Minden jó

2010. november 9., kedd

| | |
Ti voltatok már úgy valakivel, hogy olyan kellemes a hangja, hogy legszívesebben egész álló nap hallgatnád? Én eddig két ilyen emberrel találkoztam életemben...hárommal... és mindannyiuk srác. Valahogy tök önkéntelenül, de elképzeltem, ahogyan egy ilyen hang esti mesét olvas a gyerekeknek... hát én is ott állnék, az ajtófélfának támaszkodva, és mosolyogva hallgatnám, ahogyan...
Ááááh, már megint ilyenekről fantáziálok! Mi lenne, ha valaki helyettem állna az én sarkamra, és ösztönözne arra, hogy eltereljem a gondolataimat az ilyesfajta kérdéskörökről? Én nem tudom, mi van velem, hogy mostanában egyre többször járnak ilyen anyasági gondolatok a fejemben, de fel kéne szerelni egy STOP táblát a fejembe, valami jól látható helyre, hogy az agysejtjeim számára is tiszta sor legyen, hogy ilyesmiről kár még, meg hát nem is igazán időszerű.

Az ősznek már azt a szakaszát éljük, amelyikben már piros, vöröses és bronz barna levelek is hevernek a földön. Mellettük a sárga igazán szép kontrasztjával. Bárcsak reggelente több időm lenne futkározni Chillel, de így is fél órával korábban kelek fel a szokásosnál.
Sokszor gondolok arra, hogy ha több napig, sőt, akár egy hétig kirándulnék Chilivel, sátorozással egybekötve meg minden, akkor kialakulna-e az az összeforrott kapcsolat, mint ami bizonyos gazdiknál és kutyájuknál. Mert így, városi kutyaként ugye, örül, ha végre kint lehet a szabadban, és olyankor minden energiáját beveti. De mi van, ha állandóvá válik a "szabadban" levés állapota? Eskü nyáron ki kell próbálni, amikor jó idő van. Egyhetes túrázás, a természetben. Néha közbeejteni egy-két falut, hogy beszerezzünk minden szükségest, meg hát valahol mosakodni sem ártana (esetleg egy közeli folyó, patak?). Hűűűű, na erre most rákattantam :)
Ki tart velünk?

0 csiripelés: