
magától kell rájönnie, hogy mindaz, amit olvasott és hallott, csupa hazugság,
hazugság, hazugság; és valahányszor erre rájön, úgy érzi, mintha újabb szeget
vernének testébe az élet keresztfáján. Az a különös, hogy mindenki, aki már
átment ezen a keserű kiábránduláson, egy benne rejlő, de nálánál hatalmasabb erő
ösztökélésére önkéntelenül maga is hozzátesz valamit.

Ezt úgy szeretném, ha értené, ha olvasná, ha tudná és érezné...de csak itt közölhetem. Mára épp elég volt a meggondolatlan, eredmény nélküli cselekedetekből:

"Sietsz. Késel. Félsz. Azért is belevágsz,belém vágsz. A mozdulat
közepénmegbénulsz, már annyira bánod. Meg-teszed és nem: maga magávaltörlöd a
tényt. Mindez még csakrossz sem.Aztán megintkésel majd.Majd elsietsz." /Fodor Ákos/

Mindig

Rájöttem, hogy menekülök. Azért akarok minél több időt minél több emberrel tölteni, mert gyűlölöm azt, amikor otthon, "egyedül" (Chilit és ugye Marcit leszámítva) vagyok. Ha sétálni megyünk Paprikafejjel vagy labdázni az udvarba, akkor is ott motoszkál, ólálkodik, vadászik rám..az a hülye szúró érzés, ami tökéletesen szívbe talál, mindahányszor céloz (csukott szemmel persze -mint a Bori számban).

És ide tökéletesen illik az a Holiday-ből vett idézet:

Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni!

Chili persze segít. Csak hát mégis. A bringázás is segít -de csak megszabott ideig, amíg el nem jutok A-ból B-be, ha meg csak lődörgök, csámborgok két keréken, akkor is haza érek előbb-utóbb, ahol meg megint minden kezdődik elölről. Nem menekülhetek mindig. Nem futhatok, nem bújhatok el örökkön örökké. Szembe kell néznem. Csak ez óhatatlanul azzal a bizonyos fájdalommal jár, amit úgy, de úgy utálok. Mert hát ugye tenni nem tudok semmit, csak várni és várni, hogy az idő hullámai halványítsák a reménytelennek címkézett helyzetet... És persze senki nem ölel át mindeközben, hogy gyere ide, Rékám, bújj ide, Rékám, itt biztonságban vagy!

FiFo (First in First out)

Az évfolyam dolgozathoz minél hamarabb hozzá kéne állnunk. Épp ideje lenne tehát a kezembe venni az irányítást, mert ezen félév kezdete óta nem történt semmi érdemleges változás, előre lépés ezzel kapcsolatban. Fix 5 főnek kell lennie a csapatban, mi 6-an vagyunk -ami ugye nem lehet, tehát egy embertől meg kell válnunk. Mindannyian tudjuk, ki legyen az -a nagyon furcsa lány (aki negatív értelemben az -folyton túl közel hajol, miközben veled beszél, túlságosan behatolva így az ember aurájába, ráadásul mindig olyan eltúlzottak az érzelem kifejezései). Semelyikünk nem szeretne vele együtt dolgozni, nem mert gonoszak vagyunk, hanem mert a csapatból egy embernek mennie kell, és vele nem igazán tudnánk jól össze dolgozni.

Az előzőekben, amikor csapatmunka volt szükséges a sulis feladatokhoz, mindig hárman voltunk; Csaba, Kriszti és én. Mi már bevált kooperációban működünk, mindenki tudja és érti a dolgát. Alapvetően valahogy automatikusan mindig én fogtam össze a csapatot, nálam volt az egyeztetés, a feladatok szétosztása, a prezentáció külcsínyének megteremtése, stb stb.
De 5 embert már nem fogok felvinni magamhoz, főképp, hogy nem ismerek két embert közülük ANNYIRA, és egyébként is, nem akarom a komplikációkat, hogy akkor Chili és Marci -van aki nem szereti az állatokat...ááh ilyenek.. Szóval marad a kávézós egyeztetés. Csak az nem ugyanaz.. na, majd kiötlök valamit.

Ma megint hülye voltam, és írtam Pöttynek, amit talán nem kellett volna, de kíváncsi voltam, hogy van. Na nem mintha egyetlen mosolygós fejet is illesztett volna az sms-ébe. Mindegy, grattttulálok magamnak, megint előbb hallgattam a szívemre, mint az eszemre. Noha az is igaz, hogy én mindig ilyen voltam és leszek is. Na de hát...ez van. Csak lenne egyszer végre pozitív végkimenetele, hogy így teszek mindig!
Fel kell vennem a "póker arcot". .. ... .. .*sóhaj* utálom ezt a "jól vagyok" színjátékot.

forog a világ, elfolyik minden, nekem senkim de senkim sincsen (mmint OLYAN)

Baj

A mai nap totál roncs. Kezdődik egy "Méééézes Mózes (--igen, az egyik kollégám így hív--), akkor tesztet írunk" mondattal, és már meg is nyomja az illető a PIHEN gombot, vagyis hogy nem fogadok hívást. Igen, minden felkészülési lehetőség nélkül kellett tesztet írnom -meg is lett az eredménye; 60%-os lett, ami az első heti 100%-omat most igencsak lerontja.

Ráadásul visszahallgatták egy hívásomat, ami miatt kisebb fajta botrány kerekedett, ugyanis épp rossz passzban voltam (tudom, ügyf.szolgálaton nem mentség), és a hatvanadik retardáltat fogtam ki, így icit idegesebben és flegmán válaszolgattam egy ügyfélnek. Általános megbotránkozás lett a következménye a hívást visszahallgatók között...

Lassan kezdik felmondani az idegeim a szolgálatot. Nem való nekem már ez az ügyfélszolgálat...BRrrrRRrrRRRrrr

Elrendezés

A hangulat-ingadozásaim olyanok, mint a sinus görbe. Hol fent, hol lent, olykor, pár pillanatra stagnál -ezek a azok a pillanatok, amikor a wc-n ülök :) De csak azért, mert olyankor épp korszakalkotó gondolataim támadnak, mint például az öltöztető gépezet, aminek a tökéletes megtervezésével akadt némi technikai probléma, de semmi ok az aggodalomra, előbb-utóbb várhatóan a piacra dobják.

Nahm amúgy sokat segít, ha Á-val beszélek. A hülyeség-dömping, amit levágunk, mindig meglepően hamar jókedvre derít.

Na jó. Tudjátok mit? ELÉG! Hülye férfiak! Most megfogadom, hogy még egyszer én nem esem ebbe a hibába! Kész, a döntés megszületett, ne tartson hát vissza semmi attól, hogy feltápászkodjak a földről, onnan, ahová egy (két) hülye hímnemű lökött. Mert ők voltak ám!

Szeretnék egy icit gonosz lenni. Játszani, hatalmasnak tűnni. Csak éppenséggel annak semmi értelme. A bosszú egy hülye dolog. Mert egyrészt nem konkrétan az ellen irányul, aki "megérdemelné", másrészt meg mert csak bekapcsolod vele az univerzális adok-kapok rendszert, avagy hogy is van? What goes around comes around ... szóval semmi, de semmi értelme! *CSATT* -ez az ébresztő pofon járt magamnak.

Na jó! Hasat be, cicit popót ki!!!

kényszer

Persze megint itt. Írási kényszer.
A tegnapi naphoz visszatérve; Lilly és Marshall, valamint Ted társaságában telt az a nevetéssel teli, olykor fulladásos állapothoz közeli hangulat, amiben már réges rég volt részem.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy ma milyen reggeltől dolgozni -hát katasztrofális, hogy mit ne mondjak..egyfolytában csöng a telefon, és gyűlölök ilyenkor dolgozni, amikor egy hatalmas adag kiábrándultság érzettel szemlélem a világot.
Per pill úgy gondolom, hogy az a helyes, ha harcolok az érzelmeimmel, hátha ezúttal jobb megoldás, ha az eszemre hallgatok, mert az úgyis tudja a frankót. Csak örülnék, ha a szív nem változtatná meg a hangját, hogy észnek tűnjön olykor-olykor. Cselesek ám ezek! :P

Még akarok olyat, mint a tegnapi!
És befelé jövet immáron másodszor utaztam együtt egy volt oszt.társsal (Gyuri), de természetesen mindketten úgy csinálunk, mintha nem ismernénk a másikat, noha mind a ketten tökéletesen tudjuk, ki a másik. Én nem fogok hozzá szólni, érdemtelen rá úgyis.

Ami pedig a kilókat illeti -ki jön velem lovagolni Monorierdőre???!! Eszt' ? Betudhatnánk egy közös terápiás kezelésnek -rám minden esetre igencsak rám férne.

szokásos

Terápiás kezelésem első napja:
Egy Barney nélküli este a "Bálna klubban". Apáááám, ennyi nagy fart! Olyan nagy darabok, hogy ha a repülőgépen melletted ülne egy ilyen, azon gondolkoznál, hogy két jegyet kellett volna vennie.
Az este amúgy fenomenális volt. Imádtam minden egyes percét :)

Aztán persze hazafelé egy zongora darab újból a fülembe súgta, amitől éjszakánként nem tudok aludni. És fellépve a fészre persze megint egyből rám írt. Kiveséztük. Azt is, hogy semmi értelme megint nekiugrani ennek, s hogy csupán a megszokás játszik itt ekkora szerepet voltaképp. Gyűlölöm, hogy ilyenkor remegni kezd a gyomrom.
A kérdés, amit szépen, barokkosan körbe lehet járni, hogy ha a szenvedély hiánya volt szakításunk tárgya, s aztán egy szép kis utójátékban mindketten felvillantottuk, mit is tudunk igazából, s azóta még inkább hatalmas sebességgel robbanunk be a másik elméjébe, akkor voltaképp mi is a gond? Hogy mindketten beszartunk egymástól. Persze már a "megint nem működne" mondat önnyugtató terápiáját kezdtük. No de! Egy szót se erről többet.

Holnap meló, és nekem sürgősen igazolást kell szereznem, izé papírral. Aminek most nem jut eszembe a neve. Na majd ha nem gondolok rá :)

Igazság szerint örülnék neki, ha egy nap végre el tudnék aludni rendesen, és nem a gép elötti virrasztás vagy az ágyban, álmatlanul fetrengés lenne az eredménye. Tudjátok, azért jó dolog, ha az ember lányának vannak barátai. Ma itt voltak Hugiék is, és örültem, hogy végre tudtunk így is. Persze közöltek egy olyan részinformációt is, amitől először borsózott a hátam. A helyzet az, hogy az ember lánya nem akarja az exeit -ha azok legalább 2 hónapig tartottak, és komolyabb érzelmek is kialakultak- az ismerőseivel látni. Mert az valahogy olyasmi érzés, mint amikor meglátod az egyik kedvenc felsődet valakin. Nem a legkedvesebbet, de egyet a sok kellemes viseleteid közül. Aztán persze..az embernek el kell fogadnia, hogy az bizony nem csak neked áll jól, sőt. Valakinek esetleg olyan érzés viselnie, mint neked a legkedvencebb ruhadarabod.
Pöppet "perverz" ez a ruha-hasonlat, de ez van.

Amikor hazafelé jöttem a villamossal, eszembe jutott, hogy tele van ez a város olyan helyekkel, amik emléket hordoznak.
Az első csókos Károlyi kert, az esős Lónyai utca, a cigarettázós Török Pál sarok, a friss péksütis Vásárcsarnok, az odabújós Indián játszótér. A csoptársakra várós nyugati, a lámpafényes Tahi utca, a nevetős Násznagy utca. A triumvirátusi Bakáts téri templom, a "pénteki szokásos" Ráday utca (Jaffa) vagy a gengelős Gellért lépcső a Szent Vince szobornál. Piknikezős Gellért-hegy, biciklizős Szabadság-híd, sirályleső Lánchíd. A huncut patak part, s a csintalan Gödör. Szomorú Törpe kocsma...A szakítós Arany János utca... sorolhatnám, oh, végtelenségig..

Mert a nagylányok nem sírnak

Érdekes, amikor az ember végez a nagytakarítással, olyan érzése van, mintha az életét is rendbe tette volna. Valami köze lehet a kettőnek egymáshoz, hisz kinéz a hely, ahol lakunk, az voltaképp a belsőnk, lelki világunk, érzéseink kivetülése -ezt mondják az okosok.

Egyébként Marcic teljesen megőrült -biztos érzi a tavaszt-, ugyanis most ő az, aki keresztül-kasul vágtat az egész lakáson, sőt mi több, folyton szekálja Chilit :) Az ember azt hinné, pont fordítva van, pedig nem. Nem ám :)

A mai időjárás éppen megfelelő, imádom ezt a szeles levegőt.

Amúgy levonva a hét konzekvenciáit (már ami az elmúltat illeti), rájöttem, hogy semmi sem olyan, amilyennek korábban hittük. Persze tudom, ti már jóval ezelőtt rájöttetek minderre, de én próbáltam addig húzni ezt, amíg csak lehet. Most már épp ideje bevallani magamnak, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket hiába szorítasz két kézzel. Persze így is vannak olyanok, amikben viszont öröm továbbra is hinni.
Tudom, mik azok, amiket egész életemben hurcolni fogok. Nem kínnal, sőt.

Az asztalomon heverő Hubi ma végre jogos gazdájához kerül, este pedig víg kedélyű borozgatást jósol a kedv. Érzem az ereimben, hogy erre már éppen szükségem lett.
S már csak a Chat noir-os fém plakát hiányzik a teljes boldogsághoz, no meg hogy végre legyen már biciklis az idő. Suhanni jó, öröm és muszáj. Egyszerűen kell az életben maradásomhoz :P

Jahm, és azt hiszem, jó időre elég volt a pasikból!

Műhó'd

HMMMmmmmm Uuuuuu who do you think you are
...I'm letting go 'cause your just a sattelite

rém

Ezt a számot még mindig nagyon imádom. Amúgy is épp illik az aktuális lelki állapothoz.. Álmomban egy maffiavezér lánya voltam. Szerelmes lettem (viszonzottan) egy férfibe, akit apám elfogatott, és meg akart kínozni, majd öletni. Mikor apám számára is nyilvánvalóvá váltak az érzelmeim elfogottja iránt, engem is bezáratott egy cellába.
Megszöktem, és meg akartam menteni a srácot, de ő már nem volt ott akkor.. el akartam menekülni, s ennek érdekében egy nagyon magas helyről is leugrottam, a felhők a lábam alatt voltak, s épp hogy elértem a szilárd felületet, ahol földet érhetett a lábam. Aztán egy gyorsétterem hátsó kertében elkaptak.
Megpróbáltam apám lelkére hatni, s noha látszólag megrendült, kifelé menet észrevettem, hogy minden kijáratnál ott vannak az emberei. Tudtam, hogy meg fog öletni. Nagyon kétségbe voltam esve... aztán Rockef' sms-ére ébredtem..

Ja, hogy megint nem kellett volna lefekvés előtt enni?

...and I can't breath...

Mert a mai nap igazán furára sikerült.
Hazafelé (2:40 am) találkoztam egy denevérrel :)

Martinnak2 (csak mert munkahelyen nem tudok kommentet írni)

Kedves Martin!

Az az alapvető gond, hogy degradálóan írsz. Ez a baj az emberekkel. És ha én álomvilágban szeretek élni? Miért kell folyton mások vágyálmait megpróbálni a földbe tiporni?
Képzeld, történt már meg az általad említett szituáció. Igen. Pedig az említett fiatalember mellett még a rossz is könnyebben megoldhatóvá vált.

És tudod, igen, a "sztratoszféra külső határaiból" zuhantam egyenesen a Földre. De tudod, mit? Nekem megérte. Mert olyan magasságokat értem el, amit te sosem fogsz (mert nem is akarsz). Én megtanultam, mit jelent a Szerelem. Hisz' te jó ég! Nem 50 éves vagyok, hogy egyből a szeretetből akarjak együtt lenni valakivel. Nekem ugyanis éltető elemem a szenvedély.
De tudod mit? Ha te egy másik szerelem fajtánál teszed le a voksod -szíved joga. Végtére is a pszichológia is 8 féle szerelmet különböztet meg egymástól.
De ne merészeld ócsárolni azt, amiben én hiszek, mert nincs hozzá jogod! Szeresd csak a másikat a te saját módodon, a biztos érzések nyugalmával. Hisz az a Te életed! Azt kezdesz vele, amit csak szeretnél! Mindössze annyi történik, hogy én MÁSra vágyom. És ha ez téged felidegesít, hát ne olvasd a blogom a továbbiakban, és tegyél rá nagy ívből! Kit izgat? Engem nem.

Persze a véleményedet "meghallgatom", de gőzöm sincs, miért kell mindezt olyan stílusban tálalni, ahogy. Ugyanis ez mindössze téged minősít, és nem engem.
Ez olyan, mint a vallás kérdésköre. Higyjen mindenki abban, amiben szeretne. Cserébe hagyják, hogy én is higyjek a saját hitemben, és akkor nincs konfliktus. Héj, végtére is emberek vagyunk, nem? Milyen unalmas lenne a világ, ha mindenki ugyanolyan lenne? Vannak realisták és vannak álmodozók. Ők néha nem férnek meg egymás mellett, de képzeld csak, az ellenkezője is megtörténik.

Nos..további boldog életet mindenkinek! :) Igen, Martin, még neked is!

fehér és hó

Hogy enyhe havazás? Jó, hát legyen, igaz március van, és a kertben a hóvirágok mindenhol kibújtak már a földből.
De hogy reggel több centis hóval borított belső udvar képe fogadjon..na ezt... ez időjárási visszaesés, kérem! Tavasz! Itt az ideje, hogy összeszedd magad, fogd a bátorságod, meg a Tél kezét, és vezesd egészen az ajtóig, majd amikor kifáradt rajta, fordítsd rá a kulcsot! Legyen már önbizalmad! Az emberek TÉGED akarnak! Telet majd pontosan 9 hónap múlva...egy babányira innen :P

Ez a hét nagyon zsúfolt. Az eddigi napokról nem is beszélek, mert az már elmúlt. Ma triumvirátusi találka, holnap 5kor kelek, 7-től 3ig munka, utána hazasuhanás Paprikafejhez, séta, utána rohanok vásárolni ("nincs egy normális göncöm" -szindróma), ha minden igaz, tali Esztivel a fülik végett. Aztán jön Mutocs (WÍíííí! :)), majd visszük Robokuttyot Apuhoz, s ezek után szülinapi bulira térünk majd be.
Másnap -szombat- reggel 8-tól suli, délután 5-ig (Mutocs jön velem). Utána hazasuhanunk anyuékhoz, akik a Nagyinál lesznek addigra. Vacsi, aztán elkísérem egy darabon Mutocst, aztán pedig találkozóm lesz.
Végre vasárnap azért pihenhetek, és kelhetek, ammmikor csak akarok. Ja! És vasárnap is találkozom valakivel. HEeej, a "népszerűség" ... hát hogyne :)

Martinnak

Kedves Martin!

Örülök, hogy a blogomra tévedtél.. Nem tudom, te hogyan viszonyulsz az érzelem témaköréhez... nálam ez az egyik legfontosabb dolog a Világon -mindent megtölteni tartalommal, élettel...érzésekkel. Akkor most kérlek, képzeld el ezt az általad kinevetett szituációt a te szemszögödből. Vázolom.
Van egy lány. Hívjuk Áginak. Ágival összejöttök, egy párt alkottok. Jó vele, mert kedves, udvarias, tud még főzni is, és nincsenek kínos csöndek, ha együtt vagytok. DE! És itt jön az a rész, amitől mégsem teljes az egész. Mert nincs az a tenyérizzadós reakció, sem pillangók a gyomorban, amitől ez az egész a Szerelem szintjére emelkedne. Mintha mindig lenne köztetek valami... Nem rossz, deee.... szóval ott van az a bizonyos "de".

Mond, te tényleg megalkudnál egy ilyen helyzettel? Nem azt mondom, persze, szép és jó, ha valakivel összepasszoltok, de ez nem minden. Sőt. Ha átlagos életet akarsz, válaszd az ilyet. Aztán egy kis idő múlva megismerkedsz egy lánnyal. Sziporkázó. Varázslatos. Elbűvölő. Minden egyes percedet legszívesebben vele töltenéd. Ha a közelében vagy, a fellegekben érzed magad, s úgy érzed, bármire képes vagy.
Na, melyiküket választanád, mond?

Te választhatod a "langyos állóvíz" kategóriát. Én nem fogom. Azért kösz a kommentet.

...

Gratuláljatok nekem, mert ma reggel fél 7kor keltem, levittem a kutyát, emberi kinézetet öltöttem, és bementem dolgozni reggel 9-re!
...majd fél órányi hívásfogadás után ránéztem a beosztásromra, és heves szívdobogásom támadt. A kiírás szerint ugyanis mi szerepel? 14:00 - 22:00

Fever

Este fura álmok jöttek. Meglepő, mennyire hiányzik a nád szélharang hangja az estékből. Mert hát ugye Paprikafej szétrágta. Muszáj lesz beszereznem egy újat!

Fülirendelések leadva -lesz kolibris meg szalamandrás :) Jipííí! Az apró dolgok okozzák a legnagyobb örömet :)

A hétvégéig van pár fontos teendőm, mint például cipőt venni, hajat festeni (vééégre), esetleg valami rucit se ártana beújítani. Mindezeket pénteken intézem, amikor is reggel 7től dolgozom majd, vagyis d.u. 3ra már végzem is. Igaz, kelhetek hajnali 5kor, de most az egyszer nem izgat. Reméljük aznap sem fog :)

Ehheh, a mellettem ülők felettébb örülhetnek a vernyákolásomnak, ugyanis fél füllel mindig zenét hallgatok, és közben persze énekelek :P Még nem szóltak rám egyszer sem :)

Amúgy tudjátok mi van? Hirtelen olyan szabadnak érzem magam :) Gondolom nem csak amiatt van, mert a negyediken van az iroda, és a házak fölé látni...
Most kérdik a rádióban: "Ha azt mondom, a nő helye otthon van, Ön egyetért-e ezzel?" MOST EZ KOMOLY, hogy még manapság is felmerül ez a téma?!! Undorító, hímsoviniszta világ!

Új nap

Ha lehet ilyet mondani, most én kerültem hasonló állapotba, mint Ophelia. Azt hiszem, ez a filmzene hozta ki belőlem. Ma how i met nézés közben rádöbbentem, hogy -noha eddig sem éreztem magam elkötelezve-, szingli lettem. Úgy látszik, most jutott el a tudatomig.
Azt hiszem, záros határidőn belül fel kell keresnem Chillel a magányhelyek egyikét. Gondolkodnom kell pár dologgal kapcsolatban.

Ez a Hatchiko film azt a kérdéskört kezdte el bennem cincálni, vajon megéri-e a Remény. Mármint Hatchi is minden nap kiment az állomásra, hogy várja a gazdáját, aki meghalt. Így soha többé nem jött el, de a kutya mégis minden nap ott volt, és várta őt. Rendíthetetlenül.
Megéri várni? Megéri az utolsó erődig is hajszolni a lehetetlent?
Tudjátok mit? Igen. Mert legalább tiszta emberként halsz meg -úgy, hogy őszintén hittél valamiben. Mondhatják mások, hogy "és? Volt értelme?" -mert igen, volt! Hogy tudtál ember maradni, és bízni, bizakodni.
Azt hiszem, hogy ezek olyan dolgok, ami nélkül nem maradsz hű önmagadhoz. Hisz ha a saját álmaidat utasítod el, magadat tagadod meg..

Szomorkásra sikerült a mai reggel. No sebaj, erős nő vagyok :) S egy nap -tudom jól- eljön az a Valaki, aki a legelbűvölőbb, -édesebb, -tündéribb és legszebb lánynak tart majd, akire egész életében várt. Reméljük, én ugyanezeket gondolom majd az adott fiúról :)

Új nap, új reményekkel. Itt az ideje egy nagytakarításnak.

Este van.

Sajnos a videót magát nem tudom idetenni, de belinkelem: http://www.youtube.com/watch?v=EM7upHHphOU

A Hatchiko -egy kutya története c. filmnek az egyik betétdala. Ez a film rendkívüli hatással van rám. Egyrészt még sosem sírtam ennyit egy filmen sem. Nem, nem túlzok. Másrészt az egész tökéletes, úgy, ahogy van. Persze iszonyúan szomorú, és a Remény kérdéskörét taglalja. Másrészt a zenéje...hát az egész egyszerűen elbűvöl, transzba ejt...mintha a legmélyebb burkokból szólna. Egyszerűen erre nem is lehet tökéletes kifejezéseket találni...Egyszerűen hihetetlenül megindító.

Chili nincs jól...egy órán keresztül hányt, majd aludt egyet, és most megint kétszer hányt. Aggódom, mert a víz is kijön belőle egyből. Szurkoljatok, hogy ez csak egy múló "túl sok juti falit ettem" dolog!!

Óóóó, és ezt is muszáj -ezt már engedi-

Márc. 8

Subidubiii!! Boldog Nőnapot minden velem egyneműnek (no és akik szintén úgy érzik, hiányzik belőlük az Y kromoszóma)!!

Amúgy végre egy munka nélküli hétfő!! Minden tökéletes.
Jahm! És hogy is mondta Szaki? "Single mode ON"

jeeej

Igen. Márciusi hóesés. Kalandos! Ilyet se éltem még, vagy ha igen, nem emlékszem rá, olyan régen volt.
Hamarosan bekapcsol a 'Single mode', és zölden világít majd az 'on' kijelző, az piros 'off' jelzés helyett. Ami érdekes, az a mai meglepetése volt -felhívott, mikor épp a nagy, zöld kukák egyikébe helyeztem épp a szemetet-, miszerint csak össze akar velem futni egy puszira. Aztán ebből az lett, hogy miután elmentünk egymás mellett (ő kocsival, én gyalog), végül a Móriczon ütöttük nyélbe a nagy találkozást, és behozott munkába.
Egész úton érezhető volt az a fajta bizonytalanság, és az épület elé érve egyből ki akartam szállni, majd -mivel még volt 20 percem- minden érdektelenről és általános dologról szó esett... mindenesetre este találkozunk a Móriczon, csak azt nem értem, miért kérdezte meg, bemegyek-e a Ponyvába (besegít Lórinak)...de, majd biztos mindenki előtt jól megmutatom magam; "Hello, igen, most fogunk szakítani". Nem is értem.

Most nézem a számlámat -a bécsi hotel beterhelte a kauciót a számlámra, noha még ott sem voltam! Annak zárolva kellett volna maradnia! Szóltam Szakinak, hogy nézze meg a g-mailt, mert innen bentről nem lehet, és kiderült, hogy a szállást biztosra foglaltuk...vagyis van egy kifizetett, 2 főre szóló, egy nagy ágyas bécsi szobám, két napra...ezazzzz. Legalább egy dolog biztos: 27-én és 28-án Bécsben leszek :)

"Omo"

Szakítás lóg a levegőben. Elég biztosra veszem, hogy erre a véleményre jutott magában. Érdekes...azok a dolgok, amikről azt hittük, nem fognak működni, minden zökkenő nélkül működnek, azok, amikről meg sose hittük volna, hogy gond lesz, hát.... szóval értitek.

Azért elborított valami szomorúság. Hajh, átok ül rajtam. Hosszú ideje a két hónap a maximum, amennyit eddig valakivel voltam, Dé óta. Egyszerűen nem jutnak át a rostán.
Pöttyöt megszerettem. Nem szerelemmel, de a személye egyre szeretetreméltóbb lett. *sóhaj* Hát...még egy tapasztalattal többek lettünk.
Azért a kezem remeg.

Ha jó a kedved tapsolj nagyokat avagy shit happens (copyright by Adam)

Tegnap összefutottunk Szakival, aztán az egészből egy üveg pezsgő elfogyasztása lett. Mondanom sem kell, hogy már előtte is kihozta belőlem a fáradtság (meg Ádám megjegyzései) a hülyeséget...a pezsgő hatására nem csak hogy altatódalt énekeltünk Chilnek, de még meséltünk is neki.. no nem mintha hosszú távon lekötötte volna a figyelmét.

Amúgy jó volt azt látni, hogy más is játszik Robokuttyal -őszintén szólva nem nagyon találkoztam még ilyen elszánt kutyabaráttal, mint Szaki. Kösziiii!

Marcic kikerült a kóma hatása alól. Tegnap, mikor hazaértünk, ott feküdt a szennyestartóban (a kedvenc helye), aztán később már ivott is, sőt, este együtt aludtunk. Ugyan még érződik rajta a műtét hatása, már határozottan jobb a kedélye (és az étvágya) is.

Ma egész szép idő volt. Biciklivel vágtattam munkába, és egész gyorsan beértem. Azt hiszem, javult a részidőm, amit mondjuk inkább annak tudok be, hogy lényegesen kevesebb ember volt az utcán, mint hétköznapokon szokott. Mindenesetre lassan-lassan vissza kéne rázódni a max 25 perces részidőbe, mert ez most még egy icit több.
Noha időnként jól szembefújt a szél, már kezd alakulni a jó idő. No nem annyira, hogy a pillangók és a méhek előmerészkedjenek, de azért már kezdek bizakodni.

Érdekes, hogy bringával mindig megnéznek az emberek.. Van, aki felhúzott szemöldökkel, fitymálóan, van aki csodálkozva ("hát ezt meg honnan szalasztották?"), és olyan is, aki irigykedve ("de jó bringája vaan" :P). Persze értem én, hogy nekik olyan, mintha én száguldoznék, de számomra viszont ők mennek gyök kettővel; az autókhoz képest meg még mindig lassan haladok. Szóóóval. Érdekes, és állandó a kérdéskör -úton vagy a járdán?

Amúgy történhetne már valami nagyon jó :) Azt hiszem, rendelek Esztitől kolibris és szalamandrás fülbevalót - nyakláncot, hogy feldobjon, mint a múltkor a chat noir-os és pillangó nőcis fülikkel.

Mai hallgassátok: Chasing stars -Snow Patrols

*sóhaj*

Csak csalódni, csalódni...ez van mindig veletek, fiúkkal. Mindig csak az a késszúrás-szerű fájdalom...ehhez olyan jól értetek.
Nem akarom, hogy olyasvalakihez kötődjek, aki nem akar értem küzdeni. Feladni sokkal könnyebb. Én is megtehettem volna már ez alatt a 2 hónap alatt számtalanszor. Szóval erre, na erre most kíváncsi leszek. Hogy mi történik.

Like all the boys before, like all the boys, boys, boys(x2)
You left your blood stain on the floor
You set your sights on him
You left a hand print on the door,
Like all the boys before, like all the boys before (boys boys boys
boys)
This is our luck, baby, running out
Her clothes were never off
We still have hours to run about

To scale the map, scale the map, to get us back on track
I’ve seen you in a fight you lost, Ive seen you in a fii-ii-ii-ii-ght

(chorus)Were under the sheets and you’re killing me
In our house made of paper, your words all over me
Were under the sheets and you’re killin’ me

Like all the boys before, like all the boys, boys, boys(x2)I
n here the world wont bring us down
Our plan is golden
Out there a lonely girl could drown
In here were frozen
Where did the people go?
My hands are empty
You’re not the answer I should know

Like all the boys before, like all the boys before(whoa, whoa, whoa,
whoa,)

(chorus)Were in a mess baby, were in a mess babe
Your more is less babe (oh, oh)Were in a mess baby, were in a mess
babe
Your more is less babe (oh, oh!)

(chorus)were under the sheets and you’re killin me
In our house made of paper, and you’re words all over me
We’re under the sheets and your killin’ me

Pfff

Ultra gáááááz! Ilyet soha, senki nem ír -főleg pasi nem-, mégis ezen mondatokkal példáloz egy női oldal (nem az Nlcafé). Nagyokat nevettem rajtuk:

"Legszívesebben a kedvenc ízű gumicukrod lennék" :))) PFFfffff
"Hmm. Akartam valami szépet írni neked, de rájöttem, hogy nincs értelme, hisz csak tükörbe kell nézned." -JÉéééézusom
Na ez meg: "A sör egészséges, a vörösbor romantikus, a vodka hódító, a pálinka fejbevágó... De csak egyvalami tesz igazán részeggé: TE!"

Honnan? Honnan veszik ezeket az őrült mondatokat?? Ilyet épeszű férfi komolyan nem ír le! Max poénból.

Bizzzzzzz

Amúgy már most jelentkeznek nálam a bicikli elvonás tünetei. Ma ugyanis a hidegre való tekintettel még a poncsóhoz is túl hűvös volt, nemhogy ahhoz, hogy szembeszegüljek a széllel, Főnix hátán.
Már minden bajom van, arról nem is beszélve, hogy a farizmaim itt ernyed(ez)nek az irodai széken...

Marcic mától fogva az eunuchok sorsára jutott. Szegénykém, nagyon kába volt, mikor hazahozták Dinnyéék, de ilyenkor ez normális. Azt mondta az orvos, hogy vitamin-hiánya is van.. Volt valami megindító, ahogy magáról alig tudva feküdt a radiátoron. Még a szeme is alig reagált a mozgásokra.

Jövő hétvégén remegni fog a gyomrom. Pontosabban 14-én. Dé 23 lesz. Te jó ég. 19 évesek voltunk, mikor 8 év után újra találkoztunk. TE ATYA ÉG! 4 éve??!! Furcsa, hogy ennyire szalad az idő -bármennyire is elcsépelt közhely ez a mondat..

Összességében; várom már az újbóli jóidőt, mert már igazán tavaszt szeretnék! A reggeli sétánál rengeteg hóvirággal találkoztunk! Olyan szépek! Legalább mosolygós volt az ébredés, amúgyis Chil egyfolytában ugra-bugrált, és hozta a botot, hogy dobáljam neki :)
Anyuék szerint jobban szeretem Robokuttyot, mint amennyire az "normális". Nem igazán értem, mire gondolnak, mindenesetre el nem tudom képzelni, hogy másképpen is hozzá lehet állni Paprikafejhez, mint ahogyan én teszem :P
Igaz...észrevettem, hogy nem múlik el poszt anélkül, hogy szóba ne kerülne :)

Azt nem is tudom, említettem-e, hogy kaptam egy film-linket; Hachiko -egy kutya története. Richard Gere a főszerepben! Tavalyi film, és én még csak nem is hallottam róla eddig! Amúgy igaz történet! Japánban szobrot is emeltek ennek a kutyának, a hűség mintaképének. Elkezdtem nézni, de Pötty érkezése miatt a felénél -pont a legérdekesebb, sorsfordító résznél- abba kellett hagynom. S mivel a neten keresztül nézhető, még csak bentről sem tudtam befejezni. De már alig várom, hogy kiderüljön, mi fog kisülni ebből. Sanszos, hogy bőgni fogok :)

Amúgy a történet egy talált kiskutyusról szól :) Eszembe jutott közben, hogy annyira kíváncsi lennék, Chili előtörténetére is! Képzeljétek -ezt feltétlen el kell mondanom-, valószínűleg mélyen rögzülhetett benne, amikor valaki otthagyta, mert nem csak abban nyilvánul meg a már-már beteges ragaszkodása, hogy olyannyira gyűlöl egyedül maradni a lakásban, hogy amihez csak hozzáfér, szanaszét cincálja. Hanem abban is, hogy amikor lent leültetem, és távolodom tőle (behívási gyakorlat részeként, avagy a "hozzám" vezényszó alkalmazása), maximum 5 métert visel el közöttünk. Utána futva jön hozzám. Ha -az 5 méteres távon belül, távolodás közben- pl egy vastag fatörzstől egy pillanatra nem látja, hol vagyok, ugyanez. Lélekszakadva rohan hozzám..

Nahm, már csak 2 órát kell kibírnom!!

Loop

Letiltották a benti wiw- és fészhasználatot. Legalábbis ma nem lehet csatlakozni a felületekhez -még fél 6 után sem- . No nem mintha egyébként nem tudnék mást csinálni.
Ma megint megnéztem a The Notebook c. kedvenc filmem. Persze megint pityeregtem rajta, mint egy klimaxos, pedig még csak a petéim sincsenek (épp pár napja) érési periódusban.
Ez a film megható. És rájöttem közben, hogy mennyire hiányzik ez az egész szenvedély dolog. Okéééé, befogtam.
Amúgy Imdb-n 8 pontot kapott..

Meg akarom nézni a 'Mindenki megvan' c. filmet. Épp imdb-n keresgélünk egyik munkatársammal, és a Szárnyas fejvadász filmre kattintottunk. Halljátok...Robert de Niro olyan pasi volt fénykorában, aki igazán a zsánerem! És az az anyajegy az arcán... *olvadozás*
Most született egy elméletem, miszerint irrrtó szexi, ha egy férfinek az halántékának tájékán (arcának oldalán) van egy anyajegy! :P

A környéken az emberek körében egyre általánosabb a zúgolódás. Az Eset óta vagy azért szólnak be, mert "ő az a kutya, aki megtámadta..." -NEEeem! Nem ő volt!!!
Vagy azért, mert "a szabályzatban is benne van, hogy pórázon kell sétáltatni". MEGŐRÜLTEK??!! Egész nap a lakásban van, miért ne futkározhatna az udvarban? Buta, buta buta buta buta emberek... és a legjobb! Gyengeségük jele, hogy egyből feljelentéssel fenyegetőznek...hadd gratuláljak!

A tökéletes feleség képlete

Az alábbi cikket az Indexről másoltam át:

Megvan a tökéletes feleség képlete

Genfi tudósok megtalálták a tökéletes feleség képletét, írja a Telegraph. A menyasszonynak öt évvel kell fiatalabbnak lennie, hasonló kulturális környezetből kell érkeznie és okosabbnak kell lennie leendő férjénél.
A European Journal of Operational Research-ben publikált kutatásban 1074 19 és 75 év közötti pár esetében vizsgálták meg, hogy milyen tényezők a legfontosabbak a hosszú és boldog kapcsolathoz. A vizsgálat szerint a megadott képlethez ragaszkodó pároknak húsz százalikkal nagyobb eséllyel lesz hosszú és boldog házassága.
A kutatóknak azt is sikerült megállapítaniuk, hogy a képletük tökéletesen illik a 83 éves II. Erzsébet brit királynőre, aki négy évvel és tíz hónappal fiatalabb férjénél. Még 1947-ben házasodtak össze, emlékeztetnek rá.

Ez mind tök jó, és ebből is mi derül ki? Hogy a nőkön múlik a kapcsolat nagyobb része. "..okosabbnak kell lennie leendő férjénél" -nyílván, hisz így tudja "arra fordítani a fejet, amerre csak akarja".

Igen ám, de tökéletes férj recept? Olyat hol találni? Hát sehol. És miért? Mert míg a férfiak igényei a mieinkhez képest viszonylag egyszerűek (nézzen ki jól, tudjon főzni és legyen istennő az ágyban, na meg persze azért el lehessen vele beszélgetni), ez fordítva nem jelenthető ki. Sőt.

Merthogy igencsak differenciáltak és komplikáltak, valamint igen nagy számúak azok az igények, amiket a férfiúi "egyedek" felé támasztunk... *sóhaj*

Bonyolult

Belegondoltatok már abba, hogy minden, minden munkakör emberekhez köthető? Mármint úgy értem, hogy ez az egész munka dolog egy hatalmas nagy ember-körforgás. És minden munkakör visszavezethető a termelői szektorban dolgozó "kisemberekhez".
Pl. vegyük ezt a call centert. Ha csak azt nézzük, hogy a munkánk feltételeit a takarító brigád biztosítja, akik elmosogatnak, beszerzik a tejet, a cukrot, hogy a kávénkba legyen mit tenni. Pótolják a teát, citromlevet, az eltörött és eltűnt tányér készletet. No és persze tisztán tartják az épületet, valamint az asztalokat, gépeket.
Ahhoz, hogy az ő munkájuk biztosítva legyen (t.i. legyen elegendő tisztítószer, vagy hogy be tudják szerezni a pótolandó dolgokat), az ő munkájuk mögött is egy másik emberkör áll. Pl. el kell menniük a Tesco-ba, hogy megvegyék ezeket a dolgokat. Ott ugye szintén munkakörök alapulnak az ő igényeikre-vagy közvetetten a miéinkre-, hisz ugye mások meg azzal keresik a betevőt, hogy a polcokra helyezik a számunkra szükséges beszerzendőket.

Na de a Tesco-s dolgozók munkakörülményeinek megteremtésével is foglalkoznak valakik -pl a gyártók / termelők, akik által elkészül az adott termék (pl egy flakon mosogatószer). És ez így megy, mindaddig, míg szövevényes, bonyult elágazások után körbe nem ér az egész.

Hú, ez nem lett valami közérthető poszt. Mindegy. A konyhába belépve, megpillantván a takarítót, jutott ez mind eszembe, miközben a géppel lefőzettem magamnak egy kávét.

(képeket meg egyelőre nem enged feltenni ez a benti gép..most amúgyis valami furcsaság van, hogy ilyenkor írhatok bejegyzést, holott eddig fél 6ig nem lehetett használni a szervert.)

Technika

Most olvasom az indexen, hogy japán tudósok kifejlesztették a távirányítható, repülő, robot kolibrit! Igaz, hogy 4 szárnya van, így állítólag inkább úgy néz ki, mint egy szitakötő, de még egyhelyben is képes "lebegni". Oké, hogy léteznek távirányítható helikopterek, de azok -gondoljunk bele- sokkal nagyobbak. Egy kolibri méretű repülő izé azért nem semmi!!
Ezek a japánok különösképp jók a miniatürizálásban.

Lassan a kémiparban is bizonyára felkapják rá a fejüket -pl ha élethű modellt tudnának gyártani, simán észrevétlenül lehetne megfigyelni embereket. Annyi különbséggel, hogy az olyan térségekben, ahol nincs kolibri, mondjuk kék cinegének álcáznák a készüléket. Ebben van a biznisz, gyerekek!

Just say yes!

Ismét bringával munkába! Ez az igazi munkakezdés! És a pár nappal ezelőtt történtek lassan igazán leülepednek bennem!
Végre igazi tavaszkezdeti idő van -még ha később, 10-éig, be is fog borulni. Még még még! Még ilyen napot! Így az sem olyannyira megterhelő, hogy dolgozni kell.
Snow Patrol pedig keretet ad a napomnak.

Nem fogok aggódni hülye dolgok miatt. Minden lesz, ahogy lesz, ahogyan történnie kell.
Végtére is egy imádnivaló barátom van, aki mindenben igyekszik a kedvemre tenni. A többi dologról majd elválik, mennyire bírjuk elviselni a másikban.

Már megint party-meghívásokban bővelkedem, eltekintve attól az apró, picinyke, elenyésző és mellékes tényezőtől, hogy mindehhez nem rendelkezem elegendő szabadidővel.
Mindenesetre tegnap Fannival spontán elvittük "kirándulni" Paprikafejt -de ezt említettem is tegnap. Jól kirohangálta magát, és játszott más kutyákkal is. Örömmel jelentem, hogy "anyja lánya", vagyis tapadnak rá a hímek. Egy pici, drótszőrű tacsi teljesen szerelembe is esett iránta, pedig nem tüzel még. Robokutty folyton a lábamhoz futott, az volt a "ház", a hímek meg körül állták (nem vicc!) és mindegyik elkezdett rá ugatni :)

Kíváncsi leszek, hogy a nyári bicikli túrák hogy alakulnak majd, illetve mennyire lesz rá lehetőség, minthogy azokon a napokon, amikor majd nem dolgozom, szeretnék minél több időt Chillel tölteni a szabadban.
Apropó, K-t is meg kéne látogatni, mert van egy enyhe 8-as a hátsóban.

Hittétek volna, hogy ilyen gyorsan tavasz lesz? A virágok már rügyeznek! Annyira szép, olyan vidám, színes és lassan illatos is! Hamarosan ismét megjelennek az első pillangók és méhecskék is! Lehet majd velük versenyt szállni.

Nektek mi volt az a film, ami maradandó élményt nyújtott? Ami után napokig gondolkodtatok a témáján, feldobott kérdéskörén? Erősen kell gondolkodnom, mert emlékszem, hogy úgy egy féléve láttam egy filmet, ami után megszólalni sem tudtam egy darabig.. ÁH!! Megvan! A Milk! volt az!! Meg a Zuhanás.
Most mindenképp meg kell néznem a "Mindenki megvan' és a 'Vihar sziget' című filmet. Muszáj! Előbbi egy értékes film, Bakancslista -szerű, utóbbi pedig rémisztő, tehát semmiképpen nem szabad egyedül aludnom utána.

Promise that you will never let go

-Minden barátnőmnek van valami stiklije.
-Igen? Miért, nekem mi az?
-Hát az állatszereteted.

...sóhaj... lassan elérjük az "ajjaj" szintet. Csodálkozom, hogy nem értette meg, mit éreztem pár napja AKKOR? Mert ma megint ellőtte a "nekem az állatok tárgyak" mondatát. Ezek a mondatok -ezúttal is látta rajtam, bár nem az igazi mélységét- bántanak. A szó szoros értelmében érzek ilyenkor valami szúró fájdalmat itt belül. Mintha ilyenkor mindig leomlana egy rész a neki emelt szoborból. Pedig már egészen kötődöm hozzá.

Megyek, kiszellőztetem a fejem Chillel. Az idő szép ugyanis. Süt a nap.
Sírni volna kedvem. Soha nem fogja megérteni, átérezni az igazi mélységét annak, aki vagyok. Hát ezért van ez az egész. Mert nem tud behatolni oda, ahol az igazi érzések kezdődnek. Hát ezért nem tudok szerelmes lenni, csak erősen kötődő. Igaz, azt erősen. De az más, mintha szenvedéllyel szeretném. Nemde?

Prey for the answer

Hát igen, ettől messze jár az előző:

Restart

Megújult blogfelülettel indul a mai nap. Ami nyugodtabb, mint a tegnapi. Tegnap este beszéltem apupuval, és nála kitört az egész napra benntartott kishajók hada. Megkönnyebbültem tőle. Azért persze érthetően nagyon zavart álmaim voltak, s már a telefon első ébresztésére felkeltem az ágyból. Gondos anyaként elsőként feltettem főni Chilike reggelijét, aztán lementünk sétálni.
Tudjátok...amióta történt az a bizonyos dolog, Paprikafej sokkal jobban kötődik hozzám. Furcsa egybeesés. Azóta valahogy olyan..más. Mintha megérezte volna, milyen kevésen múlik...vagy..nem tudom.

Ma már jobb volt az étvágya is. Tegnap este szokásától eltérően, alig akarta elkezdeni az evést, pedig finomat kapott. Ma reggel csirkefarhát-tésztával-tojással megtöltött, púpozott táljából pedig ugyan nagyobb hévvel, mint tegnap, de megint csak fél hévvel evett.
Ráadásul eddig úgy kellett könyörögni neki, külön hívni, hogy velem aludjon, az ágy melletti helyén, ne a kanapén, a köztes téren, tegnap pedig ő maga jött oda, s feküdt le úgy, hogy előtte rátette az ágyra a fejét, és szomorúan rámnézett.

Hihetetlen, hogy láthatóan megérintették őt is a történtek. Tegnap hazaérve döbbentem rá igazán, mennyire sokat jelent ő nekem. Kiabálások ide-oda, amikor arra értem haza, hogy szét van szedve az egész szobám, nélküle már nem tudnék meglenni. Köszönöm, hogy vagy nekem, Paprikafej!

Ha minden igaz, ma Rockef'-fel visszük kirándulni, mert ma még viszonylag jó idő lesz ehhez, míg holnapra már megint borult időt mondanak.

Még jó, hogy biciklivel jöttem. Igaz, hogy napközben zuhogott az eső, és egyrészt mostanra valószínűleg durván lehűlt a levegő, másrészt pedig nincs sárvédőm. De legalább kihajthatom magamból ismét egy részét a történéseknek.

Ma mindenki ezt kérdezte; mi baj van? Olyan rosszkedvűnek tűnsz. Meredek magam elé kb. Csinálom a dolgom. Ráadásul még telihold is... kétszeresen is forgolódni fogok az ágyban. Még "szerencse", hogy holnap reggel 9re jövök -csak hogy még nehezebb legyen ébernek lennem a keddi nap folyamán...

Képzeljétek szegényt bácsit...annyiszor eszembe jut szegény. Hogy most..otthon, a kutyus dolgai mindenhol, de ő már nem...és akkor a bácsi megint belegondol, és abba is, hogy "ha erőssebben próbálkoztam volna", aztán hogy nem volt ott vele az utolsó pillanataiban. Mert öreg lábai nem bírták a gyors iramot, amivel a felesége és a többiek az autó felé haladtak. A kiskutya érdekében nem várták meg az igazi gazdit. Túl sok idő lett volna. És pont mikor kocsiba szállt vele a szomszéd (Bogyesz gazdája), hogy bevigye őt az állatklinikára a többiekhez, érkezett vissza a csapat...a feleség a karjában hozta az élettelen pici testet.
Szegény bácsi...úgy sajnálom! Bárcsak mertem volna belerúgni Belzebubba! Mert...tudjátok, ha az én kutyám lett volna ott a szájában, biztos, hogy mertem volna. De ha most is előjött volna ez...akkor még mindig élne az a csivava!

Chilin -amikor még otthon voltam- ugyanazt a nyugtalanító, tehetetlen érzést észleltem, ami engem is kerülget. Akárhová mentem, azonnal jött utánam, és lefeküdt a lábamhoz. Láttam rajta, ahogy ezen gondolkodik. Ezt lehet páran furcsálljátok, de ezt biztosan állíthatom.
Mikor lementünk, még munkába indulás előtt, összefutottunk a lánnyal, aki segített Belzebub szájából kiszedni a kis csivavát. Kérdeztem tőle....a kiskutya meghalt. Átlyukadt a tüdeje..nem lehetett megmenteni.

Mikor továbbmentünk Paprikafejjel, hogy tegyünk egy kört a házak körül, odament ahhoz a helyhez, ahol minden történt, és alaposan végigszimatolta. Egy órával azelőtt még ott sétált az a kis csivava a gazdájával! És azt a lemondó, kétségbeesett tekintetet, amit a gazdájára és ránk vetett, nem fogom tudni elfelejteni soha. Próbálom elterelni a gondolataimat, de nem nagyon sikerül. Szükségem lenne egy ölelésre, de senki nincs itt. Kerülget a sírás, de itt nem adhatom ki magamból.
A bácsi kiskora óta nevelte. Ő volt a szeme fénye... és pár perc leforgása alatt...elveszítette.
Chillel sokszor összetalálkoztunk a bácsival, ahogy lassan cammogva, öreges léptekkel sétáltatja kis kedvencét. Mindig pórázon. Kis ruhácskája volt, hogy óvja a hidegtől, és látszódott rajta a féltő gondoskodás. És vége. Mert egy másik kutya úgy gondolta, hogy neki ott semmi keresnivalója.

Bang bang...

Soha, soha többé nem akarok ilyet!! Se szem- se fültanúja, sem érintett résztvevője lenni bármi hasonlónak!

A szokásos reggeli sétánkon voltunk Paprikafejjel, és megláttuk a szökellő Belzebub-ot. Szép, hatalmas, izmos, fekete kan kutya. Imádja Chilit, és megint nagy futkosásba kezdtek. Épp a játék közepén, Belzebub észrevette a kis chihuahuát (csivavának írom ezek után), akit egy elég idős bácsi szokott mindig sétáltatni. Belzebub -mint akit puskából lőttek ki, rohant oda, és nekiment a kiskutyusnak.
Nem írom le, mi történt. De a kezem még most is remeg. Chili csak ugatott, és ugatott, mi pedig azon voltunk, hogy Belzebub elengedje a kis állatot..
Most a Budai Állatklinikán vannak. Nem tudom, túléli-e szegény csivava, de kérlek titeket, küldjetek egy gondolatnyi pozitív energiát neki! Stramm kiskutyának látszik, annak ellenére, hogy milyen pici..

Azért...furcsa az azonosság -nem mindegy, milyen nevet viselünk. Belzebub bibliai alak, a gonosz egyik megtestesítője. Szerepe és története hasonló Luciferéhez..

Tovább

Amúgy ez a kreatív blogger izé fura egy dolog. Mit írjak 7 pontban? Írhattam volna, hogy

1. hirtelen haragú vagyok, de ugyanilyen gyorsan el is múlik
2. Utálom, ha valaki azt mondja "a kártyámon lévő pénz", mert az ember pénze a számláján van és nem a kártyán -de ez csak szimpla háklisság. Öregszem :P
3. Szeretek belegondolni abba, hogy "mi lett volna, ha..."
4. Nimfomániás vagyok ...
5. Nem tudok büfögni. Csak csubü jön (csuklás és büfögés közötti állapot)
6. Szeretem bámulni a csillagokat (apropó, telihold van! --ááhááá! Hát ezért nem megy az alvás)
7. A rántottát és a virslit vajas kenyérrel eszem, és tejfölt teszek a krumplis tésztára, a nokedli-pörkölt kombóra és a gulyás levesbe. :P

Vaaagy!

1. Ha zenét hallgatok, az ujjaimmal úgy csinálok, mintha lefognám a húrokon az adott hangokat.
2. Gyűlölöm a tökfőzeléket, a pacal- és a körömpörköltet, no meg a kocsonyát.
3. Sikítófrászt kapok a poloskáktól.
4. Egy absinthe-tól végem van.
5. Szokásom egyszerre 4 könyvet is olvasni.
6. Általában két plüssállattal alszom -John Andersonnal és Edgarral.
7. Beszélek filmnézés közben -na persze csak a megfelelő időben :P

Vaaaaaaaagy

1. Ha ideges vagyok, rágom a körmöm
2. Imádom a kikötőket
3. Szeretek huncut és kacér lenni (a megfelelő kereteken belül persze) :P
4. Imádom a spontán dolgokat
5. Nem láttam a Keresztapát
6. Szeretném, ha filmbe illő lenne az életem, s ha a gyerekeim-unokáim büszkén mesélnék másoknak az ő Nagyijuk (életének és szerelmének) történetét.
7. Hiszek a Sorsban