2010. november 10., szerda

| | |
Na így kell elrontani, totálisan lerombolni egy szépnek ígérkező napot. Az eső is pont akkor kezdett el cseperegni, amikor... no de hagyjuk.

Ma a kádban áztatva magam, a habok között, azon gondolkodtam, hogy milyen kevésszer hagyjuk, hogy körülvegyen minket a csend. Amikor sem a rádió, sem a számítógép nem szól, csupán az elszigeteltség édes semmittevésében, a kavargó gondolataidat kiszívja a víz, s aztán, miközben már a kilépőre csöpögnek a vízcseppek a törölközőbe csavart testről, távoznak a lefolyón. Megtisztultál.

De mindenki fél..

1 csiripelés:

zara írta...

én aztán nem félek.
M. azt mondja, olyan vagyok mint egy kisbaba.
képes vagyok sok órán át teljesen mozdulatlanul csak szemlélődni, nézegetni a színeket, formákat, egy helyben. a szobában.
csöndben