Esti (Kornél)

Vegyük át akkor ezt most mégegyszer. Az, hogy az elmebajom gyógyíthatatlan, eddig is tudtam. Néha őszintén elgondolkodom, jobb lenne-e szakavatott valakivel átbeszélni a gondolataimat, vagy maradjak meg a tükör előtti beszélgetéseknél...szemtől-szembe önmagammal...kár, hogy úgy túl kiszámíthatóak a válaszok :)

Írtam K-nak, hogy ma feltétlenül csillagokat akarok nézni, úgyhogy tekerjünk ki valahová, ahol ezt megtehetjük. Remélhetőleg tényleg veszi a fáradtságot, hogy menjünk, mert ma még megtehetjük, és amúgy is rég suhantam már Főnixszel. Sanszos, hogy holnapra "enyhe" izomlázzal fogok járni-kelni. Jeeej! Már alig várom, mert már rég volt bringás nap. Ráadásul most ugye Chil Pupunál, tehát még azzal sem lenne gond, hogy siessek hazaérni hozzá.

Amúgy eszméletlen, hogy máris hiányzik, és így nem is tudok nagyon otthon lenni -nem is tudom, hogy fogom megoldani, hogy ma a saját ágyamban fekve, lelógatva a kezemet...ő nem lesz ott, hogy együtt aludhassunk el...
Már most alig várom, hogy újra hazavihessem, és annyira nagyon szeretném, hogy 1 hónapon belül leküzdje ezt a hatalmas pusztítási kényszerét, mert a szívem szakadna bele, ha meg kellene tőle válnom. Magamban is csalódnék, nemhogy a világban. Végtére is "egyszer s mindenkorra felelősséggel tartozol azért, amit megszelidítettél" -bár biztosan írtam már le ezt az idézetet.

Tegnap a vilimegállóban homlokráncolva bámultam az eget, és kerek 4 perc kutatás után fel is fedeztem egy, azaz 1 csillagot is. Fényszennyezés ...eehhh -húztam a számat. És akkor olyan furcsa érzésem lett. Tudjátok, mintha nézne valaki. Lenéztem, és valóban. Nem messze tőlem állt egy srác, és szerintem azt gondolhatta; "hát ez a lány meg mi a frászt művel?" Igen, megszoktam már, hogy általában rámaggasztják "A fura lány" címkét. *vállat ránt*

Mai idézet (a fész dobta ki): "A kapcsolatok olyanok, mint az üvegek : néha jobb ha összetörve hagyjuk ahelyett, hogy újra megsebeznénk magunk miközben próbáljuk újra összerakni."