Azon a napon látta meg a tavasz első pillangóját. Lassan repült, mintha még szemében ott lett volna a téli álmosság. Szárnyait óvatosan emelgette, így óvva még őket a csalóka napfénytől. Bolond az, aki bedől a tavasz ígéretének, még a pillangó is tudta ezt. Egy boglárkára szállt le, hogy megpihenjen kicsit, s hogy szárnyait is kivasaltathassa az enyhe széllel.
Eszébe jutott a tavalyi nyár, és a sok édes nektár, a tánc a méhekkel, és az a fura pillanat, amikor megpillantotta magát egy tó víztükrében.

Lépett egyet az éppen szárnyait billegető lepke felé, az pedig sietősen szállt fel a levegőbe. Még követni tudta pár percig tekintetével, de a szemébe tűző nap ellen felemelt keze sem segített. Végleg elvesztette szem elől.
-Sebaj.. -gondolta- még csak most ébredeznek.