Candy went missing...

Ahogy tegnap éjjel a Dürerből sétáltam a Blaha felé, szakadó hóesésben, hangjegy-mintás esernyővel, komolyzenét hallgatva, igazán olyan érzésem volt, mintha nem is e világon lennék. A hegedűk és csellók vonói sírva simították a húrokat, és akkor és ott...elhangzott egy fohász.
...És reggelre még több hó esett. A fák lassan már alig bírják el a nehéz réteget, olykor halk sóhajjal vetik alá terhüket, és olyan is előfordul, hogy olykor pont valakinek a nyakába borul.

Sokszor jut eszembe, vajon Debrecen hogy nézhet ki ilyen hóesésben. Biztos szép lehet, ahogy a Fő tér fehér pompában áll... de ezen talán kár gondolkodni...

...talán jobb, ha csak álmodom tovább...