Tegnap éjjel

Tegnap a metróra várva észrevettem, hogy a szemközti fal kockái közül pár jobban kiemelkedik. Olyan volt, mint egy keresztrejtvény felülete... Kedvem lett volna odaírni a megfelelő hosszúságú szavakat, de át kellett volna ugranom a sínek fölött, a metró meg bármikor jöhet...ja, és megfelelő íróeszköz sem volt nálam :))

Már régóta rágódom a kérdésen: ha a sloziban két budi van, mind a kettő szabad, az egyiknek ajtaja nyitva, a másiké csukva -az emberek miért a nyitott ajtajúba mennek be? Az agyamban lakó egyik takarító szerint (azonosítás végett: Tamás bá') az emberek irtóznak a csukott slozi ajtóktól. Büdöset sejtenek mögötte. Azonban mikor vitatkozást indítványoztam volna vele erről, ő előbb a fertőtlenítős vízzel teli vödörbe merítette a felmosót, majd hallgatagon mosta tovább a színes, kövezett padlót. Tamás bá'.... :)

Este hazaérvén úgy döntöttem, sétálunk egy nagyot Paprikafejjel. El is indultunk, és útközben rengeteg érdekes szagokkal találkoztunk -vagyis inkább úgy mondanám, hogy Robokutty rengeteg roppant fontos információt szerzett a hókupacok alól kitúrt illatokból.

Szóval ott trappolunk a hóban, fényképezem a hullámos fémpadokat, és megfordulok, hogy az aznap esti CÉLT, a Szabadság-hidat, teljes fénypompájában lekaphassam. Gép a kézbe, mutatóujj már a gombot éri, amikor hirtelen lekapcsolják a híd világítását. Én meg állok ott bután, tátott szájjal, egyik kezemben fényképező, a másik kéz csuklóján póráz ernyed. Lenézek Chil-re, ő meg -megörülve a szemkontaktnak- farkcsóválva mosolyog: "Akkor mehetünk tovább?"