2010. február 3., szerda

| | |

Vettem egy karkötőt, még Á-val. Gombok vannak benne, és nekem annyira tetszik, hogy ennyire egyedi. De furák az emberek. Mások nem tudnak örülni az apróbb dolgoknak ("Okéé..gombok...hűh.").


Tegnap e-mailben megkaptam a Szegény Dzsoni és Árnikát hangoskönyvi változatban, és természetesen azonnal indítottam is vele a Winampot. És hirtelen, a semmiből, felelevenedtek a magnó előtti kuporgások, vagy mikor csak úgy betettem a kazit pötyizés közben, meg úgy egyébként. Érdekesek ezek a felszabaduló emlékképek.


Pötty ismét meglepett a kedvességével. Igazság szerint bizonyos dolgokban figyelmetlen, ezzel szemben viszont apró, ámde lényeges dolgokkal kapcsolatban egyáltalán nem az. És az sem elhanyagolható, hogy rég aludtam ilyen mélyen és jól, úgy meg pláne régen ébredtem, hogy mosolyogva egy bögre kávét nyomnak a kezembe. Ennek örömére -hogy pár kétséget kilökött a folyton kombináló agyam- a mosolygós napocskás -csigás fehér pólóba jöttem, amit a Jeans Clubban vadásztam. Vicces :)Azt hiszem, két különálló esettanulmányt lehetne írni a személyiem viselkedési és gondolkodásbeli változásairól, amelyek nem hogy napról-napra, de óráról órára is képesek hátraarcba vágni magukat.


Most érkezett a hír (biztos forrásból -mondhatnám úgy is, hogy személyes tapasztalat), hogy az emberi nem bizonyos hím egyedei érdekes irányt vettek az evolúciós fejlődésben. Valószínűleg az áltagos agyi kapacitásban és értelmi képességekben, felfogóképességben történő drasztikus szintcsökkenés eredményeképp, létrejött az ún. "sorbaállás-jelenség", ahogyan azt a kívülállók emlegetik. Eszerint ugyanis a széles átlag húzóereje sokakat magával ragad. Minden túlzás nélkül érvényes ezen példányokra, hogy tizenegyedszeri magyarázat után sem képesek felfogni a szavak értelmét. Valószínűleg ennek oka nem csak azok definiálási képességének hiánya, de sorba rendezésük értelmének fel nem fogása is. A "Price for retards" díj mai nyertese V. Csaba ügyfél, aki személyi jogainak és testi épségének veszélyeztetettségét vélte felfedezni egy január 7-i napon, a bank egy biztonsági őre által. A köszönő beszéde valahogy így hangozhat:

"Köszönném..őŐő...éd'sanyámnak, mer' ilyenkor így illik. Valamint ama kedves ügyintéző hülgynek, kivel 21 percet beszélhettem panaszomról. Köszönöm! Köszönöm! Azt azér' még elmondanám, hogy felháborító, hogy miért kellett aláírnom a nyilatkozatot, mikor átvettem a bankfiókban a panaszt. Miér' kell nekem azt aláírni? Mi az, hogy..."
-köszönjük, a beszédet! Még egyszer nagy taps V.Csabának! Leülhet.

U.i.: Sorsot vállalok Esztivel. Olykor nekem is irtó nehéz Rékának lenni... :)
U.i.2: Hát nem ééééédi a mai Google profile? Ezt a képet tették ki mára:

4 csiripelés:

eszti írta...

a google kép a reggel abszolút öröme volt itt is :)
a nehéz létre Ádámmal már megtaláltuk a magyarázatot: túl értelmesek vagyunk az élethez :D
a chat noir fülbi pedig megoldható ;)

Felfedező írta...

A google kép nekem is egy "jajdeédii" mosolyt csalt az arcomra :)
Szerintem is...nehéz az élet itt a Földön. :)
Rajongok a chat noir -ért :P

zara írta...

nem aakrlak eleseríteni, de a Szegény Dzsoni és árnika bakeliten volt meg :)

Látomi írta...

Jaj míg el nem felejtem, a levélben nem írtam de... Bezsebelhetsz egy szúrós megrovó pillantást egy baráti mosoly mellé. Mindjárt meg is magyarázom, hogy miért.

Kicsit kalandosan, de eljuttattam hozzád, a megszerzett Becstelen Brigantik albumot, és akkor mit írtam a levélben? Bármikor szükséged volna valamire, amit nem tudsz beszerezni, vagy nem találod a neten, csak írj egy levelet, és megnézem mit tehetek. Hát a blogban kell olvasnom, hogy hiányt szenvedsz valamiből, és segítséget kérsz? Olyan nehéz pár sort írni? :-)

Jó megjegyzem, senkire nem akarom ráeröltetni magamat, ha nem kérnek a segítségemből, akkor azért én nem haragszom. :-)

Jaj de lökött vagyok ma, pörgök forgok, pedig hamarosan fájni fog mindenem, ha vége lesz a ma esti edzésemnek! :-)

Víg napot! És Szép estét! :-)