Kreatív. Mert Blogger

Már megint nem tudok aludni. Nagy valószínűséggel hozzászoktam ahhoz, hogy sokáig fennmaradjak, hacsak nem fárasztom le magam igazán nagyon.
Szóval most megcsinálom, amit Ophelia-tól kaptam.

1. Köszönöm szépen Ophelianak, hogy elküldte ezt nekem.
2. Kiteszem a logót az oldalra.
3. Belinkelem, akitől kaptam. http://aranykod.blogspot.com/
4. Írnom kell hét dolgot magamról.
5. Tovább adom ezt azoknak, akik blogját nagyon érdekesnek találom.
6. Belinkelem ide a blogjukat.
7. Megjegyzést hagyok náluk, hogy tudjanak erről a tetszést kifejező játékról. :-)

Hét dolog rólam:

1. Zene Zene Zene -maximum egyetlen napot bírnék ki nélküle, utána agyhalál. Azonnali.
2. Szoktam magamban, magamhoz beszélni (igen, hangosan) :)
3. Elveszetten tündérvilágban élek
4. Imádom a szélharang hangját
5. Bakancslistás, hogy egyszer cumisüvegből etessek egy oroszlán/tigris kölyköt
6. Ha zongoraszót hallok, mindig elképzelem, hogy egy koncertteremben vagyok, nagy közönség előtt, s én játszom a darabot.
7. Boszorkány vagyok, csak ezt időnként elfelejtem :)

Akinek elküldtem:
http://rakpartalso.blogspot.com/
http://loiseaubleu.freeblog.hu/

Rév

" A szemem sarkából figyeltem és megdöbbentett amit éreztem: szeretem. "

Ezt az idézetet dobta ki nekem a fész. Tudjátok...én magam sem tudom definiálni az érzéseimet. Szeretek Pöttyel lenni, kötődöm hozzá, erősen is. Mégis... Azt hiszem, nem vagyok szerelmes. Bár igaz; A. J. Christian szerint, aki szerelmes, nem tudja magáról, hogy az.
De...érdekes...nem érzem egyszerűen azt a bizsergést, csak valami olyasmit, amit odabújós érzésnek keresztelnék. Szeretek a karjaiban lenni ugyanis, átölelni, a nyaka köré fonni a karjaimat...szeretem simogatni a hátát, a karjait, az arcát...de... ez valami egészen új, valami más.

A másik énem ugyanis néha megijed. Hol vannak a nagyszabású érzelmek, hol a lángolás, a szenvedély? Tudom én, ez így a biztosabb, a kötődősebb, a ... nem is tudom. De annyira új ez az érzés, hogy nehéz megbeszélnem ezt magammal. Hogy is van ez?

Olyan érzés fog el, mint mikor betévedsz egy nagyon takaros házba. Minden szép, minden a helyén van...és mégis, minden olyan.. pedáns. Olyan...érinthetetlennek tűnő. És hiába tetszik minden egyes bútora, vagy a képek a falon, az asztalra helyezett almák a kosárban... valamire vársz. Megkondul az óra -végre, talán most történt valami? De nem... hisz csak az óra kondult.
Várod, hogy belépjen egy macska, hogy az ablakpárkányra szálljon egy cinke, hogy...hogy valaki lelépdeljen a lépcsőn... de csak a szél fúj be olykor-olykor a félig nyitott ablakon, meglebegtetve a hosszú, fehér, minta nélküli függönyöket.
-Hol vagyok?

U.i.: talán rájöttem. Most, ahogy olvasom vissza a leírt szavakat. Várok valamire -arra, hogy előjöjjön, hogy hívó szavamra kikukkantson az a srác belőle, aki igenis képes romantikus lenni. De hisz mi a bajom? Folyton meglepetésekkel áll elő -pattanj be, megyünk vhová. Hogy hová? Meglepi :)
Együtt főzünk, folyton simogat, ölel, bújik. Mi hiányzik? Nem, nem az a bizonyos megerősítő szó. El sem várom. Mi az, ami miatt lassan halászhálót fonhatnék a bennem sorakozó kérdőjelekből?

sok minden

Nos. Bécsi szállás lefoglalva.
Tegnap meg elkerekedett a szemem, mert noha egy állati jó napot töltöttünk együtt, mikor a Decathlonban kinéztem egy táskát, és mikor megjegyeztem, hogy:
-Ebbe legalább a Chili cuccai is elférnek, ha megyünk kirándulni. -Pötty egy meghökkent arccal reagált. -Na most olyan fejet vágtál, mintha azt kérdeznéd "fogunk mi együtt kirándulni menni?"
-Neeem, inkább olyat, hogy "ha kirándulni megyünk, visszük magunkkal a Chilit is?"

Oké, tudom. Általában túlreagálok dolgokat. És hogy Pötty nem úgy kezeli és értékeli az állatokat, ahogy pl én. Hogy tőle igenis nagy teljesítmény, hogy reggel, ha Chil odateszi mellé az ágyra a fejét, akkor megsimogatja, és szeretgeti pár percig... de ez a mondat egészen a szívembe hatolt. Megbeszéltük amúgy, mert le sem tagadhattam az arckifejezésemmel a bennem dúló érzéseket. Kérdezte, most haragszom-e rá. Mondtam, hogy nem egészen ez a megfelelő definíció.
-Akkor inkább csalódtál?
-Igen, ez már sokkal jobban körülírja a bennem lévő érzéseket.
- De..én csak kérdeztem valamit...hogy Chili is jönni fog-e velünk.
-Igen. Képzeld csak el, hogy hét ágra süt a nap. Ő meg, ahelyett, hogy kint rohangálhatna, játszhatna, be van zárva a négy fal közé.

....csend.... szerintem megértette.

Aztán voltunk az Ikeában, vettünk két tányért-bögrét, meg egy takarót is, utóbbit Chilinek. És kaptam tőle egy cserepes virágot, ami az árnyékos helyeket szereti -vagyis végre egy növény, ami akár jól is érezhetné magát az én fél-világos szobácskámban. Szóval megvette nekem kaspóstul. Útközben elneveztem Bencének :) Pötty első ötlete: "Legyen Mózes" :)

Na szóval hazaértünk, kipakoltunk, s leraktam Bencét a karácsonyi virágom mellé, majd elmentünk sétálni Chillel -két órán keresztül játszott más kutyákkal, tehát elvileg jól le lett fárasztva...
Aztán mire hazaértem ma, a szobában ismét rémálom fogadott, és nemcsak Bence levelei és virágai feküdtek halottan a szoba különböző pontjain (főképp az ágyamban, virágfölddel kellő mennyiségben meghintve), de a másik virágomat csak nyomokban ismertem fel a halott virág-végtagok közepette. ...sóhaj...
Mindenesetre Bence pár levelét és két virágát sikerült gyökerestül megmenteni, úgyhogy most egy sörös pohárban piheg szegény. Kell venni egy hülye akasztót az ajtóra!

Mai hallgassátok:

éjjel

Még fél órát vagyok maximum képes várni Pöttyre. Hajnali fél 1. Éjfélig dolgozott, és elvileg átjön aludni. Már elkészítettem a vacsiját -arra az esetre, ha éhesen állítana haza. Ilyet még sosem csináltam. Még Dének sem. Viszont az is igaz, hogy talán nem kéne ennyire odaadó lennem. Főképp annak fényében nem, amit ma írt nekem. Nagyon megbántott. Mint aki egy pillanat alatt képes lenne lemondani arról, ami köztünk van. Azt hiszem, ezt -pont ilyen szavakkal- el fogom neki mondani..

Amúgy eléggé letargikus az állapotom. Nem csak mert már szívem szerint húznám a lóbőrt, hanem mert gyűlölöm, hogy a dolgok nem úgy jönnek össze, ahogyan azt én szeretném. Persze miért is történne így. Az orrom kétszerese átlagos méretének, a hajam épp hogy nem világít neonfényben, és akkor még ez is...
Botival találkoztam ma -jó volt beszélgetni; sok mindenről esett szó, persze leginkább az érzelmek kerültek terítékre. Invitált egy holnapi bulira. Hát nem hinném, hogy ténylegesen megjelennék, noha kb 15 percnyire van tőlünk a hely.

Festés

Ma volt egy összezörrenés. Pötty olyat írt, ami egy eléggé fájó érzést okozott bennem. Mindegy...voltaképp a hajszínem okozta az összes bonyodalmat, ugyanis a kívánt VÖRÖS (démon) helyett narancssárga (!!!) lett a hajam. Először életemben láttam magam szőkén, amikoris hidrogén peroxiddal kiszívatta Ági a hajam..persze röhögtünk. Aztán oké, kerüljön fel a hajfesték...hátőh. Nézzétek meg, hogyan világít az msn-ablak, amikor rátok ír valaki. Na, pont olyan színű lett először a hajam. Aztán mivel "icit" világosabb lett a keleténél, újra befestette, ezúttal világosbarnával, hogy némiképp sötétítsük az elért színt. Hátő. Mondjuk úgy, hogy nem sikerült.
Szóval a hajam színe akár a narancssárga paprikáé. Nem, nem túlzok.

Ja! És azt elfelejtettem mondani, hogy két napja, mikor átmentem Pupuhoz, hogy levigyem Rosszcsont kuttyot és Tait, Taibubu annyira megörült nekem, hogy le-orrolt, úgyhogy az orrom helyén egy hatalmas krumplidarab piroslik. Ennél már csak szebb lehetek....

Dear John

Ooooké, tudom, nyálas, meg minden, de én élek-halok az ilyen filmekért, ráadásul Nicholas Sparks, vagyis a The Notebook (egyik kedvenc filmem) szezőjétől
Sajnos ide beilleszteni nem lehet, mert embed disabled
http://www.youtube.com/watch?v=E3nA9AG1AWk

Perepep

Imádom, hogy rendszerint, ha én meglepetést szervezek, az sosem úgy jön össze, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva.
Pl kitaláltam, hogy én vacsit készítek, ámde ugye az úgy a jó, ha még meleg az étel, mire a másik benyit az ajtón, hogy egyrészt a friss illatok egyből mosolyt csaljanak az arcára, másrészt mert az úgy az igazi.
Namármost hajnali fél egy, és az sms-emre, amiben kedvesen kérdezem, mikorra várható, még mindig nem érkezett válasz, pedig jó 20 perce küldtem el. Persze bizonyára még mindig jó sokan vannak lent, csak ilyenkor mindig valamiért megijedek. Ne kérdezzétek, agyi elváltozás. Már szóltam a munkásaimnak, hogy tarthatnának egy tavaszi nagytakarítást idebent, de még lustálkodnak a kisagynál gyújtott tábortűznél...a szokásos...

Artúr kórházban van. Vérbaj. Úgy körülbelül egy éve volt benne egy kullancs, amit aztán kiszedtek...de...valószínűleg a méreganyag bekerülhetett a vérébe. Már bevitték egyszer, de most vissza kellett menni vele. Aggódom. Artúr a legcsodálatosabb fiúkutya. Nem lehet baja. Még legalább egyszer találkoznia kell Taival, élete szerelmével. És Chilt is látnia kell.

VÉSZHELYZET!! Pötty most szólt ide, hogy elindult, 10 perc, és itt van!! Dehát a tésztának még meg is kell főnie! *homlokracsap*

Persephone

A szemben ülő munkatársnál vonalban egy tisztára elázott fazon. Össze-vissza beszél. Sajnálatos dolog. Mindenki nevet rajta -kihangosítottuk ugyanis. Azt hiszem, ennél szánandóbb emberrel még nem találkoztam...

Gyűlölöm, hogy létezik ezen a földön egyvalaki, aki pontosan tudja, milyen cselekedetével tudja felpiszkálni bennem a kézremegő, gyomorgörcsölő ént. Hajrá. Köszi. Mindenesetre felettébb megnyugtató érzés lesz így meglepi vacsit főzőcskézni.. Mmm fincsi.

Azt hiszem, feltétlenül el kell szívnom egy cigit. No nem mintha az sok mindent megoldana, de -főképp temérdeknyi Californication rész után- erre most szükségem van. Örülnék, ha végre biztonságban lennének az érzéseim -óh, igaz is, kellenek az izgalmak...mint már említettem, vonzom az érdekes szitukat.

Holnap végre szabadnap, és kiélvezhetem az otthon ülés édes sziesztáját. Igaz, reggelre elvileg jön a UPC-s, hogy elvigye az eredeti példányát a szerződésnek, ugyanis a múltkor a másolatot tette el (igaz, hogy egyszer már jöttek megint, mert az első balfék rosszul kötötte be a kábel Tv-t), aztán 11-re jön Ági, aki teljesen baráti alapon levágja és befesti a hajam. Ez amúgy történetesképp igencsak meglepetést okozott nekem, mert voltaképp egyszer együtt buliztunk, és egyébként a Ponyvás baráti társaság egyik lényegi alkotóeleme, különösképpen nem ismerjük egymást. Az igaz, hogy azon a bizonyos szilveszter éjszakán együtt táncoltunk (a helyszínt és a körülményeket nem ecsetelném).. mindenesetre tényleg meglepődtem...tényleg ilyen kedves velem mostanában mindenki? Eszti is -készít nekem fülbevalót :P

Szóval igazán köszönöm, hogy az utóbbi időben ennyire kedvesek vagytok :)
Már csak arra lenne szükségem, hogy valaki vigyázzon is rám, no meg a törékeny álmaimra...egyre elveszettebbnek érzem magam.. ---sóhaj--

Dupla kérdőjel

Mert mi mást nézne a mellettem ülő munkatárs, Tibi, mint a Californication c. sorozatot? ...Hajjajj...

Tegnap persze a felhős égbolttól nem lehetett látni a csillagokat, úgyhogy hiába tekergettem a nyakam...sajnos ennek még nincs itt az ideje.
Hazafelé baktatva a Móriczról -imádok sétálni-, ismét a Classic Fm frekvenciáján kalandozott a képzeletem -szegény Szaki bánta, akit megzavartam menzeszét feledtetni próbáló álmában. Bocsiii!

Egy hihetetlenül (e szó legpozitívabb értelemben vett) hidegkirázós zongoradarabot játszottak, s nekem rá kellett gyújtanom.
Olykor olyan érzésem van, mintha többféle személyiség élne bennem. Nem tudom, ez normális-e, mármint hogy ti is tapasztaltok-e ilyesfélét, de én olykor saját magamat sem értem. Van egy énem, aki hihetetlen mód vonza a "veszélyt". Azokat a szituációkat, amik nem letisztultak, kristálytiszták. Mintha csak azért is lenne Én1 és csakazértsem Én2..
Hogy Én2-nek folyamatosan ügyelnie kell Én1-re. De vajon melyiküknek van igaza?

Esti (Kornél)

Vegyük át akkor ezt most mégegyszer. Az, hogy az elmebajom gyógyíthatatlan, eddig is tudtam. Néha őszintén elgondolkodom, jobb lenne-e szakavatott valakivel átbeszélni a gondolataimat, vagy maradjak meg a tükör előtti beszélgetéseknél...szemtől-szembe önmagammal...kár, hogy úgy túl kiszámíthatóak a válaszok :)

Írtam K-nak, hogy ma feltétlenül csillagokat akarok nézni, úgyhogy tekerjünk ki valahová, ahol ezt megtehetjük. Remélhetőleg tényleg veszi a fáradtságot, hogy menjünk, mert ma még megtehetjük, és amúgy is rég suhantam már Főnixszel. Sanszos, hogy holnapra "enyhe" izomlázzal fogok járni-kelni. Jeeej! Már alig várom, mert már rég volt bringás nap. Ráadásul most ugye Chil Pupunál, tehát még azzal sem lenne gond, hogy siessek hazaérni hozzá.

Amúgy eszméletlen, hogy máris hiányzik, és így nem is tudok nagyon otthon lenni -nem is tudom, hogy fogom megoldani, hogy ma a saját ágyamban fekve, lelógatva a kezemet...ő nem lesz ott, hogy együtt aludhassunk el...
Már most alig várom, hogy újra hazavihessem, és annyira nagyon szeretném, hogy 1 hónapon belül leküzdje ezt a hatalmas pusztítási kényszerét, mert a szívem szakadna bele, ha meg kellene tőle válnom. Magamban is csalódnék, nemhogy a világban. Végtére is "egyszer s mindenkorra felelősséggel tartozol azért, amit megszelidítettél" -bár biztosan írtam már le ezt az idézetet.

Tegnap a vilimegállóban homlokráncolva bámultam az eget, és kerek 4 perc kutatás után fel is fedeztem egy, azaz 1 csillagot is. Fényszennyezés ...eehhh -húztam a számat. És akkor olyan furcsa érzésem lett. Tudjátok, mintha nézne valaki. Lenéztem, és valóban. Nem messze tőlem állt egy srác, és szerintem azt gondolhatta; "hát ez a lány meg mi a frászt művel?" Igen, megszoktam már, hogy általában rámaggasztják "A fura lány" címkét. *vállat ránt*

Mai idézet (a fész dobta ki): "A kapcsolatok olyanok, mint az üvegek : néha jobb ha összetörve hagyjuk ahelyett, hogy újra megsebeznénk magunk miközben próbáljuk újra összerakni."

Hűhaa

Már megint zaklat valaki. Már csak 1 tippem maradt. Timi Igije. Ő csak akkora f.szkalap, hogy ilyesmit meg merjen tenni -annak idején sem okozott neki különösebb lelkiismeretfurdalást, hogy ekkora seggfej legyen. De most már nem viccelek -hívjon fel csak mégegyszer. Megyek a Pannonhoz, kinyomoztatom a számot, és letiltatom. Jó vicc, mondhatom.

Más: Pötty tegnap meglepi vacsorával várt. Császármorzsát készített, és igaz, hogy tele volt mazsolával, de ez abszolút nem zavart -ami érdekes, pedig alapjáraton nem szoktam kedvelni. Meglepődtem azon is, hogy este és ma reggel is milyen jól elvoltunk -és hogy egyre jobban merek olyanokat kérdezni tőle, mint például hogy miért utasít el mindent csípőből, aminek egy ici kis köze is van a "romantikához". Arról beszéltünk ugyanis, hogy csillagokat szeretnék bámulni este, szerinte pedig az effajta tevékenység kimeríthető 5 percben.
Amúgy pedig imádnivaló kis pofija van, és szeretek hozzábújni, mert biztonságérzettel tölt el, mikor átölel, vagy ha csak szimplán mellettem fekszik. Tudom, nem vagyok mindig biztos a dolgomban, tudom, sokszor kételkedem abban, hogy akkor most hogy van ez az egész. Mert nem tudom még, ki ő valójában. Nem ismerem eléggé. És érdekel, ki ő, hisz amúgy egy teljességgel szeretnivaló személyiség.
Azt se ártana tudni, ő hogyan áll hozzám, illetve ahhoz, hogy MI ketten, de hát mint tudjuk, a fiúk erről nem beszélnek -sőt, legtöbben nem is gondolkodnak ilyesmiről. Szóval amúgy nem lenne rossz, ha szerelmes is tudnék lenni -egyelőre jelen állás szerint ennek a szenvedélyesség pici hányada állít csupán akadályt... meg Dé időnként felbukkanó alakja. De ezzel kapcsolatban nővéremtől (is) kapom a józanító és visszatántorító szavakat. Na meg az sem utolsó szempont, hogy számot vetettem tegnap... és nem. Nem. Ő meg én.... nem lehet.

Gyűlés

Persze, keverjük a kakaót, jó gyorsan, hogy kilötybölődjön a bögréből... hülye.

Ha díj járna azért, hogy az ember hülyeségeket csinál, azt hiszem, sorra én nyerném őket. Vitathatatlanul folyamatosan kint lenne a képen "A hónap hülyéje" falon, elmarhatatlanul hozzám tartozna. Ez tuti.

Chili (A)pupunál. Tegnap arra mentem haza, hogy a szobaajtó nyitva. "ÓÓóó, ne. Visszatérő a rémálom". Belépve a szobába -noha ezúttal az ágyam szerencsére kimaradt a tébolyult rohamból, a parketta minden egyes négyzetcentijén valami széttépve hevert. Papírfecnik. Fényképek. A kukából kihalászott dolgok (csak hogy mégegyszer eltemethessem az én drága fejhallgatóm --igen, ritkán viszem le a szemetet). Dina esernyőjének pár anyagdarabkája. Ceruza. Toll. Kávésbögre. Egyes dolgokat az ágyamon fekve szedett szét, ezek darabkái elhintve a takarón. Mint például a vizes spricni műanyag flakonja.

Egy másodperc alatt eldurrant az agyam. Ezúttal tényleg. Kiabálni kezdtem, és miközben a szobám romjait takarítottam, megszületett az elhatározás: a kutyát látni sem akarom egy darabig. Megy apámhoz, ő megneveli.

Miután eltakarítottam a padlón heverő dolgokat, becsomagoltam a kutya cuccait, és kimentem a konyhába elszívni egy cigit. Csak hogy ne legyen elhamarkodott az ítélet. 1 hét kényszerszabi apámnál? Jól átgondoltam? Igen. Nem csak a fáradtság mondatja ezt velem -hisz előtte mindössze 3 órát sikerült álomországban tölteni.. Tehát az elhatározás higgadt fejjel is maradt ugyanaz. Úgyhogy elindultunk, az esőben persze.

Murphy-nek üzenem, hogy tehet egy szívességet. Mert hát persze, hogy olyankor kell ismerőssel találkozni, mikor a legramatyabb az ábrázatod. A szemeim nem csak a fáradtságtól, de a (szoba láttára) dühömben kitörő könnyözöntől vörösen dagadtak... egy szóval lerítt az arcomról a feldúltság. Egy volt osztálytársam szállt fel a villamosra. Huba.

Kis szakállal -tudjátok, ami a száj alatt felkiáltójelként húzódik egészen az állig-, és az örök víg mosoly. Persze, hogy észrevesz. Odaül. Én meg átkozom a hülye Sorsot, hogy pont most. No nem mintha tetszeni akartam volna. Áh, kit izgat.

Tegnap beszéltem Dével. Felhívott. Jó volt hallani a hangját. Még mindig szeret. Még mindig rám vár. Tudja, hogy van Pötty.. Elmondtam. Összezavart, hogy beszéltünk. Az az énem, akivel együtt volt, reszketve-félve érintette meg a racionalitást képviselőjének kezét. Tanácstalan mind a kettő. Aztán a racionalitás képviselője felállt székéből, hogy megkezdje védőbeszédét.
-Tisztelt egybegyűltek! Vannak szavak, amik különös jelentéssel bírnak. Önmagukban csupán egy-egy tárgy megnevezései -másvalakinek. Ám számunkra, hölgyeim és uraim, mindegyik, egytől-egyig mögöttes tartalommal és érzelmi töltettel bír: Thomas Morgensen. Csodák Palotája. Medvepark. Bowling. A nagy hahotát kiváltó John Anderson. Hátizsák..
- No de! -szólal fel a félénk szívügyi alkalmazott -És mi van az effélékkel: bögre, ajándék, vacsora....szex. -az utolsó szóra már egészen nagy a hangerő...s a szívügyis ziháló mellkassal tekint körbe. -Nos? Vagy ezeket elkendőzzük? Beborítjuk a tudorok leplező takarójával? Mert az csalás, úgy bizony. Hol vannak a nagyszabású érzelmek? Hol a heves, szenvedélyes jelenetek? Hol a romantikus megnyilvánulások? Hol? -az asztalra csap, majd letöröl egy-két kövér izzadtságcseppet a homlokáról -Hol? Vagy elfelejtjük, hogy számunkra ez a napi betevő? Hogy mára mindenki egy számmal kisebb ruhát hord itt köztünk, mert nem jut belőle elég az asztalra? Vagy hogy éjszakánként ezen gondolkodva nem tudunk elaludni?

A teremben feszült hallgatás. Senki sem mer megszólalni. Majd hirtelen egy sétálópálca ütemes hangja töri meg a csöndet, ahogyan a padlóhoz ér. a Központi Irányító Terem igazgatója kimért léptekkel közeledik a pódiumhoz. Megköszörüli a torkát. Így hivatalosabb a beköszönés; megfontoltságra utal. A teremben ülők várakozástelien függesztik rá a szemüket. Mindenki úgy véli, a megoldást hallják tőle.

- Hányszor? -a szó háromszor visszhangzódik a teremben- ..Hányszor sírtunk éjszakákon át? S hányszor...hányszor tördeltük a kezünket mérgesen, csak mert az áhított férfiú mégsem az volt, akinek képzeltük? Egy itt a gond. Hogy túlságosan tartozni akarunk valakihez. Szenvedünk, igen. Rosszabbul élünk, mint 4 éve...igen. De ez csakis egyvalaminek köszönhető. A tündérvilágnak, amibe folyamatosan ringatjuk magunkat. Hogy az aktuális, majd ő, ő bebizonyítja, hogy a férfi nem mégis tud szenvedéllyel viseltetni irányunkba, ámde mégis kellően határozott mértékkel racionálisan gondolkodni. Hogy minden érzelemből annyival rendelkezik, amennyivel tökéletesen magába tud bolondítani minket. Hogy A Férfi igenis figyelmes, hogy emlékszik, ha emlékezetes estét ígér, s hogy A Férfi megőrül értünk, CSAKIS értünk. Minden formában...
...Legyünk türelemmel. Nem kell sokat várnunk. Tudom, Szenvedély-lakók, éheztek. Tudom, milyen, mikor svédasztalnál vacsorázhattok, de azt is, milyen, mikor zokogva szidjuk a hozzánk tartozót. Csak még egy kicsit. Minden eldől, 1 héten belül...bármikor....

Insomnia

Az időjárás megint csak olyan, mint a hangulatom...

A disszomniám megint kezd elhatalmasodni rajtam -egyre tovább tart bámulni a plafonon megjelenő fény- és árnyékfoltokat, s hallgatni, ahogy a másik a fülembe szuszog. Felébred, hogy felülök, hátulról átölel, szorosan tart...nem érti. Javasolja, hogy kifli pózban, összebújva hátha majd... de nem. S ő két percen belül visszalép az álomvilágba... oda, ahová én majd csak egy-másfél óra múlva.

Gondolatok milliói száguldanak át, keresztül-kasul a fejemben. Kérdez róluk, de tagadom, hogy bármi fontos lenne köztük..ahogyan azt is, hogy mi motoszkál a tudat alattimban, ami nem hagy alámerülni.

Ez egyre kétségbeejtőbb. Ha ez sokáig így megy tovább, muszáj lesz felkeresnem valakit, aki kitisztítja a fejem. Mert így csak fekszem az ágyban, és úgy kb 3 percenként valami szúrós érzés jelenik meg ott belül, ahol lüktet egy piciny motor... ott, ahová az érzelmeket társítjuk...

U.i.:Beszélnem kell Pöttyel. A nőiségem kezd veszélyben lenni

Gondolkodom, tehát...éhes vagyok

"...egy egész cigarettát elszív anélkül, hogy bármire is gondolna. Az ilyen
pillanatokban úgy érzi, hogy mély kötelék van közte és a végtelen között, mintha
nem is ő lenne az, aki ott van, hanem valaki sokkal hatalmasabb, aki rendkívüli
dolgokra képes."

Ehh...az érzés ismerős. Paulo Coelho pedig... ajh, olykor olyan, mintha apámat olvasnám. Nem vicc. Ő szokott "okoskodni" -mesél valamiről, aztán mikor egy olyan részhez ér, aminek egy részletébe úgy gondolja, jobban belelát, azt hirtelen elkezdi magyarázni, megbontva ezzel a folyamatosságot. Mint pl Coelho a mobilokkal, az ál-sms küldő cégekkel, ésatöbbi. Egyszerűen nem illik oda. Amolyan "látjátok, én még ezt is tudom" -féle okoskodás. Pfüjjj. Pedig amúgy nem lenne olyan rossz, csak ezeknél a részeknél futkos a hideg végig a hátamon.

Egyébként pedig keresve kutatom azt a könyvet, ami olyan hatást gyakorol rám, mint annak idején a Száz év magány. Ami ugye hát a kedvencek kedvence lett. Letehetetlen. Az első betűtől az utolsóig tökéletes. Szenvedélyes. Gördülékeny.

Bizonyára a túlcsorgó szentimentalizmusom az oka, de mikor először olvastam, elsírtam magam José Arcadio kivégzésének jeleneténél... És őszinte részvétet éreztem, mikor Rebeca egyedül maradt..

De...nem találom A könyvet. Pedig épp itt lenne az ideje. Annak is, hogy ne csak ilyen ponyvát olvassak (bocsi, Szaki :) ).

A mögöttem lévő lányok már vagy fél órája a gyerekvállalásról, és annak nehézségeiről beszélgetnek. Rohadtul idegesítő. "Irtó nagy felelősség" -mondják mélyebbre komolyított hanggal. A nővéremet leszámítva irtózom attól, amikor lányok elkezdenek erről beszélni -ez olyan...lányos. Legalább annyira kivagyok tőle, mint amikor a szépségápolásról van szó. BRRrrr!! Kiráz tőle a hideg, és ha tehetem, jó messzire menekülök, lehetőleg egy fiútársaság irányába, ahol lehet egyéb dolgokról diskurálni. Egyébként tutira férfi voltam előző életemben. Nem a gyerek-téma miatt. Mert egy napon majd én is szeretnék, nem is egyet. Nem erről van szó, hanem arról, hogy ezek itt összeállnak, és vagy a pasikról vagy az elköteleződésről hablatyolnak. Mindenki hozzáteszi a saját hülyeségét. Bloá.

Fél királyságom egy melegszendvicsért! Óóó, úúútálom, hogy mostanában ilyenkor este szólal meg a gyomrom, de nem ám szolidan, neeeem, őrült fenevadként tombol itt belül, és vicsorogva rázza az éhség rácsait. Makacs egy dög. És ráadásul ez olyan ám, hogy hiába locsolok a fejére egy kis vizet, elterelő hadműveletként, csak mégjobban bedühödik... hiába, nálam ez a módszer is hatástalan.

*homlokracsap*

Ma megint meggyőződtem arról, hogy mennyire atom-állat tudok lenni. Legalább olyannyira őrültek és megfontolatlanok a cselekedeteim, mint egy neveletlen, 6 hónapos kiskutyának (nem Chilire célzok ám, áááh :P), szóval hiába olykor az intő szavak, mert nekem csakazértis és csakazértse kell mindig mindent...hjajj, Réka, de nehéz veled..

Amúgy a rádióban ma megint a legrosszabbkor csendült fel Coldplay Scientist-je, és még szerencse, hogy épp a köztes járdán voltam, ami a Stadionoknál elválasztja egymástól a két többsávos ellenkező irányt, különben frontálisan ütköztem volna egy szélvédővel. Aztán jöhettetek volna hozzám a kórházba, én meg mesélhettem volna a megjelent "képet a Fontosról", mint Ted a how i met-ben...

Azt hiszem kéne mellém egy ügyeletes felügyelő, aki lebeszél az értelmetlen kirohanásaimról... de legalábbis egy tényleges fizikai testet öltő érzés-őr kéne, mert előbbit simán leszerelem az érveimmel :) Gondolatban verhetetlen vagyok ugyanis :) Pláne, ha képzeletbeli lényekkel kell kommunikálni, mert sajnos túl könnyen ki lehet őket játszani. "úú, odas, ott jön a dögös őrangyalom!" -felkiáltás, és máris kijátszható a figyelmük...

Szóval kéne egy főállású valaki mellém... a jelentkezők önéletrajzát a gondolator@agykozpont.hu e-mail címre várom, motivációs levéllel egyetemben.
Elvárások: ha lány vagy

• legyél makacsabb mint én
• észérvekkel győzz meg (de szükség lesz az érzelmi érvekre is)
• hasonló területen szerzett tapasztalat
• kellő szigor, amolyan "szülői" ráhatási képesség
• vetélytársi érzések teljes mellőzése

ha srác vagy

• légy jóképű, min 170 cm magas, max 85 kg
• erőteljes, mutáló hang
• erős, ám nem túlontúl izmos kar, delta váll
• csábos mosoly (szájszögletben megjelenő gödröcskékkel)
• kellő szigor, de semmi esetben sem fizikális
• hasonló területen szerzett tapasztalat
• biztonságérzet-nyújtási képesség
• heteroszexualitás

Nahm, ezzel asszem akkor készen is lennénk.
És különben is...kint egész nap köd volt...mintha csak a fejem kivetülése lenne ez az egész időjárás -dolog... Valaki hozhatna egy bögre fehér forrócsokit :)

Nahm. Egy tökkkkkéletesen felesleges és egyébként is hülye bejegyzés miatt a régi blogon, most verem a fejem a falba. Nem mintha lett volna bárminemű következménye, csak nem kéne ilyen abszolút hülyeségekre pazarolnom energiát. Hisz 900% -ban felesleges. Egy letűnt, elmúlt dologról beszélek, végtére is. Mi a ráncos, petyhüd fenének kell kevernem nagy lángon, hatalmas üstben, a bűzölgő bajt? :)
*Csatt* -ez egy hatalmas önpofon volt :)

És ezúton is elnézést Pöttytől. Hisz ő a lehető legtöbbet megteszi. Csak épp nehéz velem, mert minden felesleges gondolatnak teret engedek, arról nem is beszélve, hogy egész jó úton halad ahhoz, hogy végre kigyógyítson az elmebajomból... :P

?

ÉÉén is ilyet akarok!
Meg ilyet, és ilyet, na és persze emez is kihagyhatatlan, itt ni! Miért, miért nincs kódolva a férfiakban is az effajta romantikusság? Igaz is, ez így nem helytálló. Akkor úgy kérdezném, hogy miért nincs kódolva azokban a srácokban, akikhez potenciálisan közöm van?

Imádom.

Nyavajgós

Tegnap rossz érzésem volt. Olyan, mintha Pötty azt akarta volna mondani; köszöni, de ennyi, ennek tovább nincs jövője. Pedig nem találkoztunk, csak este... mégis.. Aztán este együtt aludtunk, és megint olyasmivel álmodtam, ami az elvesztésével kapcsolatos. Ajh... gyűlölöm az ilyen álmokat, mert utána egyfolytában azon jár az agyam, vajon ez most megérzés vagy csak kötődöm hozzá.Mindegy, csak le akartam írni, mert úgy legalább kijön belőlem :)

Amúgy Chillel gondok vannak. Sajnos hiperaktív természete miatt mindennapos, hogy szétszedett előszobára ér haza valamelyikünk. Dinnyével ma beszéltünk erről, mert égető a kérdéskör. Sajnos muszáj eltűrni még ezt pár hónapig, ami ugye a részemről olyan szinten könnyebben elviselhető, hogy tudtam, hogy ezt vállalom..

Kezd aggasztani a munka-utálatom. Egyre jobban gyűlölök idebent dolgozni, és egyre égetőbb lenne, hogy valahová máshová felvegyenek, mert az értékelésemen is meglátszik, mennyire herótom van ettől a munkakörtől. Szőrszálhasogatás felsőfokon. Az van. A dolgozók tiszteletben tartása... na az nincs. Ahol még azért is szúrós szemmel néznek rám, vajh' milyen bajt csináltam, amikor véletlenül leejtettem a benti (amúgy egyik kedvenc) bögrémet, és az darabokra törik.

Nem, nem, NEEEM!! Minden idegszálammal ellene vagyok!! Kérlek add, hogy kapjak egy nagyon jó ajánlatot, ami előrelépést jelent, és vegyenek is fel oda!!! :P

Tüptürürüpp

Ezt el is felejtettem mondani. Képzeljétek, mi történt tegnap este. Épp a Classic FM-et hallgattam (most miért? Megnyugtat. És klassz zongoradarabokat is játszanak), amikor egyszercsak ismerős dallam csendült fel. Ez lehetséges? -kérdeztem magamtól, s a válasz 3 ütemmel később meg is érkezett; igen, a Forest Gump főcímdala volt, teljesen áthangszerelve.
Oké. A dalnak személyes történeti háttere van. Ugyebár volt A. Egyszer, egy szingli éjszakán kitekertem a Lánchídhoz, onnan figyeltem -ahogyan 1 évvel azelőtt ketten tettük- a saját árnyékuktól megijedő, magukat a hullámokkal vitető sirályokat, hogyan repülnek visszább újra és újra, hogy aztán újból a híd sötét vetületéig úsztassák magukat. Akkor és ott, azon a szingli éjszakán, tele lett a hócipőm. Azzal az egész reménytelen sóvárgással, ami legfőképp A. felé húzott. De Dé is fő indoka volt kiborulásaimnak; hisz reménytelenül akartam újra és újra, hogy tartósan is működjön közöttünk ez az egész varázslat-dolog.
Na szóval akkor megszólalt a fejhallgatóban (R.I.P.) a Forest Gump betétdala. És akkor megszállt valami, és elhatároztam, hogy ez az ÉN dalom. Nekem szól, és azért, hogy erőt adjon...túllépni mindenen. És ahogy beindult a zene, egyszercsak potty potty potty apró esőcseppek hullottak alá...mind gyorsabban és gyorsabban. S mire Főnixszel a híd végére értünk, már zúdult a nyakunkba a bő esőlé. Legalább 10 percig esett -mit esett, szakadt, zuhogott. Elmosta a régi dolgokat, s friss, finom, üde esőillatot hagyott maga után -az ÚJRAKEZDÉS reményét.

Hát ezért húzódott mosolyra tegnap este a szám, a villamoson ülve, miközben újraéltem Azt A Bizonyos Éjjelt.

sok

Meg kéne tanulnom bízni saját magamban. Bátrabbnak lenni, több önbizalommal rendelkezni. Túl sokszor kételkedem abban, hogy érdekes a személyem. Furcsa, de úgy érzem, mintha régi -2-3 évvel ezelőtti- önmagam árnyéka lennék. Már a vonzerőm sem a régi. Bizonyára a sok bezárkózott gondolat az oka. Néha depresszív vagyok, amit olykor túl heves érzelmi kitörésekkel kompenzálok -harsányan nevetek, és igyekszem minden poénra rákontrázni. Kisebb-nagyobb sikerrel.

Na de! Ideje lenne lassan arra is emlékeztetnem magamat, hogy a pozitív gondolkodásmód mennyire fontos. Ugyanis TÉNYLEG teremtenek a gondolatok, ahogyan azt kilencvenhat milliárdszor is bebizonyítottam már magamnak. (Pont tegnap történt a legutóbbi; vártam a villamosra, iszonyú hideg volt, gyorsan kívántam --óóh, kérlek add, hogy minél hamarabb jöjjön a 61-es, ami elvisz hazáig! -- aztán eltereltem a gondolataimat. Nem telt bele 2 perc, és jött is a 61es, mire a mellettem lévő lány elkezdett panaszkodni a barátjának: "Ez már hanyadik 61-es egymás után? Nem igaz.." Szeretem az ilyen apró csudijó történéseket).

Fáradt vagyok, pedig nem is ittam sokat tegnap, mégis hamar delíriumos állapotba kerültem tőle. És mégis miféle kicseszés az az ember lányával, hogy pont Valentin-napkor menstruáljon? Most igenis morgok. Még ha ez egy pöppet több információ is volt számotokra a kelleténék :P És hát... kényes ilyenkor másnál aludni... bár bizonyára ismételten én vagyok, aki túlságosan is túlbonyolítja a dolgokat.

Paprikafej ma olyat csinált, amit még sosem. Elkísértük Pöttyöt a Móriczig, és amikor Peti átment a zebrán, Chil' elkezdett húzni utána, majd miután ezt nem engedtem neki, kétszer is utána ugatott...

U.i.: épp most hívtam fel a Becsei autós sulit. Tök fasza, hogy távoktatásban is el lehet sajátítani az elméleti részt. Akár olyat is lehet, hogy msn-en (!!) keresztül webcammal csatlakozva veszek részt az órákon. Meeeekkora! Én valszeg a CD-s megoldást fogom választani, és a tanárral msn-en tartjuk majd a konzultációt. Laza! Így otthon lehetnék Chillel közben, és nem lenne kevesebbszer egyedül. Állati! Igaz, 25-be fog fájni, de hát...mindennek ára van ugyebár :P

Ja! és a mai hallgassátok: Stereophonics -Daisy Lane (most nem tudom belinkelni)

Épp most láttam, ahogy vontatnak egy trolit. Az összes lámpája lekapcsolva, engedelmesen követve az őt húzó sárga angyalt, olyan volt, mint egy halott hernyó. Szegényke...búskomornak tűnt. Mint aki megadóan, lehorgasztott fejjel adózik a ténynek; eljárt felette az idő.
Amúgy egyre több lerobbant régi trolit látni..hát..hiába. R.I.P. te ismeretlen troli szerelvény!

Hiányoznak a pillangók. Most már igazán jöhetne a jobb idő, hogy láthassam őket, mert ez így nem mehet -helyesbítenék; nem megy tovább :P

Amúgy van valami egészen furcsa érzés a szolgáltatói szektorban dolgozni, s a negyedikről kibámulva ámulni a fölös percekben. Egészen jelentéktelenné válik a sok iparkodó ember, ahogyan egy halomban tipegnek át a zebrákon, s egyhangúak özönlenek a metróbejáraton át a föld alá. Néha érdemes felülről szemlélni a mindennapok sze(re)plőit, hogy megértsd; valaki másnak te ugyanolyan jelentéktelen vagy, mint neked ott az az ürge, aki épp megáll, rágyújt és továbbhalad, pontosan háromlépésenként slukkolva a cigarettából, hogy a köztes lépéseknél kifújja a füstjét.
Néha olyan értelmetlennek tűnik ez az egész. Temérdek világ rohangál odakint, akik mind másképp, máshogy látják, érzik, élik meg és át ezt az egész földi létezés -dolgot.
Furcsa, hogy még senki nem nézett fel az irodaházra, pedig ilyenkor csak itt ég a villany, a negyediken, és olykor hárman-négyen is az ablakpárkánynál tömörülve nézzük, mint a mozifilmet, kommentálva az eseményeket, s hogy melyik autó tudja kikerülni a Kerepesi út legforgalmasabb részén éktelenkedő, két hatalmas kátyút. Szóval még sosem érezte senki azt a nyugtalanító "valaki figyel" bizsergést... pedig biztos integetnék :)

Ma egy villamospótló busz állt be a megállóba -a 19V-. Erre egy pasas odajött hozzám, hogy "villamospótlók járnak a 49-es helyett?" Mondtam neki, hogy nem tudom, én is most jöttem -és visszatettem a fülhallgatót a fülembe. Nem mintha zavartatta volna magát, mert tovább beszélt hozzám. Miután kikapcsoltam a rádiót, hogy halljam, mit is mond voltaképp, rájöttem, hogy szavai értelmetlenek, és hogy az illető bolond. Nem, nem, tényleg. Amúgyis, a tekintete zavaros volt. Olyanokat mondott, hogy "hát idelépek ehhez az ismerős lányhoz, hát de nem? Le kéne váltani az ilyen buszsofőröket, különben is mit keres itt ennyi ember, és mind csak bután néz, és egyik sem tudja. Mondom én, le kell váltani. Ma amúgyis hamar sötétedik" ... én meg nem tudtam, hogy most hallgassam-e vagy tegyem vissza a fülembe a zenét, de hát illedelmességre neveltek, úgyhogy inkább csak körbe néztem, más is osztja-e a véleményem, miszerint ezzel az emberrel nincs minden rendben. De a bolondnak egy dologban igaza volt -az a sok ember mind csak nézett bután, s egyiküket sem érdekelte az egész...
Aztán végülis jött a 49-es, ő meg: "Nah, tudtam én, hogy jönni fog, hát itt az ész" -és a halántékára mutat "Hát mondtam én, hogy ne beszéljen maga itt bolondokat, hát én tudtaaam, hát van itt sütnivalóó" -de visszafojtottam a kitörni készülő nevetésemet.

Érdekes

Érdekes jelenség azt figyelni, hogyan halványul valaki egyre és egyre. Mintha tejüvegen keresztül néznéd, s már némi kétséggel a hangodban mondanád; igen, az ott ő.

Tegnap Chili nagyon rossz volt. Hazaérve mindig félve nyitom az ajtót, de ezúttal mégrosszabb látvány fogadott, mint bármikor valaha. Vagyis...fokozatosan durvult a helyzet. A lakásba érkezve Paprikafej épp a piros bugyimat tépkedte, a szobaajtó pedig nyitva... Mintha egy horrorfilm legizgalmasabb jelenetébe csöppentem volna, olyan gyorsan futott át rajtam a "NEeeeeee" érzés döbbenete. Gyorsan letettem mindent a kezemből, s siettem a szoba irányába. Útközben a földön élettelenül fekvő neccharisnyám egyik párjára esett a tekintetem. Lépésem egyre szaporább -akárcsak a pulzusom. A tetőpont a bambuszroló-ajtó elhúzásakor következett be -a látványtól ugyanis hirtelen megtorpantam...

A félig nyított szekrényajtóból ruhák kilógó halma...Robokutty fekvőhelye összegyűrve...a valaha hőn áhított, álom Sennheiser fejhallgatóm darabokban, miszlikbe aprítva, illetve rágva hever a földön... az ágyneműm szanaszét gyűrve az ágyon...aminek közepén hatalmas hugyfolt éktelenkedik "Chili from West" feliratként
Hát...sejthetitek.

Mai üzenet: Egy vár bevételéhez nem kell faltörő kos, sem hadseregnyi ember...sőt, katapultok sem szükségesek hozzá. Csupán annyit kell tenned, hogy odamész a kapuhoz, és bekopogsz rajta...

U.i.: Ha valaki érti a How i met-es utalásaimat, annak bizonyára az is tiszta sor lesz, miért futott át egy "ez hihetetlen" mosoly -tudod, ami közben még a szemed is lesütöd-, amikor a tegnapi vendégségben a mosdóban megpillantottam a csempét --KACSÁK voltak rajta. :)

Mai hallgassátok: egy szokásos - Quimby -most múlik pontosan.

Losing

"Just because I'm losing doesn't mean I'm lost" -énekli a Coldplay.

A lányok igencsak meglepődtek Pál-fordulatomon. Mégiscsak megéri várni; az idő kinyit ajtókat, és be is zár bizonyosakat. És ennek -talán sok idő óta először igazán- örülök. Tudjátok, furcsa ez az egész. És igazán új. Érzem én, hogy ez most valami más. De nem ejtenék erről több szót. Azért még a három hónapos vízválasztó hegységnek megfelelő időpontot kivárnám. Tudjátok, hogy megy ez nálam.

Képzeljétek, Chil' már át tudja ugrani a padot, akárcsak Taita. A vezényszó ugyanaz: akadály! És lelkesen ugrik :) Olyan büszke vagyok rá, mert számtalanszor gyakorlatoztam vele, de eddig csak párszor ugrott át valamit, és utána nem csinálta meg mégegyszer. Szóval egyből ugrabugrálni kezdtem örömömben, és agyon dícsértem, főleg, hogy többedszerre is megcsinálta. :) Igaz, állítólag Dinnye is tanítgatja, bár erről nekem sosem mesélt, szóval fogalmam sincs, hogyan gyakorol vele.

Már annyira várom a jó időt, hogy leutazhassunk Robokuttyal valahová várost nézni! Sajnos ez azonban még várat magára, az időjárás természetes és normális mederben történő működése végett. Igazság szerint addig az agility-pályát sem nagyon tudom kipróbálni vele, amíg pl hó van. Apropó ma indult az első nap a halálhétből. Hét napot fogok lehúzni egymás után, és olyan is lesz, hogy este 10ig leszek, másnap meg reggel 9re jövök. "Király" ...

A tegnapi triumvirátusi napra már olyannyira szükségem volt, mint bűnös hívőnek a gyónásra (hogy ez honnan jött?). A nagy heherészések, viháncolások csak megerősítették, amit eddig is tudtunk; imádjuk egymást, és összetartozunk. Azért mindenesetre megrémített, hogy teljesen már kaliberű dolgok kerültek szóba, mint pl 5-6 évvel ezelőtt. Igen, számomra furcsa, hogy már olyanok is terítékre kerülnek, mint pl Zsó esküvője, gyereknevelés, etcetera. Ezekre én még nem akarok gondolni. Sőt. Egyelőre igyekszem két kézzel hárítani azokat a gondolatokat, amik erre irányulnak. Azt az egy biztos tényt leszámítva, hogy az esküvőmön Tai és Chili fogják behozni a gyűrűket. De ennyi. Erre én még -úgy gondolom- igencsak ráérek.

Take a deep breath
No more time left
This is what I thought I wanted
Why am I afraid?

Főképp, hogy az elmúlt időben rendre fordul velem egyet a Világ, s olyan dolgok részese, átélője leszek, amit annak idején nem gondoltam volna, sőt, akár teljességgel ellenkeztem ellene. Na de minek is terveket szőni? Hisz az Élet úgyis másképp hozza majd... és ez így szép, így jó :)

Kamikaze airplanes in the sky
Are we
going down or will we fly?
This could be a shipwreck on the shore
Or we
could sail away forevermore
This time it's sink or swim, sink or
swim

Apropó; ha minden igaz, megyünk Bécsbe, két napra. WÍííí!!!!! :)))

És ha már itt tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy a szobámban gyakrabban van rend, mint ezelőtt. No nem mondom, hogy a hét több napján van, mint nem, de ez most csak részletkérdés, hiszen ezelőtt többször voltam trehány. Azt mondják, az ember szobája olyan, mint az aktuális lelkiállapota. Ez jó hír :)

Tegnap főztem. Ha minden igaz, csípős sechuanis szószos (dúdoljátok: Uncle Bens) csirkét penne tésztával, mert úgy a vagány, nem ám rizzsel! :) A félelmeim szerencsére nem igazolódtak be, és egészen fincsire sikerült. Igaz, nem egy bonyolult étel, no de akkor is :P

Fordult a kocka. Egyre többet engedek látni magamból...
Bár Sting olykor még mindig elindítja a kishajókat, mikor minden csendes, a takaró nyugodtan emelkedik, s csak én vagyok ébren, bambulva a plafonon ingázó fényeket. Olyankor még mindig félve veszem a levegőt, olyankor még mindig furcsa érzéssel létezem.
Míg a nap más részében vidáman nézem a medvéket a farkasokkal, noha mézzel most nem lehetett etetni a brummogó pajtásokat... Mikor volt ilyen utoljára, te jó ég... idejét sem tudom.

Egyre jobb hozzá bújni, egyre kellemesebb érzés őt átölelni. És eszembe jut a The Notebook című film, amikor elhangzik ez a rész: "Allie-t is meglepte, milyen gyorsan beleszeretett Lord Hamont-ba" ...

És akkor...megszólalt ez a szám:

He won't love you
Like I love you
He won't care for you this way
He'll mistreat you if you stay

Film

Kellett nekem megnézni a filmet (Candy)... az utolsó jelenet a legbőgetőbb... az a csók. Nos, ott átéreztem az egészet újból. A legrohadtabb az egészben, hogy olykor meg tudnék őrülni ettől az egésztől. A hiánytól, a vágytól. És lassan már leírni is félek ezeket. Ha tudnátok, olykor mi tombol bennem...

Ma is Edgarral alszom.

Candy went missing...

Ahogy tegnap éjjel a Dürerből sétáltam a Blaha felé, szakadó hóesésben, hangjegy-mintás esernyővel, komolyzenét hallgatva, igazán olyan érzésem volt, mintha nem is e világon lennék. A hegedűk és csellók vonói sírva simították a húrokat, és akkor és ott...elhangzott egy fohász.
...És reggelre még több hó esett. A fák lassan már alig bírják el a nehéz réteget, olykor halk sóhajjal vetik alá terhüket, és olyan is előfordul, hogy olykor pont valakinek a nyakába borul.

Sokszor jut eszembe, vajon Debrecen hogy nézhet ki ilyen hóesésben. Biztos szép lehet, ahogy a Fő tér fehér pompában áll... de ezen talán kár gondolkodni...

...talán jobb, ha csak álmodom tovább...

Agyféltek-használat

Ez durva. Dinnye dobta facebook-ra. Ha az óramutató járásával megegyezve látod forogni a nőt, akkor a jobb agyféltekedet használod inkább, ha az óramutató járásával ellentétes irányban látod forogni, akkor a balt. Miután kielemeztétek a képet, olvassátok el a mellette lévő szöveget,

http://kateblog.blog.hu/2009/11/17/bal_jobb_agyfelteked

Tegnap éjjel

Tegnap a metróra várva észrevettem, hogy a szemközti fal kockái közül pár jobban kiemelkedik. Olyan volt, mint egy keresztrejtvény felülete... Kedvem lett volna odaírni a megfelelő hosszúságú szavakat, de át kellett volna ugranom a sínek fölött, a metró meg bármikor jöhet...ja, és megfelelő íróeszköz sem volt nálam :))

Már régóta rágódom a kérdésen: ha a sloziban két budi van, mind a kettő szabad, az egyiknek ajtaja nyitva, a másiké csukva -az emberek miért a nyitott ajtajúba mennek be? Az agyamban lakó egyik takarító szerint (azonosítás végett: Tamás bá') az emberek irtóznak a csukott slozi ajtóktól. Büdöset sejtenek mögötte. Azonban mikor vitatkozást indítványoztam volna vele erről, ő előbb a fertőtlenítős vízzel teli vödörbe merítette a felmosót, majd hallgatagon mosta tovább a színes, kövezett padlót. Tamás bá'.... :)

Este hazaérvén úgy döntöttem, sétálunk egy nagyot Paprikafejjel. El is indultunk, és útközben rengeteg érdekes szagokkal találkoztunk -vagyis inkább úgy mondanám, hogy Robokutty rengeteg roppant fontos információt szerzett a hókupacok alól kitúrt illatokból.

Szóval ott trappolunk a hóban, fényképezem a hullámos fémpadokat, és megfordulok, hogy az aznap esti CÉLT, a Szabadság-hidat, teljes fénypompájában lekaphassam. Gép a kézbe, mutatóujj már a gombot éri, amikor hirtelen lekapcsolják a híd világítását. Én meg állok ott bután, tátott szájjal, egyik kezemben fényképező, a másik kéz csuklóján póráz ernyed. Lenézek Chil-re, ő meg -megörülve a szemkontaktnak- farkcsóválva mosolyog: "Akkor mehetünk tovább?"

Ádámnak

Csak mert mondtam, hogy ez egy filmben is elhangzott :)

"Ezek a pillanatok mind elvesznek idővel, mint a könnyek az esőben..."
(Szárnyas fejvadász)

Nevek

És még csak annyit, hogy nem értem, miért lepődik meg mindenki, hogy nálunk a plüssöknek mind nevük van. :)
John Anderson -az ügyeletes maci, ő a rangidős. Neki saját élettörténete is van.
Edgar - John Anderson legjobb barátja
Earl -rénszarvas Svédországból....hátőh..
Té maci...csak mert Mutocsnál van a párja; A.
Teddy maci -a hagyományos
Repülő mókus -ő az egyedüli anonim
A többiek tiszteletére pedig -akik csúnya véget értek (pl Karl -a leharapott orrú gumisüni) - 1 perces néma csöndet kérnék...

Olvastam egy lány blogjában, hogy ő mindennek nevet ad, és nem is érti, miért néznek rá olyan furin mikor a gyertyatartó felé nyújtja a kezét, és az ahhoz közel ülőtől megkérdezi: "ideadnád Rottenbillert?" :P Azért ennyire nem vagyok elvakult :)

U.i.: De a biciklimnek természetesen ugyebár van neve (Főnix alias Szilaj, a vadvölgy paripája, ahogyan azt úgyis tudjátok már), és ha lesz kocsim, őt is elnevezem majd valahogy :)

Vettem egy karkötőt, még Á-val. Gombok vannak benne, és nekem annyira tetszik, hogy ennyire egyedi. De furák az emberek. Mások nem tudnak örülni az apróbb dolgoknak ("Okéé..gombok...hűh.").

Tegnap e-mailben megkaptam a Szegény Dzsoni és Árnikát hangoskönyvi változatban, és természetesen azonnal indítottam is vele a Winampot. És hirtelen, a semmiből, felelevenedtek a magnó előtti kuporgások, vagy mikor csak úgy betettem a kazit pötyizés közben, meg úgy egyébként. Érdekesek ezek a felszabaduló emlékképek.

Pötty ismét meglepett a kedvességével. Igazság szerint bizonyos dolgokban figyelmetlen, ezzel szemben viszont apró, ámde lényeges dolgokkal kapcsolatban egyáltalán nem az. És az sem elhanyagolható, hogy rég aludtam ilyen mélyen és jól, úgy meg pláne régen ébredtem, hogy mosolyogva egy bögre kávét nyomnak a kezembe. Ennek örömére -hogy pár kétséget kilökött a folyton kombináló agyam- a mosolygós napocskás -csigás fehér pólóba jöttem, amit a Jeans Clubban vadásztam. Vicces :)Azt hiszem, két különálló esettanulmányt lehetne írni a személyiem viselkedési és gondolkodásbeli változásairól, amelyek nem hogy napról-napra, de óráról órára is képesek hátraarcba vágni magukat.

Most érkezett a hír (biztos forrásból -mondhatnám úgy is, hogy személyes tapasztalat), hogy az emberi nem bizonyos hím egyedei érdekes irányt vettek az evolúciós fejlődésben. Valószínűleg az áltagos agyi kapacitásban és értelmi képességekben, felfogóképességben történő drasztikus szintcsökkenés eredményeképp, létrejött az ún. "sorbaállás-jelenség", ahogyan azt a kívülállók emlegetik. Eszerint ugyanis a széles átlag húzóereje sokakat magával ragad. Minden túlzás nélkül érvényes ezen példányokra, hogy tizenegyedszeri magyarázat után sem képesek felfogni a szavak értelmét. Valószínűleg ennek oka nem csak azok definiálási képességének hiánya, de sorba rendezésük értelmének fel nem fogása is. A "Price for retards" díj mai nyertese V. Csaba ügyfél, aki személyi jogainak és testi épségének veszélyeztetettségét vélte felfedezni egy január 7-i napon, a bank egy biztonsági őre által. A köszönő beszéde valahogy így hangozhat:

"Köszönném..őŐő...éd'sanyámnak, mer' ilyenkor így illik. Valamint ama kedves ügyintéző hülgynek, kivel 21 percet beszélhettem panaszomról. Köszönöm! Köszönöm! Azt azér' még elmondanám, hogy felháborító, hogy miért kellett aláírnom a nyilatkozatot, mikor átvettem a bankfiókban a panaszt. Miér' kell nekem azt aláírni? Mi az, hogy..."
-köszönjük, a beszédet! Még egyszer nagy taps V.Csabának! Leülhet.

U.i.: Sorsot vállalok Esztivel. Olykor nekem is irtó nehéz Rékának lenni... :)
U.i.2: Hát nem ééééédi a mai Google profile? Ezt a képet tették ki mára:

Hurt

Ettől a számtól eláll a lélegzetem is, és hirtelen befelé kezdek figyelni. Minden benne van, ami kell.. Tudjátok, Parov Stelar amúgyis kedvenc, de ez a szám... felidéz pár dolgot. Plusz zongora... *sóhaj*

Kint megint esik a hó. Szeretem az ilyen időt -de hisz tudjátok :)

rövid

Ezennel kijelentem: a jogsi projekt elindult :)

Amúgy meg kellemes a reggel. Olyan mélyen aludtam, hogy arra sem ébredtem fel, amire amúgy mindig. Az agyammal meg bizonyára valami gond adódott. Szerintem krónikus skizofréniában szenvedek :)

Már alig várom a 6-át. Végre szabadnap, ráadásul szombat, és mehetek anyuékhoz...hiányoznak.

Három, otthon töltött nap után sejthetitek, mennyi kedvvel totyogtam ma be dolgozni...igaz is, gurultam, merthogy hoztak. Háhh, persze, mert ilyen jó nekem :P
Amúgy láttam egy könyvet. Nagyon sablon, nagyon nagyon...de meg kell vennem. Az életem múlik rajta. Tudod, Szaki, ami 4000 HUF-ba került, és nagy szemeket meresztve olvastam fel neked ott a Libriben...kék borítója volt :P A címére már nem emlékszem.

Éreztétek már úgy, hogy minden tevékenység csupán arra hivatott, hogy valamiről elterelje a figyelmed? És hogy erre csak akkor jössz rá, mikor épp egy afféle üresjárat alakul ki -elég pár perc mondjuk munka közben..

Azt hiszem, venni fogok még egy szélharangot. Olyat, ami kagylóból van. Egy első emeleti ablakba van kirakva ilyen. Olyan csodálatos hangja van! Ilyesmi lehet, mikor suhintasz egyet a varázspálcáddal :) Igaz, hogy ezzel négyre emelkedne a szélharangjaim száma, de azokból sosem
elég! Már alig várom a fizut, mert kapásból tudok pár dolgot, amit mindenképp be kell szereznem. Pl:

• Azt a bizonyos Cat Noir -os fémplakátot
• törött tükröt a hobbi boltból a szobámba, hogy abból csináljak bordürt
• Prizmákat az ablakhoz, hogy szivárvány vetüljön a padlóra
• kagylóból készült szélharangot
• valami sötétítő függöny sem ártana az "ajtóm" elé
• plusz kell egy mélyhűtő, mert ami volt, azt elvitte jogos tulajdonosa

Mindig kell valami :)
A mai nap olyan fáradt, sötét sárga. Tudjátok, amibe egy ici zöld is vegyül. Ma beszéltem Nagyival. Vicces, mert az elején elhajtott, mondván, hogy most "a Charlie megy a tévében, de utána sem lesz jó, mert akkor meg rögtön kezdődik egy másik", úgyhogy végül 2 órával később visszahívtam :) Jó volt hallani a hangját. Amikor nincs nagy rohanás a munkahelyen, szoktunk beszélni.

Kérdések mára: Kék vagy piros? Szélharang vagy lámpabúra? (nem részrehajló válaszokat kérnék) Őőő Tv vagy rádió? Fecske vagy sárgarigó?

Zagyva

Találtam egy régi-régi képet. Úgy 4 évvel ezelőttről...5. Az utolsó osztálykiránduláson készült, ez speciel épp Párkányban. A kép címe: A boszorkány :)) Amúgy elég ronda vagyok rajta, de nagggyon jól néz ki, hogy a macseknak ugyanolyan a szeme színe, mint a pulcsinak :)

Amúgy épp Ludmillát hallgatok. A nővéremtől kaptam , aki a minap itt volt egy barátnőjével, Zsuzsikával. Gyönyörű az a lány! Úgy néz ki, mint Csipkerózsika! Nem viccelek.

A tegnapom vásárlással telt. Elvertem egy valag pénzt, de ezt még vizsgaidőszak alatt megígértem magamnak -hogy muszáj legalább egy nadrágot vennem, mert az égető. Ebből lett (a gatyán kívűl) egy karkötő (ááállati jól néz ki), egy pár fülbevaló, pár póló, egy könyv, és egy fehérnemű. Bubifújó sajnos nem volt a Mammutban :(
Szaki különös beletörődéssel bírta a strapát, pedig a Promod egész üzletét, A-tól Z-ig végignéztük, majd a Jeans Clubot is. Azért a könyvesboltban visszatért az arcszíne -ott legalább mindketten hazai pályán mozogtunk :) Szóval érdekes, de jót mulattunk. Frei kávézójában forrócsokit szürcsöltünk. Hangoskönyvet kerestünk egy újságosnak hitt könyvsarok-komplexumban. Persze, hogy nem volt, de azért meg kellett próbálni. Jobb, ha ad neki egy esélyt az ember, mint ha nem. Mert nekem akkor is KELL a Szegény Dzsoni és Árnika hangoskönyvben!!! Az Alexandrában volt...két-három évvel ezelőtt még...legalábbis az eladó srác ezt állította. De már nincs, a Libriben meg még ennyit sem tudtak róla..
Aztán How i metet is néztünk, gőzölgő kakaók mellett, igaz, pár részt nem töltött be a gép. Mindegy, a lényeg, hogy jól szórakoztunk. Szívtuk egymás vérét rendesen :)