lkezni. Túl sokszor kételkedem abban, hogy érdekes a személyem. Furcsa, de úgy érzem, mintha régi -2-3 évvel ezelőtti- önmagam árnyéka lennék. Már a vonzerőm sem a régi. Bizonyára a sok bezárkózott gondolat az oka. Néha depresszív vagyok, amit olykor túl heves érzelmi kitörésekkel kompenzálok -harsányan nevetek, és igyekszem minden poénra rákontrázni. Kisebb-nagyobb sikerrel.
Na de! Ideje lenne lassan arra is emlékeztetnem magamat, hogy a pozitív gondolkodásmód mennyire fontos. Ugyanis TÉNYLEG teremtenek a gondolatok, ahogyan azt kilencvenhat milliárdszor is bebizonyítottam már magamnak. (Pont tegnap történt a legutóbbi; vártam a villamosra, iszonyú hideg volt, gyorsan kívántam --óóh, kérlek add, hogy minél hamarabb jöjjön a 61-es, ami elvisz hazáig! -- aztán eltereltem a gondolataimat. Nem telt bele 2 perc, és jött is a 61es, mire a mellettem lévő lány elkezdett panaszkodni a barátjának: "Ez már hanyadik 61-es egymás után? Nem igaz.." Szeretem az ilyen apró csudijó történéseket).
Fáradt vagyok, pedig nem is ittam sokat tegnap, mégis hamar delíriumos állapotba kerültem tőle. És mégis miféle kicseszés az az ember lányával, hogy pont Valentin-napkor menstruáljon? Most igenis morgok. Még ha ez egy pöppet több információ is volt számotokra a kelleténék :P És hát... kényes ilyenkor másnál aludni... bár bizonyára ismételten én vagyok, aki túlságosan is túlbonyolítja a dolgokat.
Paprikafej ma olyat csinált, amit még sosem. Elkísértük Pöttyöt a Móriczig, és amikor Peti átment a zebrán, Chil' elkezdett húzni utána, majd miután ezt nem engedtem neki, kétszer is utána ugatott...
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése