Ma a Kálvin téren egy hajléktalan bácsi napozó kutyájához lépve, rövid bemutatkozás után (kézszaglás, buksi simi) beletúrtam a zsebembe és ami volt nálam száraz kutyakaja, mindet elétettem. Ő először gyanakodva vett a szájába egy szemet, majd kiköpte, és minden egyes darabbal ugyanezt megcsinálta. Továbbmentem, majd eszembe jutott valami, amiért vissza kellett fordulnom. Elhaladva ismét a kutty mellett akkor már vígan falatozott. Úgy tűnik, olyan világban élünk, ahol már nem csak az emberek nem bíznak egymásban, de már az állatok is gyanakodnak. Evolúció :)