Ha csak a metró felső részét nézzük, a világító lámpákat, akkor az egész olyan, mintha színházban lennél. Jó, persze sarkítva. Ilyenkor viszont nem látod a többi embert, a fejeket, a titkos összenézéseket, egymás bámulását.
Az jutott eszembe (és mostanában ez egyre többször), hogy ha valamilyen okból kifolyólag
A) metróbaleset lenne -kifutna a sínből a szerelvény-
B) túszdráma a metrón
C) tartós áramszünet
D) meghal a mozdonyvezető
akkor mégis hogyan reagálnék. Azt hiszem, hogy nem a pánikoló embertömegből lennék egy, sokkal inkább nyugtatnám az embereket (éljen az ügyfélszolgálat). De úgy mégis...ti mit tennétek?
Olyan helyzetekre gondolok, hogy
1.) Már egy órája ott rostokoltok, az áram is elment. Valaki odalép hozzád; "ki kell mennem...nagyon kell..."
2.) "Klausztrofóbiám van"
3.) "Félek a sötétben"
4.) "Rosszul vagyok"
Ja, igen. Rám férne már egy kávé.
Ha szereted…
3 hete
1 csiripelés:
Ne viccelj! Nekem olyan "kenyszerkepzetem" van a metron, hogy egyszer kigyullad a mozdony is, meg a szerelveny vege is, es en pont kozepen vagyok. Az alagut kellos kozepen, ahonnan nincs menekves. Csak varom, hogy szenne egjek... Pfffuuuu, de gyulolom, ha eszembe jut. Hulyeseg, es tudom, hogy nem tortenhet meg, mert nagyon kicsi ra az esely... de azert... huuuuuhhh :S
Megjegyzés küldése