2011. március 2., szerda

| | |
Hirtelen úgy érzem, semmire nincs időm, és hogy már egy örökkévalóságnyi ideje dolgozom minden egyes áldott nap. Pedig még "csak" a hatodik napja húzom az igát egyfolytában, és még nincs vége...oh, brilliáns. Nem lenne ezzel amúgy gond, ha nem síkhülye, szájukból kiálló kapanyéllel bíró emberekkel beszélnék naphosszat...

Külső Szakmai gyakorlatról megiratni a papírt a főnökkel --pipa
Konzulensnek levelet írni a szakdoli közvéleménykutatásos kérdéseiről --pipa
4 órányi alvás után pörögni a két lehajtott kávé után --pipa
Minden másra ott a MasterCard.

Kezdenek a napjaim túlságosan vészjóslóan hasonlítani egymáshoz:
reggel -felkelés, séta Chilivel, stb, munka, haza-->nagy séta a patakparton Chilivel -->hulla fáradtan hazaesni végre, konstatálni, hogy irdatlan kupi van -->leülni a géphez szakdolit csinálni. Igen, erre az utolsó "fejezetre" jut a legkevesebb idő.. Life -rarely, but- sucks!

0 csiripelés: