2010. november 11., csütörtök

| | |
Még szerencse, hogy vannak a barátok.
Fura irónia a Sorstól, hogy a szeretkezés világnapját pont a névnapomra kellett időzítenie, na de mindegy. A lényeg, hogy emelt fővel és egész nagy adag jókedvvel vegyített lett az este, még ha engedtem is kishajókat az útjukra. No de a lényeg; a szellemi újjászületés, és az, hogy pokolba a magam előtt görgetett karmikus adóssággal! Egyszer s mindenkorra következetes lénnyé kell váljak.

Tegnap felhívott Dé. Minthogy már nincs a telómban a száma, gyanútlanul vettem fel, majd beszámoltam neki arról, hogy épp a nem legalkalmasabb szituáció közepette hívott. Azt mondta 10 perc múlva visszahív. Ekkor -mivel épp beszéltem- az üzenetrögzítőmet ő sem ismerte fel. Aztán hívott még egyszer, na ekkor viszont letiltottam a hívólistáról. Mint utóbb kiderült, ez nem jelenti azt, hogy ne tudna sms-t küldeni. De addigra belátta, hogy tényleg nem érdekel, bármit is akar mondani. Úgyhogy küldött egy szimpla "Boldog névnapot!" sms-t. Most mit mondjak? Fogalmam sincs, miért rója még mindig körülöttem azokat a bizonyos köröket, mint a vadászó állat a vad körül, minthogy már régóta nem vagyok az ő elejtendő prédája, ő pedig nem az én vadászom. Tökéletesen tiszta sor, és a legutóbbi találkozásunk alkalmával számomra ki is derült. Akkor a számára miért nem? Igazából nem várok választ. Mert nem érdekel.

Kell egy jó csajos film most.

0 csiripelés: