Újabb roppant fontos kérdés, hogy vajh' milyen telefont vegyek. Céges telót nem vehetek, mert a jelenlegim hűségnyilatkozata nem járt le. Kössssssssssz. Venni kéne a Telenornál egy kártyás készüléket, aztán átrakom bele az előfizus kártyámat, hisz most is a Telenornál vagyok. Egy olyan teló kéne, ami érintőképernyős és van rajta wifi, nem mellesleg nem (csak) gyári fülhallgatóval működik (bár ez utóbbi nem feltétlenül szükséges). Tegnap volt a januári értékesítési verseny nyereményeinek "ünnepélyes keretek között történő" átadása. Amerikai filmekben számtalan alkalommal látni ilyet, kisebb céges összeröfi. Hát.. kezdve ott, hogy a főosztályvezetőnk (alacsony, köpcös fazon) nagy hasa fölött szorosan összefont karokkal (ó, micsoda nyitottság és tisztelet az irányunkba!) közölte, hogy milyen csodás, hogy így teljesítünk, no és hát akkor nem is szaporítaná a szót, átadják a nyereményt. Gyér és kényszeredett tapsok mindenki után, majd "na, hát akkor koccintsunk és falatozzunk", szintén mesterkélten, "na, és ebben a hónapban hogy megy az értékesítés?" kérdésekkel. Nem jött át a megbecsülés feeling. A sárga, "címerrel" ellátott héliumos lufik is feszengve mozogtak jobbra-balra. Nem volt felszabadult érzés, nem volt hurrá, ez itt most egy kis felszabadultság, mert megérdemeljük. Hát...fura. U.i.: a blogspot valamiért nem tagolja a bekezdéseket, úgyhogy egy nagy, összefüggő massza lesz itt minden, amit írok.