Érdekes

Érdekes jelenség azt figyelni, hogyan halványul valaki egyre és egyre. Mintha tejüvegen keresztül néznéd, s már némi kétséggel a hangodban mondanád; igen, az ott ő.

Tegnap Chili nagyon rossz volt. Hazaérve mindig félve nyitom az ajtót, de ezúttal mégrosszabb látvány fogadott, mint bármikor valaha. Vagyis...fokozatosan durvult a helyzet. A lakásba érkezve Paprikafej épp a piros bugyimat tépkedte, a szobaajtó pedig nyitva... Mintha egy horrorfilm legizgalmasabb jelenetébe csöppentem volna, olyan gyorsan futott át rajtam a "NEeeeeee" érzés döbbenete. Gyorsan letettem mindent a kezemből, s siettem a szoba irányába. Útközben a földön élettelenül fekvő neccharisnyám egyik párjára esett a tekintetem. Lépésem egyre szaporább -akárcsak a pulzusom. A tetőpont a bambuszroló-ajtó elhúzásakor következett be -a látványtól ugyanis hirtelen megtorpantam...

A félig nyított szekrényajtóból ruhák kilógó halma...Robokutty fekvőhelye összegyűrve...a valaha hőn áhított, álom Sennheiser fejhallgatóm darabokban, miszlikbe aprítva, illetve rágva hever a földön... az ágyneműm szanaszét gyűrve az ágyon...aminek közepén hatalmas hugyfolt éktelenkedik "Chili from West" feliratként
Hát...sejthetitek.

Mai üzenet: Egy vár bevételéhez nem kell faltörő kos, sem hadseregnyi ember...sőt, katapultok sem szükségesek hozzá. Csupán annyit kell tenned, hogy odamész a kapuhoz, és bekopogsz rajta...

U.i.: Ha valaki érti a How i met-es utalásaimat, annak bizonyára az is tiszta sor lesz, miért futott át egy "ez hihetetlen" mosoly -tudod, ami közben még a szemed is lesütöd-, amikor a tegnapi vendégségben a mosdóban megpillantottam a csempét --KACSÁK voltak rajta. :)

Mai hallgassátok: egy szokásos - Quimby -most múlik pontosan.