Végre végre, bringával jöttem, Főnixszel csak úgy suhantunk, éljen éljen! Mint a kés a vajon, úgy siklottunk az aszfalton, emelkedőn felfelé és lejtőn lefelé, lankadatlanul, emberek között szlalomozva. Az igazi szabadság érzése végre megtalált!

Tegnap Ronival szabadtéren boroztunk a deákon, de azt hiszem, az esték még nem jók az ilyesmire. Ma reggelre bedurrant a torkom, így olyan hangom lett, mint egy bárénekesnek. Nem, nem a lágy hangúra gondolok, hanem arra, aki napi 40 szál cigit szív el. Ufff neked "Ra.... Direkt, jó napot kívánok, XY vagyok, miben segíthetek?"