Azt hiszem, láttam Dét. Este fél 10 körül még Paprikafejjel lementünk, és találkoztunk apuékkal, hogy a két kutty tudjon egyet szaladgálni. Visszafelé jövet történt, a zebránál. Mennyire el tud tűnni valakiből mindaz, amiért pedig olyannyira odáig voltál sok éven keresztül...

Te jó ég... hisz ő még mindig csak egy gyerek lélekben. Megtaláltam amúgy fészen is. Az összes képen talaj részeg. Nos, mondhatni kinek a pap, kinek az Európa-túra :))

Szóval..amilyen nehéz volt őt elengednem annak idején, és ragaszkodtam hozzá foggal-körömmel, olyannyira semmitmondó volt az egész aurája. Valami olyasmit sugall magából, hogy ha most ismerném meg, pár mondat után leráznám. Hiába, az idők változnak. De még hogy! :)