Tegnap otthon Ted: "Te gondoltál már arra, hogy mi lenne, ha összeköltöznénk? Persze lenne egy külön hely, ahová bármikor elküldhetnél, pl a barátomhoz Bencéhez, ha nagyon rosszul viselkednék"-
Egy pillanatra megdermedtem, de nem azért, mert ez ijesztő lenne, hanem mert én sokszor gondolok erre, de azt nem hittem volna, hogy ő is... "Szerintem én többször gondolok ilyen dolgokra, mint te" -mondta még, persze én meg nem akartam kijavítani, hadd higyje csak, hogy én ilyen vagyok, akihez törni kell az utat. Totál ellágyultam. Nem viccelek!
Még szóba került, hogy kéne akkor neki egy kis sarok, egy íróasztallal, ahová a gépét és a jó kis hangfalait rakhatná.. Skacok, én azt hittem, ő nem ragaszkodik hozzám ennyire. Azt hittem, ő nem gondol rám ilyen formában, hogy ő nem lát vagy nem akar közös jövőt látni egyelőre.
Kitaláltam, mit kap tőlem szülinapra. Másoltatok neki kulcsokat (mint szimbolikus jelzés, hogy bejárása van hozzám bármikor), és veszek neki egy csomag borotvát és borotvahabot (ő is tudja a "futok 5 kört a ház körül, ha borotvája is lesz nálam" dolgot :P). Aztán majd még valami plusz dolgot kitalálok neki, de azt hiszem, értékelni fogja ezeket a jelzéseket.
Ha szereted…
3 hete
2 csiripelés:
naügye;)
:) hájjájj. persze te két nap múlva: "jaajjjajjj, nem szeret eléggé.... mi van ha....??? ójajjj!" azt hiszem, nem szeretnék több olyan bejegyzést. ;) hajrá kulcsok! :)
Megjegyzés küldése