Épp most láttam, ahogy vontatnak egy trolit. Az összes lámpája lekapcsolva, engedelmesen követve az őt húzó sárga angyalt, olyan volt, mint egy halott hernyó. Szegényke...búskomornak tűnt. Mint aki megadóan, lehorgasztott fejjel adózik a ténynek; eljárt felette az idő.
Amúgy egyre több lerobbant régi trolit látni..hát..hiába. R.I.P. te ismeretlen troli szerelvény!
Hiányoznak a pillangók. Most már igazán jöhetne a jobb idő, hogy láthassam őket, mert ez így nem mehet -helyesbítenék; nem megy tovább :P
Amúgy van valami egészen furcsa érzés a szolgáltatói szektorban dolgozni, s a negyedikről kibámulva ámulni a fölös percekben. Egészen jelentéktelenné válik a sok iparkodó ember, ahogyan egy halomban tipegnek át a zebrákon, s egyhangúak özönlenek a metróbejáraton át a föld alá. Néha érdemes felülről szemlélni a mindennapok sze(re)plőit, hogy megértsd; valaki másnak te ugyanolyan jelentéktelen vagy, mint neked ott az az ürge, aki épp megáll, rágyújt és továbbhalad, pontosan háromlépésenként slukkolva a cigarettából, hogy a köztes lépéseknél kifújja a füstjét.
Néha olyan értelmetlennek tűnik ez az egész. Temérdek világ rohangál odakint, akik mind másképp, máshogy látják, érzik, élik meg és át ezt az egész földi létezés -dolgot.
Furcsa, hogy még senki nem nézett fel az irodaházra, pedig ilyenkor csak itt ég a villany, a negyediken, és olykor hárman-négyen is az ablakpárkánynál tömörülve nézzük, mint a mozifilmet, kommentálva az eseményeket, s hogy melyik autó tudja kikerülni a Kerepesi út legforgalmasabb részén éktelenkedő, két hatalmas kátyút. Szóval még sosem érezte senki azt a nyugtalanító "valaki figyel" bizsergést... pedig biztos integetnék :)
Ma egy villamospótló busz állt be a megállóba -a 19V-. Erre egy pasas odajött hozzám, hogy "villamospótlók járnak a 49-es helyett?" Mondtam neki, hogy nem tudom, én is most jöttem -és visszatettem a fülhallgatót a fülembe. Nem mintha zavartatta volna magát, mert tovább beszélt hozzám. Miután kikapcsoltam a rádiót, hogy halljam, mit is mond voltaképp, rájöttem, hogy szavai értelmetlenek, és hogy az illető bolond. Nem, nem, tényleg. Amúgyis, a tekintete zavaros volt. Olyanokat mondott, hogy "hát idelépek ehhez az ismerős lányhoz, hát de nem? Le kéne váltani az ilyen buszsofőröket, különben is mit keres itt ennyi ember, és mind csak bután néz, és egyik sem tudja. Mondom én, le kell váltani. Ma amúgyis hamar sötétedik" ... én meg nem tudtam, hogy most hallgassam-e vagy tegyem vissza a fülembe a zenét, de hát illedelmességre neveltek, úgyhogy inkább csak körbe néztem, más is osztja-e a véleményem, miszerint ezzel az emberrel nincs minden rendben. De a bolondnak egy dologban igaza volt -az a sok ember mind csak nézett bután, s egyiküket sem érdekelte az egész...
Aztán végülis jött a 49-es, ő meg: "Nah, tudtam én, hogy jönni fog, hát itt az ész" -és a halántékára mutat "Hát mondtam én, hogy ne beszéljen maga itt bolondokat, hát én tudtaaam, hát van itt sütnivalóó" -de visszafojtottam a kitörni készülő nevetésemet.
Ha szereted…
3 hete
4 csiripelés:
pont ma beszéltem anyuval, hogy mióta bezárták a Lipótot, a városban hömpölyögnek a dilisek. a Nyírőbe járnak amúgy néha kontrollra, ezért az a környék fullon van velük. két hete egy pasas a Lidlben beszélt a beengedőajtóhoz, idézem: "kurvakurvakurvakurva".
:) Ezt olvastam a blogodon is -jó nagyot nevettem rajta... csak hát...érted, nekik kezelés kéne, nem "szabadláb"
pontosan.. és az a gáz, hogy ha kiengedik őket, és csak egyszer elfelejtik bevenni a kis gyógyszerüket, akkor mi szabadul el bennük..? ijesztő.
akkor jön az "oh, irgalom atyja, ne hagyj el" -szindróma
Megjegyzés küldése