Nyitva hagytam az ablakot, közben pedig tovább takarítottam. Néha odasandítottam, de továbbra is csak ült ott a párkányon. Aztán levittem kuttyot, tettem-vettem, jött Sanyi, és órák múlva a pillangó még mindig ugyanott. Olykor megbillentette a szárnyait. Egyből Mutocska jutott eszembe, akinek egyszer a táskájára szállt egy, s aztán a vállán utazott és asszisztált egy konferenciát is, miközben Mutocs fotózott.
Beszéltem hozzá, megkérdeztem, honnan jött és hogyan tévedt a mi kis szerény hajlékunkba. Csak állt ott kérdőn, és nem válaszolt. Chili is odajött kíváncsiskodni, és mikor megmutattam neki a lepkét, csodával határos módon nem akarta bántani. Még beszéltem egy kicsit a pillangóhoz és megköszöntem neki, hogy iderepült. Odatartottam egy papírzsepit, ő átmászott rá. Kitettem az ablakból. "Szállj, kicsi pillangó, szabad vagy!" -de meg sem mozdult. Libbentettem egyet a zsebkendővel. Semmi. Másodszor. És hopp, szárnyra kapott, és tova repült.
Imádom a pillangókat. És úgy gondolom, ez egy JEL volt. Jel, hogy bármi is történjék, nyugalom, a türelmem (pl Chilivel szemben) meghozza majd a gyümölcsét. Tudom, hogy jel volt. Ez olyan dolog, amit érzel.
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése