Miért van az, hogy a legtöbb ember nem szeret magában lenni? Ez alatt az egyedüllét alatt nem a "kapcsolat nélküliséget" értem, hanem azt, hogy nem szeretnek magukkal időt tölteni; a kádban elmélyülni, kiülni a magányhelyükre egy forrócsokival vagy csak úgy, nézelődni-meditálni. Sőt, a legtöbben furán néznek rám; "mi az a magányhely? És ott egyes egyedül vagy? Miért? És az miért jó?".

Kell, hogy minden elcsendesüljön. S mikor meghallod -apránként- először a madarak dalát, aztán a víz hullámzását, a fűszálak súrlódását, és mikor minden zavaró városi zaj távolba kerül, meghallod majd a saját belső hangodat. Hát ezért kell egyedül lenni (vagy a kutyáddal). Hogy meghalld a saját belső lüktetésed. Ezért jó a fürdőkádban is hosszú (tíz)perceken át ejtőzni; mert végül minden elcsendesül, s egészen mennyei érzés vesz körül; az édes semmittevésé.

Van valami egészen különleges abban, amikor az ember forró csokit iszik. Mmm de nyami (pedig ezt a szót állítólag nem illik evés...ivás... közben mondani). Mintha a mennyekben éreznéd magad, no persze csak ha igazi forró csokiról van szó. Én személy szerint a fehércsokis változatától szállok a felhők fölé. Mmmmmmm és nyamm még egyszer :P

Uh, mindjárt összerogyok, olyan fáradt vagyok, még két energiaital után is. És nem dőlhetek ám le, mikor hazaérek, mert egyből Chili, jó sok séta, végtagmegmozgatás, aztán meg iszkiri zumbázni. Azt hiszem, ma úgy fogok bedőlni az ágyba, mint egy zsák krumpli. Istenuccse, alászolgája.