A disszomniám megint kezd elhatalmasodni rajtam -egyre tovább tart bámulni a plafonon megjelenő fény- és árnyékfoltokat, s hallgatni, ahogy a másik a fülembe szuszog. Felébred, hogy felülök, hátulról átölel, szorosan tart...nem érti. Javasolja, hogy kifli pózban, összebújva hátha majd... de nem. S ő két percen belül visszalép az álomvilágba... oda, ahová én majd csak egy-másfél óra múlva.
Gondolatok milliói száguldanak át, keresztül-kasul a fejemben. Kérdez róluk, de tagadom, hogy bármi fontos lenne köztük..ahogyan azt is, hogy mi motoszkál a tudat alattimban, ami nem hagy alámerülni.
Ez egyre kétségbeejtőbb. Ha ez sokáig így megy tovább, muszáj lesz felkeresnem valakit, aki kitisztítja a fejem. Mert így csak fekszem az ágyban, és úgy kb 3 percenként valami szúrós érzés jelenik meg ott belül, ahol lüktet egy piciny motor... ott, ahová az érzelmeket társítjuk...
U.i.:Beszélnem kell Pöttyel. A nőiségem kezd veszélyben lenni
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése