(8)

2010. november 29., hétfő

| | |
Tegnap megint megszólalt...a csingiling zenedoboz. Lassan, ám most mégis vidáman tekert le pár hangot, magától. Tudjátok, milyen érzés volt? Mint amikor szélharang szólal meg..
Először még nem értettem, mi ez a furcsa dallam, majd amikorra tudatosult, akkor hallgatott el. Hátborzongató és mégis varázslatos érzés egyben... csak éppen nem tudom hová tenni. Jel? Üzenet? Mégis miként fogjam fel? Hogyan értékeljem, és...mit jelent?

Egyéb, megmagyarázhatatlan érzések is elfogtak tegnap, ezért volt végképp egyszerre hátborzongató és földöntúli...

U.i.: A félreértés elkerülése végett; a zenedoboz értelme túlnőtt már azon, hogy kitől kaptam. Mindannak a jelképévé vált, ami én vagyok. Benne van a gyerekkorom, a múltam, az érzéseim. Egyetlen pici fadobozban. S ha elkezded forgatni az apró kurblit, felcsendülnek régi képek, hangok, illatok. Múlt-esszencia. Ezt jelenti nekem a parányi csilingelő szerkezet.

0 csiripelés: