Mert mi mást nézne a mellettem ülő munkatárs, Tibi, mint a Californication c. sorozatot? ...Hajjajj...
Tegnap persze a felhős égbolttól nem lehetett látni a csillagokat, úgyhogy hiába tekergettem a nyakam...sajnos ennek még nincs itt az ideje.
Hazafelé baktatva a Móriczról -imádok sétálni-, ismét a Classic Fm frekvenciáján kalandozott a képzeletem -szegény Szaki bánta, akit megzavartam menzeszét feledtetni próbáló álmában. Bocsiii!
Egy hihetetlenül (e szó legpozitívabb értelemben vett) hidegkirázós zongoradarabot játszottak, s nekem rá kellett gyújtanom.
Olykor olyan érzésem van, mintha többféle személyiség élne bennem. Nem tudom, ez normális-e, mármint hogy ti is tapasztaltok-e ilyesfélét, de én olykor saját magamat sem értem. Van egy énem, aki hihetetlen mód vonza a "veszélyt". Azokat a szituációkat, amik nem letisztultak, kristálytiszták. Mintha csak azért is lenne Én1 és csakazértsem Én2..
Hogy Én2-nek folyamatosan ügyelnie kell Én1-re. De vajon melyiküknek van igaza?
Ha szereted…
3 hete
1 csiripelés:
elhiszem, hogy szeretnéd különlegesnek és megismételhetetennek tudni magad, az is vagy, de nem az alteregoid miatt akik benned laknak.
ki kell ábrándítsalak, ez teljesen természetes.
Sőt, a felnőtt élet ott kezdődik, hogy elfogadod a benned lévő ellentmondtásokat, feszültségeket.
Gondolj arra, hogy a Föld is forog is, kering is, ellentétes erők hatnak körös körül azért, hogy egyensúly lehessen. Miért kéne hát meglepődni, hogy a személyiség egy rohadt összetett dolog, sokszor összeegyeztethetetlennek tűnő komponensek egyvelege :P
Megjegyzés küldése