Kuckó

Valahogy fura érzés, mikor munkába indulva egy férfi épp azt a magnót túrja ki a szemétből, amit előző este én tettem oda. Hogy egyáltalán... nem tudom.

Ma van az első nap, hogy Chilike egyedül maradt a Kuckóban (Zsó, a kifejezést tőled loptam, egy zseni vagy :) ). Hagytam otthon neki egy cupákos csontot rágni, egy bolti rágcsáló csontot, egy tépkedhetős labdát, a kedvenc, hajdanán még sípoló labdáját, meg egy frizbit. Ezekkel mind le tudja magát foglalni. Imádkozzatok kérlek, hogy minden tökéletes rendben legyen, mire hazaérek! Az előszoba ugyanis túl pici lenne neki, ezért a konyhát is nyitva hagytam neki. Így legalább ablak is van, amin tud nézelődni. Reggel lábtörlés közben elmagyaráztam neki, hogy ezt vegye előléptetésnek, ugyanis ha netán ramazurit merne csapni, könyörtelen leszek, és csupán egy előszobányi területre korlátozom majd a hatókörét. Megbízom benne -ne szúrja el :))

Tegnap már kicsinosítottuk a konyhát, vagyis felkerültek a képek, meg az egyik parafatábla is, ahová kiteszek majd minden fontosat.
A szobában felállítottuk a tv állványt és a könyves polcot. Drága Sanyi megcsinálta az ajtókat, drága Anyuc pedig segített a takarításnál. Vasárnapra pedig várom őket az első vacsira :)